"hallgatni, ahogy beszél"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 11. (625.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A sündisznó
Xantus Boróka
Ami a tankönyvekből kimaradt - Interjú Nyáry Krisztiánnal
Láng Zsolt
Dobjuk már el a verset!
MÁRTON EVELIN
Képek a lélek állapotáról
Molnár Vilmos
Majmok, malacok, felhők
Szántai János
Verebekről, dimenziókról, tiluszokról
Vida Gábor
A folyók nyelve
László Noémi
Weöres Sándor metaforái nyomában
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 14. - Isten sír
KOVÁCS KRISTÓF
Versei
CSENDER LEVENTE
Prána
GYŐRFI KATA
Versei
ANDRÉ FERENC
seörös wándor
Székely Örs
Ungvárnémeti Tóth László utolsó, kézbesítetlen levele
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Veres agyag a’ batist szoknyátskán
Kinde Annamária
Versei
Papp Attila Zsolt
Mario Vargas Llosa Kolozsváron Egy világpolgár vallomásai
Szőcs István
Lélektől lélektanig
Tóth Mária
Kutyaélet, kutyamódra
Borsos J. Gyöngyi
Hogyan működik a macska?
Angi István
Monológba sorvadt párbeszéd
Hírek
 
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Veres agyag a’ batist szoknyátskán
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 11. (625.) SZÁM — JÚNIUS 10.

Nékem már több ismerőseim voltak suicidák. Ideggyengülés, vér föbe tódulata megzavará eszüket. De 1815 VIIIbrisében találkozott PSYCHÉVEL a’ tizen-két esztendeje suicidának hitt BÁRÓ RADÁK POLYXÉNA. PSYCHÉ hamvas bőrű kis parázs, haja nem takarta fűzőbe kénzott, kibuggyanó melletskéit. Posgás tomporán szerete batistot hordani, meg is őrzötte szoknyátskáját, hogy belé-szagolva meg-írná versbe, milly tsoda esett azon  őszön: POLIKÁNAK hagyá, hogy ki-elégítse tikok ‘s rutzák közepett. 
Veritas’ leple le-hull, meg-bocsátást kérek ifjonti hazugságimért. Ha pörre kerülne, bizonyítékul lészen a’ batist ‘s a’ másik, gyolts szoknyátskán egyazon veres agyag. A’mit pedig Az elfátyolozott arcképbe’ írtam, nem igaz.
A’ démon POLYXÉNA sok nője közt örzötte PSYCHÉ emlékét, esztendők múltán még a’ könyvét ki-nyitá derék szögben ‘s hanyatt fekütt. Lassan arczához közelitette, nem válogata tiszta ‘s tentás lap közül. Szerette PSYCHÉ verseinek kalóz-példánnyát, mit éjidőn bé-lopódzva másoltatott le. Olvasta, tudott benne minden tenta-patzát, ‘s apró tsokotskáival azkot bé-borítá. Kilgyóként nyútodzkodik a’ tulipánt szagban. Vágyának tzélja csupán illusió, ám a’ vágy maga, mint tenyér’ melege, reális. Évszázada alig lehetett tulipánt látni. Vérengző hévvel, prédára a’ vad, a’ könyv’ közepébe hatolt nyelvével. 
PSYCHÉ ismeré románom, B.R. POLYXÉNÁT 1803 VIIbris 11én a’ méreg halálra puffasztá, miután nevén tsúfság esett. Katonatisztek járták a’ bálotskákat, hajnalig udvaroltak örök szerelmet. POLIKA a’ bálozók után lopódzván látá, a’ sorfáknál kettesével makhinák módjára mozgottak. A’kor ő tsak a’ rokolákat leste, pillantása setétjében teste veres agyagba süllyed, keze a’ katonáé helyett tzirógat, kéz-háta a’ fák kérgéhez dörsölődik. Mit tett, hogy szabad légyen magával?! Suicidának kelle tűnnie. Confessióm, pár krajczárért irtam tetszhaláláról. El-tűnt, ezer női kéjsikolyt hagyván rutza ‘s tikhangba keverten. A’ suicida kunnilingválhatta PSYCHÉT. Ne vigy URAM senkit illyen kisértetben.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében