Borostyánfény
tükörbe ájuló végső tiszta tekinteted
felfogják zsebre gyűrik álmatlan nyűgös angyalok.
itt az idő eldobni a csikket
földhöz vágni a poharat
úgy tenni mintha hinnéd
van új a Nap alatt.
úgysem voltál soha otthon:
az mindig valahol máshol van.
laktál már anyádban testvérben nőben
de valami furcsa törvény kilakoltatott.
arcod borostyánfényben.
arcod borostyánfényben.
Sivatag
a város sivatag.
az utcák a terek – mind sivatag.
oázis lehettél volna
de belőtted magad.
féltél a kereskedőktől fájdalmas karavánoktól
buszoknak becézett guruló koporsóktól.
egy nap homokot tömtél a szádba
– vége a próféciáknak (fuldokolva dadogtad) –
ostobák a szavak élőhalottak.
rohamosan elsivatagosodtál
izzó Napod kiégette a fájdalmakat
gekkók skorpiók násza időtlenné varázsolta
léted: éber álmodat.
Ölel a víz
Fiú: Lenyűgöznek a kövek.
Öreg: Ölel a víz.
Fiú: A szelek súgnak valamit.
Öreg: Ölel a víz.