"tudjuk, mindent lehet"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 15 (629.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A kultúra ára
SZÉKELY FERENC
Aranykapcsos szeretet - Beszélgetés a 75 éves Csire Gabriella írónővel
Bogdán László
A katona és a démon - 63. A félreértések tisztázása
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 17. - A tetszhalott
Murányi Sándor Olivér
Medveölelő
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Versei
ADORJÁNI PANNA
Rövidprózái
Gálla Edit
Versei
KISS ERNŐ CSONGOR
Huszonnégy mai magyar története
Bréda Ferenc
Hermész Héroszai
Szőcs István
Igaz – vagy valóság?
BORCSA JÁNOS
Görömbei András (1945–2013)
Vallasek Júlia
„Jó fényt!”
Borsos J. Gyöngyi
Olyan kicsi Laskák vagyunk
Szántai János
Kim Ki-duk visszavág
Boda Edit
Pirkadatkor a bisnyicár
Hírek
 
Boda Edit
Pirkadatkor a bisnyicár
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 15 (629.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

A bisnyicár* a templomajtó előtt ment el, nem át rajta, mondom, csakis előtte. Bár éppen be is léphetett volna, még imádkozhatott is volna, ám mégse. Másfele tartott, inkább a templom oldalánál díszelgő kis zöldbe galoppolt, sietett, mivel könnyítenie kellett magán. A bisnyicár is ember, de még milyen ember! Volt ott bokor, fa, fű, fekália, minden, amit el lehet képzelni. Nem ő volt az első, aki hátsó szándékkal közelített az épület oldalához. Dolgát elvégezte, ám visszafele jövet az egyik japánbirs bokor mellett, ahova a felkelő nap első sugarai bevágtak, na, mit pillantott meg? Egy fecskét. Ott ült, lógatta az orrát, fejét lecsüggesztette, két szárnyát ölébe ejtette.
A bisnyicár első gondolata: „Mi a fene?”, a második: „Mi a fészkes fene?”, a harmadikat már ki is mondta:
– Hé, te, mi a fészkes, fekete fenét csinálsz itt? Fecske, te, te... vérzel, tudod?
– Igen, tudom – dünnyögte a fecske.
– Na de! – hökkent meg a bisnyicár.
– Semmi baj, semmi baj – nyugtatta a fecske.
– Így nem  maradhatsz itt semmiképpen. Elvérzel.
– Tudom, azért vagyok itt, a templom tövében, legalábbis azt hittem, nyugalmam lesz – felelte a fecske.
– Mi történt? Elhagyott a kedvesed? – érdeklődött a galamblelkű, vajszívű, szelíd bajszú bisnyicár a számára legkézenfekvőbb okra rámutatva.
– Dehogy, szó sincs erről – felelte a fecske. – Csak megállt az idő, a változást megtagadta, pedig ez volt fő sajátja. Úgy döntöttem hát, hogy véremmel tiltakozom az idő megdermedése ellen, hátha változik valami, legalább bennem, hátha az idő meghunyászkodik, elszégyenli magát, nem vág fel többé...
– Aha, nem értem, de sebaj – vágott közbe a fekete nadrágos, bőrkabátos bisnyicár. – De most irány a kórház, gyere, nem hagylak itt semmi pénzért. Éppen arrafelé visz az utam, elkísérlek.
– Jó, ha már így alakult, magával megyek – egyezett bele alázatosan a fecske.
Elindultak hát. A fecske meg a bisnyicár. Különös párt alkottak.
– Te, fecske, hát mért csináltad? – kezdte újra a vajszívű. Csak nem volt nyugalma, tudni akarta. – Mit szólnak ehhez a szüleid?! Nem tudsz te gondolkodni?
– Már régen kirepültem – felelte.
– És Isten?! Az mit szól, he? Mindjárt itt a karácsony, hát neki ez hogy tetszik, mit képzelsz?
– Igaz. De most még az idő is tavaszias, ráadásul vagy éppen karácsony előtt vagyunk, vagy utána, de karácsony mindig jön. Az istennek fogalma sincs az időről.
Bandukoltak és hallgattak jó ideig.
Megérkeztek a kórházhoz, ahol a bisnyicár zavartan közölte:
– Fecske, én nem megyek be, más dolgom van, de ígérd meg, többé nem csinálsz ilyet.
– Jó – bólintott a fecske.
És akkor felrepült, magasra, a kórház épülete fölé, fel, a város fölé, vörös sávot hagyott maga után, akár a repülő. Szállt, szállt, ívet írt le, majd valahol földet ért, és tovább üldögélt elhagyatottnak hitt templomkertecskékben, lehajtott fejjel, lógó karral, csüggedt lélekkel. Azon a karácsonyon vörös hó hullott, és csak a galamblelkű, vajszívű bisnyicár nem csodálkozott, az a bőrkabátos, aki azóta is a templom tövébe jár könnyíteni magán. Reméli, meglátja még egyszer azt a fecskét.

*Bişniţar (román, ejtsd: bisnyicár) (biz.) Olyan személy, aki üzletel, haszonra tisztességtelen, kisszerű módon tesz szert. Seftelő. Csirkefogó. (A Román értelmező szótárból átvett szómagyarázat. DEX online.)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében