Zsoltár
Ahogy a tűz lángja
elnyeli az árnyat
ahogy a szél rejtelemmel tölti el
az aláhajló fákat
ahogy kivilágítja ablakát
esténként a hold
ahogy a fényözöntől kitárul
odafönn az égbolt
ahogy a madarak szárnyalnak
a csőrükhöz nőtt tájban
ahogy megbékül a lélek
a betoppant halálban
s ahogy a gyermekek tisztulnak
kibuggyanó könnyben
csak így engedd Isten
életem leélnem.
Hajnal
Fülkagylóhoz
mint pitymallatkor induló
szekerek nyikorgásához
tapadt a hajnal
friss gondolatokat
ültetett homlokod
parányi ágyásaiba
s szemed sekély üregében
fényesre sikálta
a zöld bogarat
azután szilaj tokjából
kifordította a Napot
hogy szép arcod
a Göncölszekér
megvirradhasson.
Amikor
Amikor
nem vagy itthon
álmukban
leomlanak a falak
s a növények
megtagadják
éleszteni
magukban a zöldet
amikor
nem vagy itthon
utcaporral
dörzsöli be
magát a padló
s egyre inkább
megnáthásodik
a vízcsap.
Halálközeli
mozzanatok
1.
Akkor
hulló korom
volt az arcom
s a lámpaláng
lengő holdjától
se gomolygott el
szénfekete füstje
2.
Akkor
olyan halk volt
a csönd malom-
zúgása bennem
s a fájdalom oly
szilajul hömpölygött
ínyvörös szívemben
hogy csontjaim
meggémberedtek
3.
Akkor
mint a madár röpte
higgadt voltam
éjjel-nappal
rubinpiros csillagok
lubickoltak bennem