"tudjuk, mindent lehet"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 15 (629.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A kultúra ára
SZÉKELY FERENC
Aranykapcsos szeretet - Beszélgetés a 75 éves Csire Gabriella írónővel
Bogdán László
A katona és a démon - 63. A félreértések tisztázása
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 17. - A tetszhalott
Murányi Sándor Olivér
Medveölelő
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Versei
ADORJÁNI PANNA
Rövidprózái
Gálla Edit
Versei
KISS ERNŐ CSONGOR
Huszonnégy mai magyar története
Bréda Ferenc
Hermész Héroszai
Szőcs István
Igaz – vagy valóság?
BORCSA JÁNOS
Görömbei András (1945–2013)
Vallasek Júlia
„Jó fényt!”
Borsos J. Gyöngyi
Olyan kicsi Laskák vagyunk
Szántai János
Kim Ki-duk visszavág
Boda Edit
Pirkadatkor a bisnyicár
Hírek
 
Papp Attila Zsolt
A kultúra ára
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 15 (629.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

Az idei Transilvania filmfesztivál bemutatói előtt vetítettek egy reklámfilmet: ismert román színész mondja el, hogy azért támogat egy kulturális alapítványt, mert „a művészet mindenkinek jár”. A kijelentéssel, eszmei szinten legalábbis, aligha lehetne vitatkozni – de a művészeti alkotásokhoz való hozzáférés módozatai igencsak változtak a történelem folyamán. A kultúra, amely korábbi korszakokban egy hierarchikus-arisztokratikus közegben „termelődött újra” (kolostorok, nemesi udvarok világában), a modernitásban a magaskulturális elitek terrénumává vált, s mint ilyen, megőrizte exkluzivitását. Más kérdés, hogy – gondoljunk bármit is e folyamatról – az elit kultúrája és a tömegkultúra fokozatosan levált egymásról – hogy aztán később, az utóbbi évtizedekben ismét képlékennyé váljanak a határvonalak. A kulturális-művészeti javakhoz való hozzáférés legfőbb akadályozója ma már önmagában nem a társadalmi pozíció és a kultúrateremtés „piramisának” szintjeihez való viszony, hanem egy nagyon is gyakorlati tényező: a pénz. A politikához és a társadalmi élet különböző vetületeihez hasonlóan a kultúrában is végbement egy tömegesedési folyamat: soha nem volt olyan könnyű hozzájutni a magasművészet termékeihez, mint manapság – és soha nem igényelt ekkora anyagi ráfordítást.
Nincs miért siránkozni efölött: tetszik vagy sem, tudomásul kell vennünk, hogy a kultúra létrehozásának előfeltételei és értékesítésének módjai nem függetleníthetők a piaci folyamatoktól. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül a piacosodás veszélyei mellett sem, hiszen félő, hogy a materiális feltételek megléte egyfajta privilégiummá, vasár- és ünnepnapok luxuscikkévé teszi a kultúrát. Nem tartozunk azok közé, akik egyfajta parttalan demokratizmus jegyében a szellemi szféra teljes ingyenességét hirdetik: abszurdnak tűnik ugyanis, hogy míg az ember napi fizikai szükségleteinek nagy részéért fizetni kell, a szellem javai mindenkinek eleve „járnak”; hogy a kenyér pénzbe kerül, a Shakespeare-összes megszerzése viszont „emberi jog”. (Arról nem beszélve, hogy a kulturális termékek – könyvek, filmek, zeneművek, színielőadások – előállítása és népszerűsítése is ellehetetlenül erőforrások hiányában.) Számot kell vetni azonban az információrobbanás teremtette radikálisan új helyzettel – azzal, hogy az internetes áruházak és letöltőoldalak, az alternatív terjesztési csatornák révén a kultúraterjesztés és -fogyasztás feletti mindennemű ellenőrzés gyakorlatilag lehetetlenné vált. Nem kétséges, hogy ez a fordulat gyökeresen átformálja nemcsak a Gutenberg-galaxis belső működési „kódexét”, hanem a kultúra összes rétegét. Az új állapot teremtette sürgető kihívások azonban, implicit módon, azt is jelzik, hogy a kultúra nem „lejárt szavatosságú” ügy – és nem kell tartani attól, hogy a szent feleslegességből végül csak a feleslegesség marad.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében