Július harmadik hetében Kolozsvár határában feltűnt a Félsziget Fesztivál, ezzel magyarázható, hogy a város utcáin, a monostori végállomás környékén és a Gorbó-völgyben kék-piros-lila hajú, szandálos-bakancsos-fürdőruhás, szívecskés-napocskás-szivárványos-napszemüveges, szegecses-hálós-gyű-rűs-láncos népek lézengtek. 

Az amfiteátrumszerű fesztiválvölgy egy kellemesen árnyékos borudvarában koncertek és argentin tangó-táncbemutatók között délutánonként Helikon-felolvasás zajlott. És történt ez amiatt, hogy az egyéb helyszíneken román és magyar nyelven folyó felolvasásokkal, kreatív írás bemutatóval, slam poetry döntővel egyetemben fölkeltse vagy ébren tartsa a fesztiválozók irodalmi érdeklődését.

A fesztivál-irodalom egyik legnagyobb kihívása: hogyan változtassuk a helyszínen csevegő-táplálkozó, hűsölő-lazító, vagy folyékony állagú anyag révén épp bekeményítő fesztiválozó egyedeket egységgé: közönséggé. Melyhez eszközeink a hang, a szó és természetesen a hangosítás. 

Ezzel a fogas kérdéssel birkóztak vers műfajban Bálint Tamás, Egyed Emese, Horváth Előd Benjámin, Király Zoltán, Karácsonyi Zsolt,  László Noémi, Papp Attila Zsolt, Pethő Lorand, Szálinger Balázs és Vári Fábián László, prózában pedig Bíró Gergely, Csender Levente, Király Farkas, Szentmártoni János és Vincze Ferenc. A nevettetés feladatát Muszka Sándor vállalta magára, a zenei kínálatot pedig Cseke Róbert színesítette kortárs erdélyi magyar költők verseinek általa megzenésített és előadott változataival.

Reméljük, mindenki, aki eseményeink vendége volt, legalább úgy érezte magát, mint az a kötélugró, aki egy fesztiválfotó tanúsága szerint megfogta a holdat.