Valamit kihúzok, és lesz, ami marad, hogy szöveggé álljon össze. Bizonyos helyeken tömörítek, máshol mondanivalóm nagyvonalúan kibontom. A szövegtest néhány részletét a feszültség kedvéért lefaragom és megtartom magamnak. Szénnel dolgozom, metszetet készítek, olajjal, vászonnal birkózom. Agyagot formázok, kőbe vések, bronzot öntök. Zongorára, vonósnégyesre vagy teljes zenekarra hagyatkozom. 

Mit, miért, hol, mikor, mivel: csak az tudja, mennyire szorongató döntéshelyzet ez, aki már választott, és célját elérte, eltévesztette. Mi több: választani csak az tudott igazán, aki csukott szemmel is világosan látta a célt. Aki olvasta a szöveget, mielőtt papírra vethette, aki látta a képet, mielőtt a krétát, vésőt, ecsetet megragadta, aki tenyerével érezte a műtárgy felületét, mielőtt az anyaggal gyötrődni kezdett, aki mindenből a lekottázandó dallamot hallotta ki. 

Mert a megformálás mozzanata előtt a képzeletben megjelenő minta a lélek, ami elkészülte után megszállja a művet, és ami nélkül, bármilyen mesterien készült, a tárgy nem műtárgy, életre nem kel és lényeges hatással nem lesz senkire. Hogyne volna hát életbevágóan fontos a művész minden, munkájával kapcsolatos döntése, és hogyan ne érezné, hogy a szorongástól menten megbolondul, miközben állítólag dologtalanul ácsorog a napsütötte téren? 

Persze mindezeket akár életünkre is vonatkoztathatnánk, ha úgy tekintünk rá, mint valami műalkotásra, amelybe lelkünk költözik, miután testünket elhagyja. Ilyen felfogásban mindenki életművész, teljesen másként, mint ahogyan azt mindennapi körülmények között érteni szokás. És mindenki minden pillanatban emberfölötti felelősséget hordoz: minden választását nyomon kíséri a mit, miért, hol, mikor, mivel, ami eldönti: milyen is lesz az a halálon túli élet. 

Ha pedig már ennyire merészen ilyen messzire rugaszkodtunk a napsütötte tértől, ahol, mint vélik, dologtalanul ácsorgunk éppen, hadd kockáztassuk meg, záróakkordként, a gondolatot: ha mindezt elfogadjuk, akkor Isten halott, mert lelkét belénk lehelte, és sorsunkban épp halálon túli életét éli. Ami nem is kevés.