Tavaszi csujogatók
1.
Postán állok bélyegért tizenöt perce sorban
Előttem egy nő címez márvány fölé hajoltan.
Ablakon túl sok pecsét, mögöttem egy fél tucat
ember egymást kérdezi. Nevetek,
így is jól van.
2.
Három lej lett a spenót, most van az idénye.
Diák kér egy eladót, csak egy lejre mérje.
Hogyan? kérdi az árus, hiszen
nem is drága.
Bólint a diák: de több nem fér a gyomrába.
3.
Illatos aszaltszilvahegy,
benne még a magja.
Fiatal fiú érkezik, gyomrát elkapatja.
Meggondolja mégis most,
kis pénzt lobogtat, óvatos.
Mér az árus, kicsit több. Legyint rá,
odaadja.
szerelem
nem bírom tőled
mozdítani kezem
kiderül
gyűlnek a felhők megdördül az ég
hűvösre ígéri magát a nyár
ha kisüt álmot fénybe ejtenek
száradó rothadó fű illata száll
sürgősség
kihívtak egy utcához
járjon rajta egy boldog láb
különben meghal