"tudjuk, mindent lehet"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 15 (629.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A kultúra ára
SZÉKELY FERENC
Aranykapcsos szeretet - Beszélgetés a 75 éves Csire Gabriella írónővel
Bogdán László
A katona és a démon - 63. A félreértések tisztázása
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 17. - A tetszhalott
Murányi Sándor Olivér
Medveölelő
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Versei
ADORJÁNI PANNA
Rövidprózái
Gálla Edit
Versei
KISS ERNŐ CSONGOR
Huszonnégy mai magyar története
Bréda Ferenc
Hermész Héroszai
Szőcs István
Igaz – vagy valóság?
BORCSA JÁNOS
Görömbei András (1945–2013)
Vallasek Júlia
„Jó fényt!”
Borsos J. Gyöngyi
Olyan kicsi Laskák vagyunk
Szántai János
Kim Ki-duk visszavág
Boda Edit
Pirkadatkor a bisnyicár
Hírek
 
Borsos J. Gyöngyi
Olyan kicsi Laskák vagyunk
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 15 (629.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

Rég találkoztam utoljára ennyire előzékeny és az olvasó kedvében járó könyvvel, mint Zsidó Ferenc Laska Lajosa. Mégsem ezek a jelzők ugrottak be róla elsőre, sőt másodjára és harmadjára sem. Kicsi: erre gondoltam. Vállaltan és tendenciózusan kicsi – ha úgy tetszik, a kicsi a kötet szervezőelve. 
Lássuk először is azt, amibe az olvasói szem leghamarabb belebotlik, a külcsínt. A formátum tagadhatatlanul, milyen is lenne, kicsi. Enyhe túlzással mondhatjuk, hogy feleakkora, mint átlagosnak tekintett társai. Lám, milyen szép példája máris az előzékenységnek. A könyv készítője tudja, hogy olyan világot élünk, amikor az olvasó folyton úton van, ebből kifolyólag folyton hurcol magával valamit: zsák krumplit, biciklit, váltás ruhát, háziállatot, számítógépet, az élet terhét. Nem hiányzik neki még félezer oldalas családregényeket is cipelni. Olvasni amúgy is kutyafuttában, féllábon állva, tűkön ülve szokott vonaton, metrón, mozgólépcsőn, várótermekben, egyéb ilyen helyeken. Ezért felettébb praktikus a mű csomagolása: elfér a zsák krumpli tetején, biciklitáskában, váltás ruha zsebében, szelidített kiskenguru erszényében, számítógép tokjába suttyantva, az élet terhének meg egyenesen meg se kottyan. Kemény kötése s élénk színű borítója nemcsak apró termetét hivatott kompenzálni: garantálja, hogy jól bírja majd a megpróbáltatásokat, s hangos-narancssárgán tudjon a feledékenyebb olvasó után rikkantani vonaton, metrón, váróteremben, ha az nélküle akarna távozni.
Ahogy a kötetet fellapozzuk, ismét csak a kicsivel találjuk szembe magunkat. Ott van mindjárt az alcím: rövidprózák. A szerző tudja, hogy olyan világot élünk, amikor az olvasó folyton lót-fut meg rohan, nincs neki ideje semmire, szegénynek, hogy tudna hát félezer oldalas családregényeket olvasni. Így aztán, roppant figyelmes és takarékos módon, rövidprózát ír, tekintettel van az olvasó értékes idejére, nem szeretné feltartani hosszasan. Egy-egy íráska elolvasható, míg sorra kerülünk a boltban, hivatalban vagy az orvosnál (jelenlegi viszonyaink ismeretében, akár több is), míg begördül a busz, metrón a Pöttyös utca és a Határ út között, esetleg, amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik – és ha ez utóbbiaknál valakinek ismerős érzése támadt, nem véletlen, műfaji értelemben rokonok volnának szegről-végről Örkény Egyperceseivel a Laska-egypercesek. Rövidprózák tehát, a szó legrövidebb értelmében, kurták, mint a kisgyerek pendelye. Igaz, van belőlük vagy kilencven percnyi (jó, legyen száz, ha valaki lassan olvas) – sok kicsi sokra megy. Bő másfél óra mindössze így is. Nem kimerítő másfél óra, nem kell félni, a szerző erre is vigyáz, hogy ne vegye igénybe erején felül az olvasó millió más dologgal terhelt intellektusát, ne tegye ki tépázott idegeit nagy, posztmodern megrázkódtatásnak (azért persze figyelmesen olvasni nem árt, az sosem árt). Tömörség, könnyedség, életszerűség, egy kis meghökkentés itt-ott annak, aki nem tudja, milyenszerű az élet, a végén csattanó, humorral és/vagy pofonnal. 
Ha még bennebb lépünk, s szemügyre vesszük a prózá(k)ban lakozó figurát, hősietlen hősünk személyében újfent a kicsi bazsalyog vissza ránk. A szerző tudja, hogy olyan világot élünk, amikor az olvasó folyton elfoglalt, olyannyira, hogy temérdek teendője közben nem ér rá szemlélni, vagy legalább a saját életét élni, ezért leginkább erről szeret olvasni. Az esendőség kis dolgairól, mert azok ismerősek (vagy éppen valami teljesen másról, mert az ismeretlen, de ez már más tészta – akarom mondani, laska). Laska Lajos igazi kisember, talán még termetre is alacsony, nem tudom. Élete kellőképpen-ismerősen kisszerű, tele kis küzdelmekkel, kis sikerekkel és kudarcokkal. Kíváncsiságok furdalják, titkok-titkocskák hergelik (kit ne foglalkoztatna, hogy azt a bizonyos forró húslevest, melybe gyerekként belelépett, anyja vajon elöntötte-e annak idején, avagy újraforralva felszolgálta – engem speciel érdekelne, s milyen bosszantó is, valóban, ha nincs kitől megkérdezni). Csetlik-botlik, téved, csodálkozik, töpreng az élet kérdésein (a nagyokon is), legfőképpen azon, mi a normális, megoldásokat keres és talál. Próbálja megfejteni a világot, micsodás hely lehet, s kitalálni, mit is akarnak ők egymástól valójában. Igyekszik, hogy úgy érezzen, gondolkodjon és cselekedjen, ahogy az helyénvaló – vagy éppen nem. Vívódik, hogy mi a helyénvaló. Sajátos ötletei, kísérletei mulatságosak, néhol abszurdba vagy groteszkbe hajlóak, mert méginkább aláhúzzák azt, aminek kijátszását célozták. Hiába próbál nem-Laska lenni, rendhagyása többnyire dugába dől, egy napra sem szakadhat el lényegétől. Lázad, de apróbbakat, egy-egy gesztus erejéig, hogy fenntarthasson magának ügyefogyottsága okán némi szabadságot – azontúl jobbára magában, befelé. Ott karakán és nonkonformista, hajóskapitány és próféta. Kifelé, meggyőződéseivel ellentétben, autót vesz, üdül, megnősül, pályázik avagy vállalkozik, ahogy azt a világ elvárja tőle. Ahogy gondolja, hogy a világ elvárja tőle. Kicsi lesz, apró bolondériáit leszámítva többé-kevésbé belesimul a tömegbe, a maradandó dolgok mívelését rendhagyó napokra tartogatja. A világnak, persze, milyen meglepő, így se jó, úgy se jó. Semmi olyan nem történik vele, írja a kötet fülszövegében Krebsz János, ami ne fordulhatna elő bárkivel. Tegyük hozzá, talán már elő is fordult, így aztán nemcsak rajta, de vele is nevethetünk. Ha végképp nincs mit tenni, derűvel kell szemlélni azt, ami jön. 
Laska olyannyira klasszikus kisember, hogy a neve is kicsinyítőképzősnek tűnik. Még ha ezt leszámítjuk, akkor is elég markánsan sugall egy bizonyos hangulatiságot, finoman szólva se túl finom vagy magasztos. Ilyen névvel hiábavalóság is lenne nagyra törni. Laskát meghatározza a neve, és ő jobb híján idomul hozzá. Próbál ugyan néha hetykén kikelni egy s más ellen, kopogós-keményen megállni elveiben, elgondolásaiban, harcaiban, de valahogy mindig úgy sikerül, hogy ő maga sem veszi észre, s zutty, máris belekerült a lobogó vízbe. És fő, sok más laskával együtt. Puhára főzi a korszellem, a konvenció, a rutin, a szükség, az alternatíva hiánya, a kényelem, a véletlen, bármi és minden. A végén pedig nyakon öntik valamilyen szósszal, s csakúgy, mint minden más hasonszőrű, megevődik. Meglehet, vigasztalást jelentene, ha életének egypercesekbe sűrített kisregénye valódi megvilágosodással érne véget, s úgy fejezné be földi pályafutását, hogy előtte hasznot hozóan ébredne rá élete nagy hibáira. Csakhogy ez nem lenne életszerű, méginkább, Laska-szerű: a megvilágosodás nála csupán egy elszalasztott lehetőség, egy nem eléggé felborult karácsonyfa, melyben ugyan meglátja a szent figyelmeztetést, s neki köszönhetően rá is ébred az emlegetett nagy hibákra, de még/már ez sem segít rajta.
Laska Lajos viselt dolgait olvasva, mi is ráébredhetnénk életünk nagy hibáira. Talán rá is ébredünk. Talán, hozzá hasonlóan, ez sem segít rajtunk túlságosan. Hiába, na, olyan kicsi Laskák vagyunk.

Zsidó Ferenc: Laska Lajos. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében