Az itt kiállító művészek: Egri András, Komáromi Tünde, Vasiliy Scherbinin, valamint Anastasia Vdovkina a kolozsvári Orosz Kulturális Központ segítségével megkísérelték szélesebb körökben megismertetni a Belomorie néven ismert észak-oroszországi területet, amelynek nevezetességei között a legkimagaslóbb a Ladoga-tó, valamint az Onyega-tó, illetve a Szoloveck-, Kizsi- és Valaam-szigetek. A többnemzetiségű lakosság – élnek itt karjalaiak, finnek, vepszék – egyedi kultúrát alakított ki magának, ami az építészetben, eposzokban, népi hagyományokban, rituálékban is tetten érhető.
Az ábrázolt kultúra változatosságának bemutatását elősegíti, hogy a kiállított alkotások különböző műfajokban készültek. Más-más elemekkel dolgozva és megragadva mindenben a helyit, a jellegzetest, sikerült ennek az egyedi helynek, kultúrának a hangulatát egységes képben megjeleníteni.
Anastasia Vdovkina moszkvai születésű, szülővárosában, illetve Pja-tyigorszkban végezte tanulmányait. Számos díj kitüntetettje Kecskeméten (2003, 2004), Szentpéterváron (2010), Budafokon (2004), illetve Kijevben (2009). 2003 óta tagja az Orosz Képzőművészek Egyesületének, 2005 óta a romániainak is. Munkái megtalálhatóak magángyűjteményekben Oroszországban, Hollan-diában, Németországban, Svédországban és Indiában.
Tűzzománc-technikával készített alkotásai lenyűgözőek. A réz, fa, illetve vas felhasználásával készült művek egytől-egyig értékes és érdekes művészeti eljárások. Mesteri módon emeli ki a különböző anyagok tulajdonságait, valamint olyan tág színskálával dolgozik, amely már-már mesebeli hatással bír. Megfigyelhető a helyi népművészet és mondavilág hatása is. A megjelenített motívumok (hajók, halak stb.), valamint az orientális ornamentikára tudatosan emlékeztető vonalvezetés is a helyi jellegzetességekre utalnak.
A következő művész, aki említeni szeretnék: Egri András, aki Tordán született, majd a kolozsvári Ion Andreescu Művészeti Akadémián tanulta mesterségét. Számos belföldi és külföldi kiállításon vett részt, munkáit Németországban, Oroszországban, Ukrajnában és Magyarországon is megtalálhatjuk múzeumokban, illetve magángyűjteményekben.
Képei egységes művészi elképzelésről árulkodnak. A hullámzó, állandó mozgásban lévő hátterek nagyon dinamikus hatással bírnak. A színek tudatos használata, valamint a kompozíció logikus felépítése és a motívumok ésszerű válogatása pontos elképzelést mutat, még akkor is, ha a konkrétan megfestett kép majdnem szürreális. Mintha a művészet története válna követhetővé képein. A barlangfestészettől a keresztény romanikán és az orientalizmuson át minden jelen van, és mindez egy majdnem absztrakt világképbe helyezve. Ennek ellenére nem beszélhettünk túlzsúfoltságról. Festményein mindennek helye van.
A kiállított fényképeket Komáromi Tünde és Vasiliy Scherbinin készítet-te. Előbbi a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, illetve a buda-pesti Eötvös Loránd Tudományegyete-men végezte tanulmányait. 2006-2009 között, míg Halle/Saale-ban egy posztdoktori ösztöndíjjal a kortárs orosz ortodoxvallásosságot tanulmányozta, lehetősége nyílt megismerni Oroszország számos nagyobb városát, kolostorait, valamint a Szoloveck-szigeteket. Ami Vasiliy Scherbinint illeti: szakképzett designer, illetve fényképész. Szentpéterváron él és részt vesz a nemzeti fényképészeti archívum összeállításában. 2007 óta számos kiállítása nyílt Oroszországban és külföldön is.
Itt látható alkotásaik mintha egy időtlen tájat mutatnának be. Tökéletesen megfigyelhetőek az építészeti jellegzetességek és a terület földrajzi adottságai. Talán a legjobban a harmónia szó jellemzi őket, viszont ugyanezt elmondhatjuk a lefényképezett elemekről is. A részletekre való odafigyelés, a tökéletes kompozíció, valamint a megragadott pillanat által keltett hangulat jellemzi ezeket a képeket. Ugyanakkor vannak lényeges különbségek a két művész munkái között. Komáromi Tünde az ember világát ábrázolja, míg Vasiliy sokkal inkább a természetet és ennek változatosságát figyeli különböző pillanatokban. A színek sokasága, a Nap kapcsolata a tájjal, a minden pillanatban változó világ az, amit ő megörökít. Összességükben viszont azt is láthatjuk, hogy az eddig megjelenített motívumok, ábrázolások erről a területről nem csak művészi, mesebeli fantáziák, hanem valóságosak is. A festményekhez hasonlóan, valódi tükrök, átjárók egy számunkra távoli világba.
Elhangzott az Észak-Oroszország című kiállítás május 24-i megnyitóján, a kolozsvári Reményik Sándor Galériában.
