a város tántorog haza....
barackszínű éjszaka
a város tántorog haza
nagyokat lép majd elesik
az isten nem fogja kezét
hej micsoda
város ez
nagyokat lép és megy haza
szemére csúszva rongykalap
lépése merev nem laza
gőzölgő aszfalt talp alatt
hej micsoda
város ez
megfeszül izomzata
tántorogva így haza
egy barackszínű éjszakán
a hold az ablak oldalát
csókolgatja s rátapad
az első villamos halad
az isten nem fogja kezét
nagyokat lép és megy haza
hej micsoda
város ez...
tudom érzed vasszagom...
markomban kolozsvár dobog
majd egyszer én is visszatérek
ne zárd be kérlek ablakod
enged meg hogy beljebb lépjek
rozsdanyom a torkomon
térdem zúzza a törmeléket
válasz nincs hát nem hívom
az isten innen rég lelépett
csak betonpor a homlokon
mondd ismerős-e ez a képlet
nyújtózva kanálisok
s állomások hidegében
tudom érzed vasszagom
csövekre sült húsdarabkák
napok óta nem alhatok
lopakodom vissza hozzád
ne zárd be kérlek ablakod
enged meg hogy beljebb lépjek
markomban kolozsvár dobog
az isten innen rég lelépett
tavaszodik
tavaszodik kócolom szíved
mint rozsdás konyhakés csillog a Szamos
a Garibaldi hídon a vodka íztelen
a habot lesem merre most
vörösre dörzsöltem szemem
most összefutnak a perifériák
a boldogságot jelzi egy neon
betonlakás trafik gégerák