ki kellene egyszer még lovagolni
a reveki cserénybe
hol deli szép legények
pelyhedző állú suhancok
nyargalásznak szőrmentén megült
haramdfű csikókon
hajkurásszák egymást
hejehujázva a morotva-parton
kopjákat törnek
kelevézeket hajigálnak
mintha két életük lenne
úgy készülődnek
még egyszer ki kellene menni
lófürösztésre
világmegváltó krónikáinkat elcserélni
makrancos vadparipákra
s a tábortűzzel lobogni
karcosan mézes jajdoni borral
a rideg kupákban
hadd jöjjön a lantos
csapjon a húrba
hadd villogjon
porondportól fényes
jó vitézi szablyám
meg a csillagszöges
tüskés buzogányom
és toledói ékes mór tőr
s a dalipár pisztoly a tüszőmben
szóval meg kellene próbálni még egyszer
azt a bajviadalt
hátha lehetne vívni újból
egy tisztességes
szemtől szembe csatában
még ha túlerőben is az ellen
épp csak ne orvul
lealjasodottan
itt is van ott is
sehol se
és mindenütt
mindenkor mégis
szóval utánad Fortuna mester
melletted jó Szilágyi István
jól tudjuk hogy végül
ott a koponyák hegye
csak épp nem mindegy miféle úton
jutunk a holtakkal terített
végesség elé
a legvégén azt sem ártana megtudni
hogy ki mikor és miért árult el
mielőtt rászáradna a vér
a szétgurult koponyákra
előbb vagy utóbb
úgyis