Dugó
A lámpa mind piros volt, nem váltott,
Nőtt a sok hamuvég, senki nem szólt,
A napilap kifakult kezükben,
Üresen maradtak a karikák
A totószelvényen, jégbe fagytak
A friss hírek, az adatok, feledve
Lehulltak, szénné vált gyufaszálak,
A lányok nem kacérkodtak tovább,
És elveszett a kód, a gép leállt,
Magas üvegdoboz a járdán,
Holttest a zűrzavarban, füle még
Figyelt, és senki nem szólt, telefon
Nem csöngött, mert mérföldeken át
Bökdöste egymást és villogott
a többi busz
És kiszállni senki nem mert. A kalauznő
Komor és zavart volt, pénzt nem váltott.
A természet megjegyzései
Pitypangok
Javíthatatlan merészek,
Beragyogták gyermekkorom
hamvas útjait,
Nyersek, a kankalin ellentétei,
De, szemben a kankalinnal, képesek
Bárhol kivirulni, sínek közt, oszlopfőn,
Mint odaadó barátok, akikkel
Soha nem esünk szerelembe,
de mégis betöltik
A kankalin és a rózsa hiányát.
Macskák
Javíthatatlan öntörvényűek,
Kovászolták gyermekkorom
sok hosszú óráját,
Ravaszok, a kutya ellentétei,
És, szemben a kutyával, képesek
A flörtre, a behódolásra,
vagy ásítozni bárhol.
Mint nők, akik nem szerződést
akarnak,
Hanem önmagukkal
Szerelmük minden útját megédesítik.
Harisok
Javíthatatlan botfülűek,
Röptük híd volt gyermekkorom
sövényhatárain,
Harsányak, a feketerigó ellentétei,
De, szemben a feketerigóval, képesek
Bárhol, amerre szállnak, jóváhagyni
a nyarat,
Mint hangos férfiak amott a sarkon,
Akiket sohasem látunk, de érdes
Hangjuk bátorsággal tölt el.
A tenger
Javíthatatlan kegyetlen,
Csörgette gyermekkorom
kavicsos partját,
Kifinomult ellentéte a földnek,
És, szemben a földdel, képes
Bármikor híresztelni az öröklétet,
Mint valamit, aminek
Muszáj megadni magunk,
Hogy éljünk általa.
KISS ZSUZSA fordításai
