"a föld a tekintetedben fészkel"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 14. (628.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Gaal György
Klió erdélyi napszámosainak mintaképe
VÉGH BALÁZS BÉLA
A megismeréstől a felismerésig (József Attila és Szilágyi Domokos eszmélései)
VÁRADI B. LÁSZLÓ
Erax, a római jellem
Kántor Lajos
Központ, központok
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 16.
KOVÁCS FRANCISKA MÁRIA
Mert láttam én már mindeneket
Pál Tamás
Versei
Papp-Zakor Ilka
Sakk
Váradi Nagy Pál
A Kiviuk keresése
Szőcs István
Mitől hungarológus, aki annak neveztetik?
Aurel Dumitraşcu
Versei
MÜLLER DEZSŐ
Versei
Farkas Wellmann Éva
Visszatalálni a közönséghez
Karácsonyi Zsolt
A ritmussá lett láthatatlan
Augusztusi évfordulók
 
Váradi Nagy Pál
A Kiviuk keresése
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 14. (628.) SZÁM — JÚLIUS 25.

A szkafandereket, miután néhány éve látott valamit az egyik folyosón, egy félre eső kamrába gyűjtötte, és behegesztette az ajtót. Ennek ellenére sikerült meggyőznie magát, hogy fegyver nélkül járja a folyosókat, hisz végtére is egyedül volt az egész csillaghajón. Mindenesetre a vezérlő és a saját kabinja ajtaját zárta. Különben, alapos megfontolásból, nem költözött be a vezérlőbe, hanem igyekezett az egymással össze nem függő feladatokat, illetve tevékenységeket egymástól jól elhatárolt terekben végezni.

Hallottál-e már a Kiviukról? Feltét-lenül bele kellett botlanod valahol a történetébe. Az egész a gazdasági összeomlás előtt kezdődött, amikor kibontakozott az egzotikus fizika. Azt mondják, olyan áttörés volt, mint pár évszázaddal korábban a kvantumfizika vagy a relativitás. Az egzotikus fizika adta a keretet a nunavutként emlegetett egzotikus tér fogalmához, és egyáltalán a fénynél gyorsabb utazáshoz. Megalkották az első fénynél gyorsabb távközlési eszközöket, ezeket rövidesen a Naprendszer távoli szegleteiben helyezték el. Hónapokon belül elkészült a kísérleti ugrómű, amely képes volt anyagot mozgatni a nunavutban, ám egyelőre irányítatlanul.


Piarak napi rutinjának meghatározott eleme volt a karbantartó körút. Szemlézte a hajó alkatrészeit, ellenőrizte a fontosabb rendszerek működését. A hajót nyolcvan fős legénységre tervezték, így egymaga szinte elhanyagolható terhelést jelentett a kapacitás szempontjából. Kiszámította, hogy átfogó üzemzavar esetén, ha megfelelően gazdálkodik, napokig maradna levegője és ivóvize, utána szkafanderben további egy-két nap állna a rendelkezésére, hogy kijavítsa a hibákat. Különben a hajótestet és a fő berendezéseket nanociták is védték, és a mozgóalkatrészek kopása, kenése, a korrózió és hajszálrepedések miatt nem kellett fájjon a feje. Megfelelő józanság mellett képtelenség volt meghalnia.

Eleinte úgy tűnt, hogy a fénynél gyorsabb utazás ábránd marad. A távközlés működött, de a nunavutban az anyag irányított mozgatása képtelenségnek tűnt. Az ugróművel felszerelt szondák véletlenszerűen bukkantak fel a szomszédos szobákban, a Hold körül vagy az intergalaktikus térben. Aztán valaki rájött, hogy jelzőbóják kihelyezésével navigálhatóvá tehető a nunavut. Amíg az első nunavut-képes űrhajók készültek, működésbe lépett az inuksuk-hálózat, és az emberiség számára elérhetővé vált a  Galaxis minden zuga. Felfegyverezték az összes űrjárművet, és az emberiség kirajzott a közeli szomszédságba. Rövidesen kiderült: teljesen egyedül vagyunk.

Kiviuk nagyanyja egy napon megelégelte, hogy a szomszédos iglukból a kölykök folyton bántják az unokáját. Fókabőrt varrt a fiúcskára, és ráparancsolt, hogy mint préda ússzon és csalja magával a kölyköket a viharos tengerre. Kiviuk így tett, a kölykök odavesztek, ám Kiviuk elsodródott, és azóta sem talált haza. 

Önmagukat másoló szondák előzték meg az űrhajókat. Ezek a replikátorok néhány év alatt robbanásszerűen elszaporodtak és bejárták a Tejutat. A nunavuton keresztül szakemberek generációinak munkát biztosító adatmennyiséget küldtek a Földre, közben bővítették az inuksuk-hálózatot. Lakható bolygók százait fedezték fel, de egysejtűnél bonyolultabb életet sehol sem találtak. Ekkor harapózott el ismét az egyik ősi vallás, és a fanatizálódó közösségek miatt megbomlott a gazdasági egyensúly.

Piarak néha aggodalommal tekintett a folyosókon a barikádokra, máskor elégedett volt, hogy a hajó nem ingyen fog elesni. A Kiviuk a valaha épített legcsodálatosabb csillaghajó volt, az összeomlás előtt befejezett utolsó felfedezőhajó. A Gliese-konfliktusban veszett el. Piarak tíz éve kereste a Kiviukot, vagy talán megvolt az már húsz is. Egyedül hajózott a feltérképezetlen nunavutban. A Tejúttól, ki tudja, milyen messze.
A galaktikus magány és az egyistenhit elvette az embereknek a való világban gyökerező reményét, később az eszét is, és hosszú idő után ismét felütötte a fejét a fanatizmus, majd következtek a merényletek. A vallási őrület a Gliese-konfliktusban tetőzött. A megváltás nevében négy kolóniát ejtettek túszul, és egész flottára való, noha nunavut-képtelen hajót gyűjtöttek maguknak. Bár nem katonai űrhajó volt, a kormány a Kiviuk bevetése mellett döntött. A csodálatos, nunavut-kész hajót beúsztatták csalinak – az volt a terv, hogy az ugrómű lökéshullámával egyszerűen kiemelik a terroristák hajóit a naprendszerből. Azzal az eggyel nem számolt senki, hogy szabotálták a közeli inuksukot, emiatt a Kiviuk rosszul irányított ugrást hajtott végre. A Gliese-rendszer megmenekült, de a Kiviuknak nyoma veszett.

Piarak rekonstruálta az irányítatlan ugrást, és úgy gondolta, képes meghatározni a Kiviuk helyzetét. Az elmúlt tíz, vagy talán húsz évben ezért bolyongott a Tejúttól ki tudja milyen távolságban, a feltérképezetlen világűrben, a jelöletlen nunavutban. Egyedül volt egy nyolcvan fős legénységre tervezett csillaghajón. Eszébe jutott, hogy a Kiviuk talán soha sem hajózott ki, hogy el sem hagyta a tervezőasztalt, vagy talán soha sem volt egy ötletnél több. El kellett gondolkodnia azon, hogy a nunavut-képes Kiviuk csillaghajó egyedül az ő fantáziájában létezik. A Földtől több millió vagy milliárd fényévre járt, ahonnan nézve az emberiség fejlődése még el sem kezdődött, vagy talán maga a Naprendszer sem alakult még ki. A Földtől ilyen távolságban nem csupán agytorna a szolipszizmus, hanem az egyedül létező valóság.

A hajónaplóban nem bízott, csak a napi rutinban. És abban, hogy egyszer hazaviszi a Kiviukot.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében