I
Bánat szele volt-e
vagy valami a hőség mélyén
ránk acsargott, megerjedt volna a nyár,
szennyezett fészek lapult valahol?
Ki hibája? fogtam vallatóra
a megzápult levegőt,
hogy kiderüljön hirtelen,
a matrac alatt
lárvaszerű mocorgás –
hát forrázd, forrázd, forrázd!
II
Az ajtó is kihajt, annyi vad-
cseresznyét és havasi rózsát behordok,
hallom, elveszett kislány-zokogásod
harangként csendül, öblösödik
a nevemre, nevemre.
Ó, szerelmem, itt a baj.
Az elszórt virágok kettőnk között
összehajolnak,
mint egy májusfa-oltár.
E becsületes szirmok zápora most
keserűvé kavar egy édes kenetet.
Gyere. Kend be a sebet.
III
Ó, mi sátrat vontunk sebünkre
az otthonos lepedő alatt
és úgy feküdtünk, mintha
egy hűvös kardlapon
levegőznénk.
Egyre csak a tömény
gyógyulást kívánom, most is,
amint a zuhany vize
frissíti kebled himbálózó kelyheit.
IV
Egy végső
zenétlen vágyban
hosszúszárú búza nyílik
és a szemek kiperegnek
előre még egyszer
merülünk
a szív hamvassá
koptatott ösvényén.
V
Gyermekeink felsírnak a forró
idegen éjszakában
Fel-alá lábalunk, gonosz szám
téged hibáztat és mereven fekszünk,
míg a hajnal
eléri a párnát és a kertet
és a szőlőlugast,
mely növekvő terhét a fényre bízza.
Tegnap dalra fakadt a szikla,
hogy függő
cseppkőre leltünk a barlang
könnyező vén sötétéjében.
Szerelmünk aprót rezdülő hangvilla.
KISS ZSUZSA fordítása