"A tanítványok hazudtak és féltek"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 17. (463.) SZÁM - SZEPTEMBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Ákos
Bocskai István, az államférfi
Pomogáts Béla
Az én ötvenhatom (befejező rész)
Jancsó Miklós
Fordítva
Vörös István
Saját tao
Izelítő a középkor pajzán és obszcén költészetéből
Most látom én milyen szerencse érte
Ladányi-Turóczy Csilla
Rendületlenül és udvariatlanul
Bogdán László
36. Bolondériák
Szőcs István
Fürkészői ős-hajdan koroknak (Cserép József idéztetése)
Terényi Ede
Mozartról Mozarttal 2. sorozat 1. - „ – aut Caesar, aut nihil!”
 
Vörös István
Saját tao
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 17. (463.) SZÁM - SZEPTEMBER 10

8

A jó lezárva:
elöntötte a Duna.
Sárkány kel rajta át,
egy uszályon hangya utazik.
De hogy a vízen vagy
az úton, egyikük se tudja.
A víz jót akar. És most nagyon akarja.
A víz olyan helyekre is elmegy,
ahová nem jut el zarándok,
nem merészkedik el patkány.

A föld jó, mert lakják.
A szív jó, mert lakják.
A barátság jó, mert kettő kell hozzá.
A beszéd jó, mert kettő kell hozzá.
A vég előbb van, mint a kezdet,
és ha bármibe belefogsz,
előre ránt, akár a hullámvasút.
A vég jó, mert lakják.
A kezdet jó, mert kettő kell hozzá.

Ha a jó kiárad,
a gátról lelökik a homokzsákot,
a buzgárok vizét ereklyetartóba gyűjtik.


9

A vendégségből akkor kell
eljönni, amikor épp a legjobb,
mondta feleségem nagymamája.
87 évesen halt meg.
Jézus harmadnapra támadott föl,
a nemlét addig mégse őrá
borult, hanem a világra,
és 3 napig nagyon jó volt,
ózonlyuk Jeruzsálem fölött,
a világűr beáramlása,
hamis pénz hevert minden
utcasarkon, aki lehajolt érte,
derékfájást kapott;
aki átlépte, lesántult;
aki az új fénybe nézett,
rövidlátó lett; aki eltakarta
a szemét, sírt; aki látta őket,
hisztérikusan nevetett.
Jobb lett volna, nem ilyen
erősen kívánni a megváltást,
mondta Kajafás, és el akarta
hagyni a zsidó hitet.
Jobb lett volna, nem ilyen
erősen kívánni az igazságot,
mondta Pilátus, és föl akarta
venni a zsidó hitet.
A tanítványok hazudtak és féltek.
Jobb lett volna nem
találkozni a mesterrel.

Amikor evvel mindenki jóllakott,
elmúlt a 3 nap.


10

Annyi énünk van, ahány testrészünk.
A gyomor-én falánk, a tüdő-
én aszkéta, az agy-én próbál
nekik parancsolni,
az egyik fül-énen be,
a másikon ki, nem hang ez
már, hanem légvonat,
csattogva a levegő-síneken,
lég-váltókon, a torok-énen
és a nyelv-énen át közeledik.
Mindannyiuk helyett egy
duzzogó kis gömböc lát,
a szív szereti a köré sereglett
sok lelket. Az ég kapuja évente
kinyílik és egyet a tömegből
beenged.

A macskának 9 élete van,
az embernek 77

Minél kevesebben maradnak
a testben,
annál kevésbé férnek el.

Megszerezni és nem megtartani,
megtudni és értelmezni,
megérteni és rögtön tovább adni,
tanítani és elfelejteni,
elfelejteni és megszerezni.


11

A csokoládémikulás belül üres.
A vákuumpalackból a semmi nyomja
ki, ami benne van.
A házak tömbjei, mint szuvas
fogak, mint az egér által
kirágott kétkilós kenyér.
Még a makaróni is, vagy az
ementáli sajt: csak körbe
keríti saját hiányát,
és épp az tartja,
mint hidat a pillér.
De ez a pillér befelé mutat.
Ami van, csakis azért lehet,
mert barátja a nemlétezőnek,
hogy vagyunk, a haláltól előleg,
a hétfő vasárnap közeleg,
a tavasz a nyár zsebében kutat.


12

A motor zúgása,
a szélvédő színe,
az utastér szaga
süketté, vakká és szagtalanná tesz.
A száguldó autóban
lelassulnak a mozdulataid,
aztán nem mersz az utcán parkolni vele,
mert meglátszik rajta a száguldás,
és meglátszik rajtad a lassúság.

A bölcs nem a szemével lát,
nem a kormánnyal vezet,
leveszi a lábát a gázról,
leveszi a lábát a fékről.


13

A siker nagy szégyen,
a bukás kis szégyen.
A rang, amit kívülről kapunk,
olyan, mint egy injekció,
mellyel másnak szánt gyógyszert
adnak be nekünk.
Ha felszabadítanak, kiderül,
hogy rabszolgák voltunk,
ha szolgaságba vetnek,
átalusszuk.
A nagy siker szégyen,
a kis bukás szégyen.

A másnak szánt gyógyszer
nem segít rajta, ha én kapom,
a gyógyszernek szánt méreg
nem árt, ha nem túl tömény.
Az önszeretet hazugság
a tükör előtt, pedig már
a tükör is hazudik,
mindenki csúnyább,
mint amilyennek látszik,
de szebb,
mint amilyennek hiszi magát.
Aki magát hiszi, hitetlen,
aki hisz, az önmaga.

Ezért ne a hiszékenyre
bízd a dolgokat, ne a hívőre
a világot, ne a hitetlenre
a semmit, ne bízz a magabiztosban,
ne bíztasd a bizonytalant.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében