"a folyó zúg, az elvadult folyó"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 13. (627.) SZÁM — JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Vadromantika
KOVÁCS BEA
Erdélyi magyar filmesek: két főváros között - Beszélgetés Felméri Cecília kolozsvári filmrendezővel
Vallasek Júlia
Angolkeringő 6. Emma, Anna, Gina (Anne Enright: The Forgotten Waltz)
SEAMUS HEANEY
Nyári lak
LOUIS MACNEICE
Versei
PATRICK KAVANAGH
Béke
ZUDOR JÁNOS
Versei
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 15. - Látogatók
BALÓ LEVENTE
Versei
Boér Tamás
Rövidprózái
Lovász Krisztina
Versei
Szőcs István
Mitől hungarológus, aki annak neveztetik?
Xantus Boróka
Papa szeme mindent lát
LOVASSY CSEH TAMÁS
Minőség és gagyi háborúja Erdélyi szemmel a POSzT-ról
Jakab-Benke Nándor
Beszámoló a 12. TIFF-ről Sok hűhó, sok mindenért
Papp Attila Zsolt
Klasszikus művek újszerű feldolgozásai TIFF 2013: A király új ruhája
KISS LÁSZLÓ ANDRÁS
Észak-Oroszország
Hírek
 
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 15. - Látogatók
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 13. (627.) SZÁM — JÚLIUS 10.

Látogatók

(folytatás előző számunkból)

Közben az utca végén befordult a várva várt kiskocsi, s hatalmas dudálással közeledett a ház felé. Ketten ültek benne, már messziről jól lehetett látni. Manci a volánnál, s mellette piros-barna csíkos ingben Geráld. Ahogy az autó megállt az udvar közepén, Katalin türelmetlenül feltépte a volán melletti ajtót, behajolt, megölelte Mancit, aki alig tudott kibújni a kocsiból, rengeteg nagy combjait nehézkesen nyomta ki a szabadba. Szótlanul ölelgették egymást, Katalin szeméből kibuggyant a könny is, Manci széles mosollyal ölelte hatalmas keblére elpityeredő rokonát, aztán egymást átölelve megindultak a ház felé. Geráld közben könnyedén kipattant az udvarra, becsapta a kocsi ajtait, a slusszkulcsot zsebre vágta. Egy egész fejjel magasabb volt Tibikénél, széles, erős vállával három-négy évvel idősebbnek nézett ki unokatestvérénél. 
– Szevasz – köszöntötte a nyakkendőben feszítő, s a kocsitól megilletődő, vidéki rokont. 
– Szervusz, Geráld – üdvözölte amaz udvariasan.
Kezet fogtak. Aztán hirtelen felkavarodott a por a lábuk alatt, Katalin nagyot sikoltva rohant feléjük, mert Tibike, három méterre a kocsitól, teljes hosszában hason fekve, széterpesztett karokkal és lábakkal terült el az udvar kövezetén, Geráld meg rátette lábát a hátára, s győztes farkasüvöltéssel felbődült az égre. 
Manci trillázva kacagott a jeleneten. 
– Nagyszerűen csináltad, Gerry, bravó, fiú, rég nem sikerült ilyen fényesen.
– Az istenért, fiacskám, Tibikém, jaj, istenem, vérzik a szád, vizet, hamar vizet – hebegte Katalin kétégbeesve. 
– Mit tetszik szólni? Dzsiudzsicu. Vagány, mi? 
Tibike közben feltápászkodott a földről, s törölgetni kezdte borzalmasan bepiszkolódott ruháját. Aztán lassan ő is besántikált a házba. 
– De Katalin, nem kell kétségbeesni. Figyelted a stílusát? Első osztályú, el kell ismerned. Büszke vagyok rá. Gerry már versenyekre is eljár, egyelőre csak nézőként van jelen, de minden remény megvan rá, hogy nemsokára ő is beállhat a küzdelmekbe. A te fiad nem tanul dzsiuzsicut? – érdeklődött Manci. 
– Nem tanul – felelt Katalin. 
– Kár. Jól elszórakoztunk volna ma délután. Gerry, magyarázd el Katalin néninek, hogyan csináltad az előbbi figurát. 
– Tetszik tudni, jól meg kell szorítni a pasi mancsát, aztán hirtelen megrántani,  higgye azt, hogy kettérepedt a vállperece, a meglepetéstől és a fájdalomtól lemerevednek az izmai, tetszik tudni, aztán... 
– Szkandenbergezni tudsz? – kérdezte Geráld ebéd után.
– Azt se tudom, mi az – mondta Tibike.
– Na, várj, megmutatom. – A rokon megragadta Tibike vékony kis kezét, s  legalább nyolcszor egymásután lecsapta az asztalra. 
– Kitöröd a csuklómat, a kurva anyádat! – ordított fel Tibike.
– Köszönöm szépen – mondta sértődötten Manci –, mondhatom, ragyogó nevelést adsz a fiadnak, meg kellene köszönjük, hogy nem rúgtatok belénk érkezéskor. 
– Tibike! – üvöltötte Katalin –, azonnal térdepelj le a sarokba!
– Te hülye vagy? – Tibike is visszakiabált rendesen. – Összetévesztesz valakivel, én nem vagyok sem kispap, sem katolikus hívő, és itthon vagyunk, nem a templomban.
– Mondhatom, ragyogóan neveled a fiadat – jegyezte meg a vendég. – Így kell nevelni egy kamaszt? Ebből bűnöző lesz, vagy neofasiszta. A legjobb lesz, ha elmegyünk, ne zavarjunk tovább. Nagyon köszönjük a vendéglátást. Szervusztok, édesem. 
– Mancikám drága, könyörögve kérlek, bocsáss meg nekünk – rimánkodott Katalin, de Manci, mintha meg sem hallotta volna, szótlanul elhelyezkedett a volánnál.
Tibike nem bírta türtőztetni magát, beordított a kocsiba:
– Menj a francba, te rohadék!
Az asszony már a ház felé menet elkezdett zokogni, aztán leült a konyhában egy konyhaszékre, és tovább zokogott.
– Megölöm magam – suttogta kétségbeesve –, ezt a szégyent nem lehet elviselni. Legalább vezekelnem kell, mást nem tehetek. Három napig nem eszem semmit, s ezt a nyomorult csibészt, aki tönkretette az életemet, beadom papneveldébe, ott majd embert faragnak belőle. Ha kirúgják, nem fogadom vissza, valamelyik csatornában majd helyt adnak neki, ott majd megtanulhat dzsiuzsicuzni és a szkandenbergben is mester lehet egykoron. Ha én nem, Isten vele lesz, gondolom.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében