"a föld a tekintetedben fészkel"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 14. (628.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Gaal György
Klió erdélyi napszámosainak mintaképe
VÉGH BALÁZS BÉLA
A megismeréstől a felismerésig (József Attila és Szilágyi Domokos eszmélései)
VÁRADI B. LÁSZLÓ
Erax, a római jellem
Kántor Lajos
Központ, központok
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 16.
KOVÁCS FRANCISKA MÁRIA
Mert láttam én már mindeneket
Pál Tamás
Versei
Papp-Zakor Ilka
Sakk
Váradi Nagy Pál
A Kiviuk keresése
Szőcs István
Mitől hungarológus, aki annak neveztetik?
Aurel Dumitraşcu
Versei
MÜLLER DEZSŐ
Versei
Farkas Wellmann Éva
Visszatalálni a közönséghez
Karácsonyi Zsolt
A ritmussá lett láthatatlan
Augusztusi évfordulók
 
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 16.
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 14. (628.) SZÁM — JÚLIUS 25.

Senki sem foglalkozik klónozással a mennyben, pedig Isten szükségét érezte, hogy egyazon időben több helyen is jelen legyen, személyesen természetesen,  nem csak a földön, másutt is, sok bolygón vannak istenhívő lelkek, nekik is vannak örömeik és bánataik, ott kellene lenni velük minduntalan, hogy örömeiket a mennyek virágainak a porával hintse be az Isten, bánataikat meg a kezében szorongatva melegítse, hogy a fájdalom, amelyet okoznak, csituljon bennük. Nem beszélve azokról, akik nem hisznek Istenben, ezekre még nagyobb gondot kell fordítani, mert a lelket, amelyet Isten adott nekik, a hitetlenek dühöngő akaratával sikerült fejre állítani, ezekkel a lelkekkel, amikor visszatérnek, lesz munka elég, megint be kell oltani őket istenhittel, a kételyeket és a mindentagadást ki kell szakítni belőlük, hogy megint tiszták legyenek, és egy újabb testben, ezúttal egy Istenben hívő testben teljesítsenek majd szolgálatot, mint annak előtte. 
– A klónozás nem megoldás, Uram – vélekedett Jézus –, egy Isten helyett több Isten lenne, egy igazi és a silány másolatok tömege, ha az istenhívők tudomására jutna mindez, megtagadnának Téged. És ez soha nem következhet be. Hogy ateisták népesítsék be a Világmindenséget? Ez a teremtés végét jelentené, Uram, értelmetlenné válna a fény, a mosoly, a lélegzetvétel, a madárcsicsergés. És még nagyon sok minden, amit egyetlenegy szóval így szoktunk nevezni, hogy „élet”. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy én például a hitetlenekkel nem foglalkozom. Te, Uram, tudom, hogy gondot viselsz rájuk is, Te tudod, Uram, hogy miért teszed, hogy ők is élőlények? Ez nekem érvként nem elég, de Te jobban tudsz mindenkinél mindent, elhatározásaidat nem kifogásolhatja senki sem, sem égi, sem földi, sem akármelyik bolygóbeli hatalom. 
Sosem fog kiderülni, hogy ki hallgatta ki Jézus szavait, de másnap az őrangyalok egy csoportja kihallgatásra jelentkezett a Mennyek Uránál. Azaz Szent Pétert kérték meg, hogy közvetítse az Úrnak alázatos kérésüket, hogy az Úr fogadja őket igen fontos ügyben. Az Úr intett, hogy jöhetnek. 
– Elnézést, Uram – kezdte el az őrangyalok szóvívője –, de tudomásunkra jutott, hogy gondolkodol egyedülálló, szent mibenléted klónozásáról. Mennyei Atyám, ne vedd rossz néven, de a mennyben lakók mindegyike nevében beszélhetek, amikor megkérlek arra, hogy ez a gondolat merüljön feledésbe. Mindannyiunkat nagyon zavarna, hogy ahol megfordulunk, ugyanabban az órában, mindenhol találkoznánk Veled. És sosem derülne ki, hogy Te vagy-e valójában az igazi Isten, vagy csak az egyik hasonmásod, aki tulajdonképpen nem érdemes a mi figyelmünkre. Csak egyszer tévedjünk, s ez ránk nézve végzetes lenne, ha abban a hitben, hogy nem az igazi Isten elé kerültünk, hátat fordítanánk a jelenségnek, közben Te magad voltál az, az igazi Isten. Egy ilyen eset után megszűnnénk létezni, Atyám. Rettentő nehéz kimondani, de társaim megkértek, hogy szóról szóra így kérjelek meg Téged, hogy könyörgünk, ne csinálj bohócot magadból, Uram! S most sújts agyon egyik villámoddal, ha akarod, mindent elviselek az én Atyámtól, Teremtőmtől. 
– Rendben van – mondta az Úr –, az a bohóc egy kicsit erős volt, de megbocsátok nektek, meggondolom, hogy mit tegyek, s nemsokára dönteni fogok. 
Aztán a lelkek is jelentkeztek, hogy ők is beszélni szeretnének.
– Jöhetnek – mondta az Úr –, engedjétek be őket. 
A lelkek kifejtették, hogy például odalent a földön, az emberek nagy többsége, persze azok, akik hisznek Istenben, egyetlenegy Istenben hisznek mindannyian, s noha az egyházak dogmái látványosan ellentmondanak egymásnak, de azzal mindannyian egyetértenek, hogy ugyanabban az Istenben kell hinni, s ehhez az Istenhez imádkoznak. S ha véletlenül megjelenik egyszer két Isten is a földön, s erről tudomást szereznének az emberek, beláthatatlan következményekkel kellene számolni, felborulna a rend, elképzelhető, hogy lerombolnák a templomokat, mindenki megtagadna Téged, Uram, s nekünk is végünk lenne rögvest, merthogy az emberek mindent megpróbálnának, hogy megöljék magukban az Isten küldötte lelket. Uram, kérünk szépen – zárta be mondókáját a szószóló –, felejtsd el ezt az egész klónozási ügyet.
– Még van valaki? – kérdezte az Úr. 
– Csak egy klónozott bárány lelke, Uram – válaszolt Szent Péter –, erősködik, hogy a színed elé akar járulni feltétlenül.
– Engedd be, fiam – szólt az Úr.
– Bocsánat, Uram – kezdte az aprócska lélek –, hogy szerénységem szemtől szembe került Teveled, én csak egy klónozott bárány lelke vagyok, valami csoda folytán én is kaptam lelket, valahol itt kell lennie az igazi bárány lelkének is, napok óta keresem, de nem találom sehol sem, nem mintha olyan lényeges volna, jól vagyok így, egyedül is, s a többiek is befogadnak, sosem hagynak magamra. Azért jöttem, Uram, hogy elmondjam, milyen sorsa volt klónozott gazdámnak a földön. Az ilyen báránnyal nem játszanak a gyermekek soha, az a bárány, akiben szolgáltam, nem tudott úgy bégetni, mint az eredeti, hamis volt a bégetése, nem volt olyan dallamos, s amikor őt is kivégezték az emberek, bégetése nem sikerült olyan szívszaggatóan, mint az eredetinek, az én gazdám bundájából nem készült sem bekecs, sem kucsma, szőnyegnek jónak találták, más semminek. És taposták is az emberek minduntalan. A gazdám húsát otthon senki sem sütötte meg, elterjedt az a nézet, hogy a klónozott bárány húsa csak keserű lehet, talán büdös is, nehogy az istenért prézlis húst, töltött húst vagy egybesültet készítsen belőle valaki, de ha mégis valaki ilyesmire vetemedik, gyermekek semmiképpen se egyenek belőle, a betegeskedőktől is el kell tiltani. Ebből én azt a következtetést vontam le, Atyám, elnézést, hogy gondolkodni merészelek, s gondolataimat megosztom Veled, hogy az Isten hasonmása nem találna helyet a földi emberek lelkében, imádkozni sem tudna olyan bensőségesen, meggyőzően, s amikor segíteni kellene, mindegyik Hozzád szaladna tanácsot kérni, önállóan nem tudnának dönteni semmiben. Csak hasonmások, Uram, belül semmi sincsen!
– Köszönöm, fiam – mondta az Úr –, te voltál az, akinek sikerült meggyőznie engem, hogy mondjak le erről az őrültségről. Ha eddig is sikerült kormányozni a Világmindenséget a lelkek s az őrangya-lok segítségével, ezután is helyt fogok állni. Elmehetsz, fiam. És vigyázni fogok, hogy amíg egy új testet kapsz, ezúttal persze egy újszülött állatban, érezd jól magad a mennyek országában.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében