"mit se tud róla az, aki kutat"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 17. (631.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
A végső változat
Dimény-Haszmann Árpád
„Jó, ha a vers partizánként viselkedik” - Beszélgetés Szonda Szabolcs költővel, műfordítóval, kultúraszervezővel
Csiki László
Fáradt pantomim*
Kántor Lajos
A Hazugok szigetének helye
VIRGIL TEODORESCU
Leopárdul írott költemény
Láng Orsolya
Kikeményített szavak
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 19. - Hóhérok
Vincze Ferenc
Idegenek Kamaráson
CSUSZNER FERENCZ
Szabadulástörténet
LOVASSY CSEH TAMÁS
Versei
Szőcs István
A kevésből is sok a rossz
Lászlóffy Csaba
Hűtlenek hűsége
Jakab-Benke Nándor
Benézünk a fejünkből – a 3D-mozizásról
Lászlóffy Zsolt
Miből lesz a cserebogár, avagy ki fog kipucolni?
Hírek
 
Kántor Lajos
A Hazugok szigetének helye
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 17. (631.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.

A hatvanas évek végén vagy már a hetvenesekben egy anekdota járta Erdély-szerte: a Szatmárnémetit és Kolozsvárt is megjárt népszerű színész a jeles székelyföldi településen este kiállt lakása ajtajába, s elkiáltotta magát: Kisváros, nyolc óra, a levegőt elzárni!
Aki a négy évtizeddel ezelőtt született Csiki László-regényt olvassa, nem teheti meg, hogy ne kapcsolja az ifjúsága városába hazatérő Bé (Búgócsiga) és barátai történetét ehhez az esti kiáltáshoz. Különben a Hazugok szigete helyét keresve – nem annyira földrajzilag, mint inkább a rendkívül gazdag Csiki-életműben – könnyen találunk támpontokat az író emlékezéseiben, vallomásaiban. Kettőt emelek ki közülük: A Sugás és a Természetem rajza címűeket. A helyi értelmiségi elitnek, nem utolsósorban az itt élő fiatal íróknak-újságíróknak köszönhetően nagy hírre jutott sepsiszentgyörgyi vendéglő törzsasztala sokat látott-hallott, és mély nyomokat hagyott azokban, akik ott hosszabb-rövidebb ideig megfordultak. Csiki az 1968 elején a helyi lap, a frissen alakult Megyei Tükör köré összeverbuvált pályakezdők társaságát idézi meg. „Ott ült a második Forrás-nemzedéknek keresztelt raj tagjainak jó néhánya, naponta vagy látogatóban. Megtörtént, hogy mi zártuk az éttermet a pótkulccsal.” Következő mondataiban pedig már közel jár a Hazugok szigete hangulatához: „Sepsiszentgyörgy kisváros volt még akkor; a kedves és álmos korából ismertem, szülötteként. Idősb orvos barátaink kiművelt unalmukban, kegyetlen szórakozásként megalakították a Felszarvazott Férjek Hadseregét, és bizonyított megcsalatás esetén előléptették egymást.”
A Természetem rajza már a korai illúzióvesztésről is hírt ad, sőt ennek a most nyilvánosságra kerülő, jelentős prózába foglalt lenyomatáról is. Íme: „A mi ifjonti lelkesültségünk besugározta a sivár tényeket is. Szerencsés időszak volt az, éppen csak rövid: indulásunk egybeesett a politikai nyitással. Annál nehezebben szoktuk meg aztán a beszűkülést. Úgy éreztük, rajtunk is múlik, mekkora s milyenre tágul a világ. Szabadnak hittük magunkat és elkötelezettnek, s nem éreztük, hogy ez holmi drámai kettősséget jelent. De regényemnek, amelyet részben fiammal az ölemben írtam, azt a címet adtam: A hazugok szigete. Soha nem jelent meg. Egyik első áldozata volt a kiadói terveket is megcsonkító új politikai kurzusnak, ama kis kulturális forradalomnak, melynek első szele egy bukaresti cukrászda teraszán ütött meg, 1971 júliusában. Áprilistól a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője voltam a román fővárosban. Szentgyörgyön azt mondogattam: olajfolt vagyunk a víz színén, éghetünk, lángolhatunk, de a nagy víz ugyanúgy folyik tovább. Aztán írtam egy klapanciát a városi vécéről, s a versfőkben a polgármester nevét rejtettem el. Jelentőségével fordított arányú hatást váltott ki. A pártközpont fekete Volgája hordozott kihallgatásokra, de gyalog kellett hazamennem a hegyre, amelyet a néphumor a költők okán Líra-dombnak nevezett. Meg aztán bele is untam egy kicsit a lelkesedésbe. Így kerültem »fel« Bukarestbe, ahol nem érhetett el a megyei hivatal keze.”
Belső szerkesztői ember volt tehát Csiki László, amikor kollégája, Botár Emma gondosan megszerkesztette a „megyei”, pontosabban a kisvárosi élményekből született regényt, sőt (a családi emlékezet szerint) nyomdába is küldték – ott érte utol Ceauşescu ázsiai útját követően az a bizonyos „kis kulturális forradalom”, azaz a cenzúra negatív döntése. (Valószínűleg csak a feledékenységgel magyarázható, hogy a Csikit oly nagyon kedvelő-becsülő Domokos Géza az Igevárban, a Kriterion-évekre emlékező könyvében nem említi ezt az esetet. Dávid Gyula viszont megtalálta az 1971-es kiadói tervben, pótlásként, a Hazugok szigetét.) A gépirat-másolat hosszú időre eltűnt, hogy aztán írónk halála után előkerüljön Csikiék budapesti lakásának padlásáról, egy zsákból.
A Hazugok szigetének helyét természetesen meg kell találni Csiki László életművén belül is, a fontos prózai művek sorában. Azon túl pedig az erdélyi, a romániai, a romániai magyar társadalom közelmúltjának irodalmi megörökítésében (amiből nem hagyhatók ki az Ártatlanok című drámakötet darabjai, mindenekelőtt az Öreg ház és a kötet címadója). Nos, az ígéretes korai elbeszélések után (mellett) a Hazugok szigete az első nagyobb epikus kompozíció, amely szűk környezetben ugyan már egy világot érzékeltet; a lélektani ábrázolás, a karakterek egymás mellé állítása, a megteremtett sajátos helyzet már-már társadalmi körképpé teljesedik (persze kisvárosi méretekben). Ezt követi majd a Titkos fegyverek – Csikinek talán  legtökéletesebb, európai rangú regénye – és a vele versengő (csak terjedelmileg kisebb) prózai mű, újabb kori nehéz történet, A céda nyúl. S az életművet tragikusan lezáró (kevéssel Csiki László halála előtti megjelent), legnagyobb ívű vállalkozás, a hosszú történetnek nevezett Ajakír, a Ceauşescu-diktatúra működésének és bukásának 502 oldalas groteszk-abszurd epikus foglalata – amely részleteiben sikerültebb (megítélésem szerint), mint maga a tekintélyes esztétikai építmény.
Ha a Hazugok szigetét közvetlenül kötjük össze az Ajakírral, beszámítva az első kézirat sorsát, akár így is fogalmazhatnánk: Ceauşescutól Ceauşescuig. De az igaz irodalmi művek tovább élnek, mint a diktátorok. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében