Akár tetszik nekünk, akár nem, az alkotók zöme „valaki” és „valahonnan” érkezett, így akadémiai, de köznapi körökben is sokan, sokféleképpen foglalkoznak azzal: „ki” avagy „honnan jött” XY. Mint ahogyan némelyek lelkesen-lázasan kutatják családfájukat és próbálják ezáltal megérteni sorsuk megmagyarázhatatlan fordulatát, személyiségük érthetetlen vetületét, életük valamely hajmeresztő cselekedetét, vagy csak egyszerűen beállnának valamiféle, lehetőleg jóleső érzést generáló sorba, hogy az örökkévalósággal ne egymagukban kelljen szembenézniük, ugyanúgy kutatják mások jelentősnek vagy érdekesnek tartott művészemberek szellemi családfáját, mert legtöbbször elképzelhetetlennek tűnik az, hogy valamely alkotó zseni tündökletesen, mindenféle előzetes befolyás, művészgenerációk sorának hozzájárulása nélkül a csatakos talajból egyszerűen csak kipattanjon. És ez remek dolog, csakhogy a különféle körökben-korokban folyó címkézés, osztályozás, csapatba sorolás és homlokpecsételés olvastán néha eltűnődöm azon, milyen szép is volna, ha, mint ahogyan bizonyos beavatott asszony-körökben, melyekre manapság inkább csak fintorogva legyinteni szokás, dívik a családállítás gyakorlata, mely által múltbéli, rejtett, s az élőket állítólag végzetesen befolyásoló összefüggések, indulatok kerülnek felszínre és oldódnak fel, ugyanúgy élne bizonyos szakavatott körökben a művészeket középpontba helyező, szellemi családállítás, mely levenné a kapcsolatokkal, kötődésekkel, utalásokkal, hatásokkal terhelt személyiségek válláról azt, ami nem rájuk tartozik, amit nem nekik kell viselniük, nem nekik kell elviselniük, azt, ami e személyiségek történetének mellékhajtása csak, és megmaradhatna az, amit a hátrahagyott alkotás és annak megálmodója önnön erejéből a világegyetemhez hozzáadott. Ha adott. Olyasféle felszabadító művészettörténetről, felmentő komparatisztikáról álmodom, mely nem azt mutatná: ki kihez hasonlít, ki kinek rokona, ki kire vezethető vissza, hanem mint gyémántot az iszapból, kimosná az áradatból egy-egy hamisítatlan egyéniség egyediségét és ezen egyediségeket egymás mellé sorakoztatva teremtene egy másfajta művészi arcképcsarnokot.
