Ez a híd kettészeli
a Dunát. Itt fogadtunk
hűséget: hosszan el-
merengtél, aztán: igen!
vágtad rá lányos zavarodban.
*
Pedig a túloldalon ülő
román nő (átutazóban valamerre)
magához vonzott tekintetével.
Féltékenységre okot
kellett szolgáltatnom.
*
Nem éltél vele
mióta, meddig, még hát
tán könyörögjek is érte.
*
Finom vonásai régi szenvedések
medreit zárták: vastag smink az arcán.
Egyszerre nyitott rajta ajtót, egyszerre
súgta, ha közelebb jössz: félelem.
*
Ahogy egy várost ma körbe-
fordulunk, mintha tenni felejtéssel
kellene. Mintha mindennek
te volnál a tétje.
*
Mennyi olcsóbb hazugság, amit
magunkra vállalunk: talán csak
szimpla öntudattal.
*
Ha óceán, hát táruljon
ostoba egekre.
*
Ha fűtetlen kisszoba, hűvösét
buszmegállókig ontsa.
*
Ha kisvasút meredek lejtőn:
omoljanak rá bazaltoszlopok.
*
Ha elmondja, temetőjét
nem gondozzák: legyen éjjelente
kurtizánoknak fekhely, akik ismerik
mellékösvényén a járást.
*
És csillagok szemében, ahogy itt
a vak is csak tapogatózni merne.
*
Ezt utoljára még árva
nézésével hirtelen, érintőleg
megjegyezzük.