"Ó, azok a régi versenyek"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 18. (632.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A legvidámabb lány a világon
Bálint Tamás
Az írói minimum - Beszélgetés Zsidó Ferenc íróval, szerkesztővel
Pomogáts Béla
Félévszázad Juhász Ferenc közelében
Oláh András
Versei
Vida Gábor
Ahol az ő lelke
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 19. - Hóhérok
Zsidó Piroska
Versei
Varga Borbála
Versei
BENE ZOLTÁN
Farkascseresznye
WALTER GHIDIBACA
Minden jó, ha a vége rossz
Bogdán László
Ovidius: Barbár vidéken
Franz Hodjak
Apa és fia
Szőcs István
„Szívjad, fiam, szívjad, az életünk függ tőle!”
Demeter Zsuzsa
Vallanak-e a lila lovak?
Karácsonyi Zsolt
Halálszínház, médiafelszín
MESTER GYÖRGYI
Holdvilág
Októberi évforduló
 
Zsidó Piroska
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 18. (632.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.

Tanítványok

A mester meghalt. Körbeálltuk sírját.
Virágot dobtunk rá,
és sok követ.
Sírtunk, gyászoltunk, vigasztaltak.
Hát most itt maradtunk.
Az ég süket.

Néha fázom, hogyha nem tekint rám.
És ti is reszkettek, 
látom én.
Haszontalan gyülekezet lettünk.
Csak szavak maradtak,
nem elég.


Haza

Hűtelen lettem magamhoz.
Megszöktem, mint unott angyal
monoton mennyországból,
s más tájakon kerestem
kincseket – 
pedig, mint öregedő rabhoz
ragaszkodik a börtöne,
úgy kellett volna ragaszkodnom
penészes falú, ezerszer megunt
egeimhez.

Most szemeim megértek látni,
szárnyaim megerősödtek,
s szívem meg nem retten.
Repülhetnék… de hova?
Hol a kóbor angyalok hona?


Egészen semmit

Ez talán másképp már soha nem lesz:
semmi közöm a szerelemhez.
Nekem már tabu ez a kincs.
Sem bent, sem kint vagyonom nincs.
Zsebre vágtam a glóriámat,
eszemet sem marja már a bánat.
Ide jutottam, ez az ábra.
Eb ura, ki szánja-bánja.
Kedvem lenne dalra fakadni:
egészen semmit nem tudok adni,
s senkinek nem kell, amim van, a rész:
annak se, ki nélkülem nem egész.
Nem tudtam magam tisztán, szépen
megőrizni ünnepi szekrényben,
és most már muszáj megítélni
magamat, s mást is, s muszáj így élni,
így tengeni piszkosan, zártan
ebben a színes, tág világban.
S ez másképp talán már 
                                     soha nem lesz:
semmi közöm a szerelemhez.


Anya 

Már megint én vagyok a sárkány.

Óvatosan
számba veszem a tojásokat,
és biztonságos helyre igyekszem velük.
Félek. A tojásokban
leendő sárkányok. Szörnyek,
kis botladozó, bumfordi bunkók,
a fény ott porladozik apró, szunnyadó
lelkükben.

Csak nehogy összeroppantsam.
Csak nehogy elégessem őket
melengető leheletemmel.



Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal
Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében