(Rezgőnyárfa)
Itt ülök
a rezgőnyárfa árnyékában,
az ifjú Borges
ezt elmének nevezi,
nem tudja ő sem,
hogy a fánál az árnyék,
több-e avagy kevesebb.
E bizonytalanság
erősebb a halálnál.
(Homo habilis)
Alszik: gyakorol.
Dárdahegyet
és rakétát készít.
Hegyeket tologat.
Obulust veret,
beleszeret a Holdba.
Alszik: csomagol.
Csillagvizsgálóval
fürkészi saját tenyerét.
Jajgat, ha boldog.
(Holdszezon)
Vakok szemüvege a Hold.
Testet ölt általa
minden, ami nincsen.
A holdkórosok imája
egyetlen pontból álló mondat.
Farkasok bibliája a Hold,
ordasmennyország.
Szerelmesek képernyője a Hold.
Fénybe fagyott Pompeji,
megkövesedett pornó.
(Kentaur)
Mi lakunk itt is,
ezt az idegen bolygót is
emberek lakják.
Műanyaggal párosuló
emlős kőzetek.
Szerves tükörképek
és dohányfüstből klónozott
kentaurok, szentek. Emberek –
ameddig a képzelet ellát.
Sehol egy földönkívüli lélek.
Sehol egy képzeletfeletti föld.
(Konstelláció)
Idefenn csak sakkozni lehet,
nyerészkedő hajlamainkat
szoktatni a súlytalansághoz...
A lépések között
fényévek telnek el,
pályát cserélnek lassan
a bolygók s a bábok –
de mattot kap addig az ember,
és mattot kapnak a csillagok.
(Nyersanyag)
Csillaghamuban gázolunk.
Átutazunk önmagunk
korábbi halmazállapotán.
Feltűnő fölösleg gomolyog.
Az elfuserált földi zsigerek
sugárzó, nyers anyaga.
Lehettünk volna százkarúak!
Harmadik szemünkre,
nikotinbarát szívre meg tüdőre
nem maradt idő. Mivelünk
valaki örökké siet.
(Amnézia)
Néha elfelejtem,
hogy meghaltam,
s hogy a Földön,
semmi keresnivalóm.
Álmomban olykor
kimegy a fejemből,
hogy nincs is fejem,
és tkp. álmaim sincsenek.
Mágikus
amnéziámnak köszönhetően,
élek, mint bárki más.
A múmiák titka:
a felejtés balzsama.
(Vákuum)
A tökéletes üresség
metropoliszában,
galaktikus nyomornegyedekben
járunk. Ismerős minden:
a vénséges semmiség
jéghideg gyomrában
egymásba zuhan mindaz,
ami valaha történt. Halottainál
öregebb itt az ember.
Milyen lármásak odalent
a Föld-i sírok!
(Paramerika)
Hazakerültem végre,
lábat lógatok
a világ végén.
A mozdulatlanság vizein
hajóztam ide.
Az ott a Szabadság, szobor!
A semmiből faragott
műalkotás,
a tökéletesen túli,
a leleplezetlen.
