"hátha lehetne vívni újból"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 19. (633.) SZÁM — OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A történelem arcai
Papp Attila Zsolt
„Én szabad vagyok” - Beszégetés a 75 éves Szilágyi Istvánnal
Ferenczes István
Hollóidőben
Szakolczay Lajos
Szabadságváltozatok
Király László
Legényes
Fekete Vince
Szilágyi a magasban
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 20. - Nemes versengés
Hajós János
Bagatellianus űrutazása
SZABÓ IMOLA JULIANNA
Liszka hintája
Horváth Előd Benjámin
Versei
ANDRÉ FERENC
„533 És ezt is megírod?”
Czakó Gábor
Egyén, nemzet és nyelv
Szőcs István
A székelykapu – és másféle kapuk I
Varga Melinda
Versei
Borsos J. Gyöngyi
Az a bizonyos fokhagymacikk
FLEISZ KATALIN – LAKATOS ARTUR
Korunk hősei? Kisembersorsok a közelmúlt magyar filmjeiben
Lászlóffy Zsolt
A zenei szépség keresése – Angi István 80
Hírek
 
Szőcs István
A székelykapu – és másféle kapuk I
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 19. (633.) SZÁM — OKTÓBER 10.

Jó negyven évvel ezelőtt egy komor, orrát fintorgató okostónival autóztam fel s alá Erdély-szerte. Amikor Csíkban meglátta az első székelykaput: – Na, a székelyeid – krákogott – ezt is lekoppintották a mármarosiaktól!... Már megfigyelhetted volna – sóhajtottam –, hogy a mármarosi és a moldvai kapuknál a fedél ráhajlik a kapulábakat összekötő szemöldökgerendára vagy a kapuívre, a székelyeknél meg mindég van fedél, vagyis az eresz és a kapuív között egy-két arasznyi „homlokzat”, galambdúccal vagy anélkül… Kapu az kapu – bőgte oda erre… Mivel gyakran találkoztam másoknál is ezzel a léha vélekedéssel, s valami jobb bibliográfiát sem ajálhattam nekik (Malonyai Dezső, Huszka József stb., a nagyközönség előtt akkoriban már ismeretlenek és hozzáférhetetlenek lévén),  írtam e tárgyban egy ismeretterjesztőnek szánt cikket, s végül is a budapesti MŰVÉSZET című folyóirat 1974 novemberi számában jelent meg, Papp Gábor szerkesztő hathatós segítségével; amint alább következik; némileg rövidítve, viszont kiegészítve az akkoriban kimaradt, s most kissé bövített jegyzetekkel.

Funkcióelemzés. 
A székelykapu

A népi faművesség élő korszaka magyar vonatkozásban mindenütt véget ért. Új székelykapukat sem igen építenek, s a velük rokonságot tartó „cifra kiskapuk”, uccaajtók az utóbbi években rohamosan és tömegesen adják át helyüket fémcsövekből, lemezből, dróthálóból szerkesztett „vaskapuknak”.1  Ez a fejlődés természetes rendje. A székelykapuról még most sem, műemlékké válása korszakában sincs összefoglaló monográfia, s a régebbi, alapvetőnek tekinthető művek szinte hozzáférhetetlenek.
A székelykapunak és jellegzetességeinek eredetéről szóló feltevések vagy ,,pozitivisták”, vagy „romantikusok”. Az első csoportbeli felfogások szerint ,,a nemesi kúriák várkapuzatból eredő kapui lettek a székelykapuk mintái”; ez a nézet az „alászállott műveltségi javak” (Gesunkenes Kulturgut) hittételeire alapoz. Egy másik „pozitivista” elmélet szerint e jellegzetességeket a famívesség fejlődésének „belső dinamikája” alakította ki. („Az egyszerűtől a bonyolultig vezető úton az ácsok egyre nagyobb szakmai tökélyre tettek szert” stb.) A „romantikus” magyarázók szerint a székelykapu „kultikus eredetű”. Egyesek a galambdúcból a galambtiszteletre következtetve, a kereszténység előtti istenanya, vagy pedig Venus-típusú vallásokkal hozzák kapcsolatba; másik „romantikus” felfogás szerint a napkapu, azaz a régi napvallások ünnepein, a napfordulókon és napéjegyenlőségekkor felállított diadalívek emlékét őrizné: az illető ünnepnapokon e napkapuk keretében jelent meg a Nap a hívők előtt; s ilyenformán a székelykapu eredetében bizonyos oltárszerkezetekkel tartana rokonságot. Végül egy harmadik ilyen szellemű feltevés szerint a székelykapu, de még inkább az ősének tekintett díszes kiskapu, „utcaajtó”, a hajdani ház, esetleg sátor bejáratát őrző kultikus faragványoknak, ősök emlékjeleinek, „bálványoknak” az eléhozása a belsőség bejáratára, akkortól, amikor kezdtek megszilárdulni a telekviszonyok.
Szorosabb vizsgálatra kiderül, hogy az első csoportba tartozó nézetek nem nevezhetők olyan mértékben pozitivistáknak, mint amennyire romantikusok a többiek.
A nemesi kúriától eredeztető felfogás hívei gyakran nem veszik tudomásul a kérdésre vonatkozó középkori okmányok adatait. Népszerű történelmi munkák alapján is közismert, hogy I. Károly (Róbert) idején vezették be a porta-adót. Az 1323–1342 között kiadott királyi törvényrendeletek között egy passzus például világosan kimondja: oly kapura, amelyen egy szénával vagy gabonával terhelt szekér átmehet, évenként 18 dénár adót vethetnek ki... azokon a vidékeken pedig, ahol fa hiánya miatt kapuk nincsenek, az adót a régi módon fizetik.2
Feltételezhető, hogy az adóhivatalnokok az akkori parasztháztájaknak nagyon jellegzetes, azaz leggyakoribb elemét vették alapul. (Egy pénzügyi tisztviselő szeme élesebb lehet, mint egy műtörténészé vagy néprajzosé, szempontja pedig átgondoltabb.) Az a fenntartás, hogy „ahol pedig fahiány miatt nincsenek kapuk”, érzékelteti, hogy e kapuk különben mindenütt általánosan elterjedtek és nagyméretűek voltak. Amikor a kapu méreténél a rakott szénásszekérre hivatkozik, mintegy sugallja, hogy a kapu magassága is meghatározott, tehát: fedeles kapu lehetett. Ha eszerint vetették ki az adót, akkor a parasztság tömegei már azelőtt is építettek ilyen kapukat nemcsak magyarlakta vidékeken, de mindenütt; később azonban, miután az adóalap miatt meglehetősen negatív érzelmi színezetet nyert szemükben, legfennebb már csak kiskaput, azaz utcaajtót építettek, sokfelé még a kerítést is eltüntették az utca felől, nehogy kaput keressenek rajta. Érthető lélektani okokból tették ezt, még akkor is, ha az adókötelezettség alól való kibújást ezzel nem érték el.
Viszont: a székelyek „tömeges nemesi” kiváltságaik folytán kezdetben nem fizettek porta-adót (később meg más adótípusokat vezettek be), ilyenformán nyugodt lélekkel őrizhették kapuikat. (Ez lehet az oka annak, hogy a hajdani magyar kaput ma csak mint „székelykaput” ismerjük. Lehetővé még a Székelyföld fában való gazdagsága tette.)3
Ám vajon olyanforma lehetett ez a kapu akkoriban is, mint az utóbbi évszáza-dokból ismert székelykapu?
A legrégebbi ránk maradt évszámos székelykapu éppen 300 éves. Jellegzetességei tökéletesen kiforrottak, s azonosak a legújabbakkal, ez igen régi és hosszas hagyományalakító múltra vall. Melyek ezek a jellegzetességek? 
1. A kapu a telken levő semmilyen más építménnyel sem mutat szerkezeti összefüggéseket; különállása hangsúlyozott; ha a telek szélessége megengedi, kétoldalról alacsony, ,,fésűs” szerkezetű léckerítés van mellette, amely a kapu „monumentális” jellegét még jobban kiugratja.
2. A kapunyílások felülről félköríves záródásúak, a kiskapu íve azonban jóval alacsonyabb és így felette egy különleges kiképzésre (címer, felirat, jelek vagy rácsozat, gyűrűrács stb. számára) alkalmas felület marad.
3. A kapuszárnyak, de legalábbis a nagykapu szárnyainak felső része függőleges, esetleg sugarasan rakott, „áttört” léces szerkezetű.
4. A kapudíszítmények között, a kapulábon vagy a szemöldökön vagy bárhol,  feltétlenül jelen kell lennie valamilyen rozettaalaknak; 8, 16, 32, esetleg 6, 12 szirmú rózsának, de legalábbis egy kör belsejébe rajzolt (vagy képzelt) négyágú „csillagnak”.
Az eltérések csakis esetlegességen múlhattak. (Leggyakrabban hozzáértő faragó ember hiányán.)
Ezekhez járulnak még a következő fontos, de nem kizárólagos jellegzetességek:
a) A kapu tetején többé-kevésbé ékesen faragott, egy- vagy többsoros galambdúc van; – több szerző szerint ez kizárólagos fontosságú, erről teljesen meggyőződve nem  vagyok. Mindenesetre jellemző, hogy a nem galambdúcos utcaajtók fedele alá is gyakran tesznek valamit, „hogy a galamb ott fészkelni tudjon”, bár ritkán fészkel.
b) A körív (lehet lapos, félkörös vagy patkóív is) legmagasabb pontján egy csigaszerű, lefele „belógó” díszítés, egyben szerkezeti elem van, ahol az ívet alkotó két hajlott farész összekapcsolódik.
c) A körív belső részén, oldalanként 2–3 faragott ,,pálcatag” található, amely szemből mintegy ritka fogazatnak tűnik.
d) A kapulábakon levő díszítmények között leggyakoribb az életfa valamilyen változata, feltűnő, hogy fölötte palmettaszerű elem van, ,,pálmakorona”; ebből néha még virágok is hajtanak ki. Megjegyzendő azonban, hogy a díszítményt, ha e virágos pálmához hasonlít, néha szegfűnek értelmezik; máskor a sugaras napkorona felső részének. Nagyméretű naprózsa, illetve sugaras félkorong a leggyakoribb díszítménye a kiskapu szárnyának is, illetve az utcaajtónak. Az életfa-motívum nem egy szerzőnek azt sugallta, hogy edénybe állított legyezőpálma stilizálását látja.
e) A kapulábakon igen gyakori a szőlőmotívum, egyaránt szerepelhet inda, levél, fürt, kacs, virág is.4 
f) Az esetleges többi díszítmény között gyakoribbak a szegfűnek, tulipánnak értelmezett ornamensek és madáralakok; utóbbiak közül régen legelterjedtebb a búbos banka volt.
g) A díszítmények között sok típusnál feltűnnek a fából faragott nagy szegfejek,5 fagombok is (eredetileg szerkezeti elemek, az egyes részek összefogására); a kapulábak szegélye pedig gyakran rovátkolt, esetleg függőlegesen hornyolt díszítésű.
h) Az oldalkerítés vagy a kapuszárnyak léceinek hegye olykor sarló alakúra van kivágva.
A székelykapu legfeltűnőbb és egyben legproblematikusabb altípusa az udvarhelyvidéki. Ezen a kapulábak alsórésze előreugrik, s rajta az életfa szára a kapu elé állított oszlopnak tűnik, ión-csigás vagy „gyaluforgács-tekercs” díszítésű fejezettel. (Emlékeztet ez a típus a római diadalkapuk hasonló oszlopos lábaira.)
Ugyancsak az udvarhelyvidéki kapukra gyakran jellemző a festés is (leginkább piros-zöld). Gyakori a festés egy dekadens, romlott változatnál is, amelynél a faragott díszek nem kidomborítottak, hanem bevésettek („asztalos-stílus”); ezen a virágornamensek gyakran naturalisztikusabbak, sok a szív és tulipán stb.
 
Folytatása következő számunkban

Jegyzetek:

1Ennek csak látszólag mond ellent az a jelenség, hogy egyes vidékeken újból emelnek székelykapukat, iparművészek szinte szakosították magukat erre. Ez feltétlenül elismerésre méltó. Néha azonban úgy tűnik, az új székelykapuk inkább iskolás ismeretek alapján csatlakoznak a hagyományhoz, és nem igyekeznek folytatni a „helyi stílust”, hanem már általánosodott formulákra támaszkodnak.
2Egy későbbi, Zsigmond király korabeli törvényrendelet azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a nagykapu a telek végeiben, azaz hátul található, a telek bejáratánál pedig „Weröcze” nevű uccajajtó van. (A veröce a kiskapunak sokfele még ma is használatos neve.) Egyesek szerint a „verődő” (tehát becsapódó ajtószárny) kicsinyítése, mások szerint viszont a kiskapun, utcaajtón leggyakrabban előforduló naprózsa-díszítmény neve. Vesd össze: verőfény; napfény; verőmalac, „sütnivaló” malac.
3Egyes, hivatalos tekintélyre is számot tartó kiadványok félrevezetőek… Például a Művészeti Lexikon (Bp. 1968) Székely művészet című szócikkéhez egy jellegtelen, fedél néküli kiskaput közöl, rossz felvételről. A Néprajzi Lexikon (1979), ahol teheti, kerüli a „székelykapu” elnevezést, és a fedeles kapu címszó alatt tárgyalja… A helyes szakszó különben is az ereszes kapu lenne; nem találkoztam vele.
4A székelyek mai lakhelyein nem nagyon terem szőlő, kivéve néhány Marosvásárhelyhez közeli Kisküküllő-menti helységet (Balavásár, Nagylend vagy Vásárhely közvetlen közelében, például Koronka stb.). Ezek azonban jelentéktelen mennyiségűek. Valaha azonban, mint a helynevek elárulják, a szászok betelepítése előtt a székelyek a Nagyküküllő alsó szakasza mellett is laktak, amely híres borvidék, lásd Nagyszöllős, Szászmedgyes, Balázsfalva környéke stb. Valaha, noha egyes nyelvészek tagadják, Dél-Dunántúlon is laktak (lásd Segesd Somogyban) ahol is régészek szerint a római hódítás kezdetétől kimutatható a szőlőtermelés folytonossága. Különben erre vonatkozólag, mármint a Régi Ókorra, Fáy Elek ugyancsak döbbenetes forrásokat nyitogat!
5A legrégebbi típusoknál oly feltűnő „gombadíszek” egyeseknek azt sugallják, hogy ezeket hajdan ide-oda helyezve, az egyszerű tűző naptáraknál bonyolultabb „naptár”-szerkezet gyanánt használhatták.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében