"a fénysugarak is csak jégszilánkok"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 10. (624.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Houellebecq paradoxona
Kötő József
Dsida és az erdélyi magyar színház identitásképének kialakulása
Dávid Gyula
Többségből a kisebbségért - Páskándi Géza a kisebbségstratégiáról négy tételben
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 14. - Isten sír
Karácsonyi Zsolt
Kilometrik újratöltve. Egy hét falun
Muszka Sándor
Versei
Dienes László
Csavargók világkongresszusa Stuttgartban
Balázs Imre József
Slamnapló
Pethő Lorand
Versei
Bréda Ferenc
TOMISZI MISZTÉRIUMOK - Tengeri Teátrum
Fekete Réka
5 évszak - Sanyika, a hotdogos. Forró csaholások.
Visky Zsolt
Barátaim, akik antiszociálisak
FISCHER BOTOND
Versei
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
(egy)nyári hóesés
LOVASSY CSEH TAMÁS
Szürke alak beszéde a híradó után
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Versei
Szőcs István
Mért, hogy egyes operarendezők…?
Jancsó Miklós
Saszet Géza (1929 – 2013)
Király Farkas
Heten, mint az Ibikék
Láng Orsolya
Én – az mindig valaki más
Lászlóffy Zsolt
„Emlékezetünk és képzeletünk” hangja
Júniusi évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
Houellebecq paradoxona
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 10. (624.) SZÁM — MÁJUS 25.

Korunk emberképét két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó elképzelés jellemzi: egyrészt az egyre erősebbé váló hit a genetikai determináltságban, vagyis abban, hogy az ember nem más, mint génjeibe kódolt hajlamainak összege (és mint ilyen, kísérleti tereppé válhat, lásd a klónozás lehetőségét); másrészt a feltétlen bizalom az ember ésszerű döntési képességében, más szóval a szabad akaratban, tehát az az elgondolás, hogy képesek vagyunk minden járulékos kötöttségünktől megszabadulni és saját sorsunk kovácsává válni. Az úgynevezett korszellem – némi képzavarral – e két malomkő között őrlődik; és ha a jelenkori irodalom viszonylatában van olyan író, akivel kapcsolatban egyáltalán van értelme szóba hozni a korszellem fogalmát, az Michel Houellebecq. 
„[...] az emberi cselekedetek, és különösen az egyén politikai választásának szabadságába és racionális meghatározottságába vetett hit, amely a demokrácia alapjának számít, valószínűleg a szabadság és az előre nem láthatóság fogalmának összekeverésére épül. Egy folyadékhullám turbulenciája egy híd pillére körül strukturálisan előreláthatatlan, ennek ellenére senkinek sem jutna eszébe szabad turbulenciáról beszélni” – írja a francia szerző Elemi részecskék című regényében. Az Elemi részecskék kortárs alapmű: tézisregény (akárcsak későbbi művei), amely máris magában hordozza kiinduló tézisének ellentmondásosságát. Houellebecq haragszik a korszellemre, és rettenetes – ámde hihető – dolgokkal vádolja, mégsem képes szabadulni tőle: (anti)hősei társadalmilag örökölt meghatározottságaik között őrlődnek, tragédiájuk abban áll, hogy ismert (mikro)világuk a kitörési lehetőségeik körét is behatárolja. 
Houellebecq írásművészetében is igazodik karaktereinek gondolkodás- és létmódjához, ebből adódhat az a félreértés, miszerint polgárpukkasztó és pornográf író volna – holott a pornográfia nem egy mű nyelvezetében, hanem szemléletében mutatkozik meg. Houellebecq szemlélete pedig – ha nem tévedek végzetesen – már-már „reakciós” módon moralista: a modernitást, különösen annak az 1968-as fordulatból sarjadó változatát bomlási folyamatként lát(tat)-ja, és az egyéni szabadság piedesztálra emelését, individualitásunk határainak végletekig tágítását teszi felelőssé az élhető közösségi létformák (család, szerelem, vallás) pusztulásáért. Ezért fordul az „ellenirányhoz”, a genetikához, utópiája azonban súlyos paradoxonnal terhes: hogyan lehetséges ízig-vérig mesterséges megoldásokkal jóvátenni a természetes kötelékek szétbomlása okozta kárt? 
És nem vagyok benne biztos, hogy erre a kérdésre valóban tudni akarjuk a választ.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében