Mindenszentek
Baka Matyi-nak
Semmi közöd már e földi világhoz.
Egykettő megléptél innen, ügyes.
És mi a bátor, életre éhesek.
Irigylünk téged, barátom.
Hány halált rejtenek ezek a sírok
Micsoda vágyak hitek szerelmek
Váltak itt eggyé az agyagos földdel
Vesztesek nyerők
Történetükre ki emlékszik már
Ennek itt lába annak ott szíve fájt
Kötél s golyóból is jutott elégnek
S van ki fölött az öregkor győzött
Kik szökve s hívatlan most külön pihennek
Bátrabbak voltak a többinél
Fekhelyük körül nagyobb a csend is
Előjog ez a győztesé
Hány terv nemes cél nem telhetett be
Micsoda vágyak hitek szerelmek
Feszülnek itt az örök sötétnek
Fülelve egyre a nagy égi trombitást.
Dobozok angyalok
Varjak szálltak a Karakó hídra
Kérlelnek hallgasd jöjj haza jöjj haza
Alszik egy angyal a cipősdobozba’
Szárnya a fákon
Megszületett igen karácsony
Nevetni kell a tollpihe-táncon
A telefon néma négy napja várom
Szememre sűrű köd
Oly néptelen kihalt minden ilyenkor
Öklöm dagad csak véres a faltól
Néma az udvar sehol egy lábnyom
Alszik az angyal a cipős dobozban.
Magánlevél
Hajnalodik az órák csalnak
Felébredek betakarlak
Hamu a tűz a kályha hideg
Mily nagyon is szerettelek
Összezártuk magunk örökre
Tékozolt éltem tanúja őre
Az asztalon számlák kávékörök
Villanyt gyújtok odaülök
Próbálok végre kijózanodni
Belátni végre és vallani neked
Nem írni többé nem írni verseket.