"hátha lehetne vívni újból"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 19. (633.) SZÁM — OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A történelem arcai
Papp Attila Zsolt
„Én szabad vagyok” - Beszégetés a 75 éves Szilágyi Istvánnal
Ferenczes István
Hollóidőben
Szakolczay Lajos
Szabadságváltozatok
Király László
Legényes
Fekete Vince
Szilágyi a magasban
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 20. - Nemes versengés
Hajós János
Bagatellianus űrutazása
SZABÓ IMOLA JULIANNA
Liszka hintája
Horváth Előd Benjámin
Versei
ANDRÉ FERENC
„533 És ezt is megírod?”
Czakó Gábor
Egyén, nemzet és nyelv
Szőcs István
A székelykapu – és másféle kapuk I
Varga Melinda
Versei
Borsos J. Gyöngyi
Az a bizonyos fokhagymacikk
FLEISZ KATALIN – LAKATOS ARTUR
Korunk hősei? Kisembersorsok a közelmúlt magyar filmjeiben
Lászlóffy Zsolt
A zenei szépség keresése – Angi István 80
Hírek
 
Varga Melinda
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 19. (633.) SZÁM — OKTÓBER 10.

Viszontszerető
 
Hordhatom-e magamon lelked lepkevázát,
ismerhetem-e a benne lakó színek szeánszát,
magamra szabhatom, mint alkalmi ruhát,
vigyázva, hogy rá ne csöpögjön a bor
és étel össze ne maszatolja selymét,
felfrissül-e ölem öblítőjén
a kedved,
belenőhetek-e a puha szívkabátba,
lehetek-e ölelésen fekete lakkcipő,
válladra simuló finom vászon,
torkodat csiklandó tüzes víz?


Sárban nárciszok
Jégcsapvágy

Köd simul az aszfalthoz
szürke csík a délután
teher a szemnek a hó
cammog a dombon
a lomha sár
éjemben márciusi
illatok korzóznak
a szavakban tavasz
a valóságban tél
honol
szemem sarkában láz
kuporog
jégcsapokat formáz
az ereszre a vágy

Reggelek

alkalmi smink
gyenge bőrradír
a fény
hiába csörtet a reggel
kifogyóban a tubus
arcod sárga porcelán
azt hazudod
ébredés illata van
a taknyos tájnak
pedig
sárba ültetett nárcisz
itt minden öröm
azt hiszed
vacogástól az ölelésig
fagyott ujjaktól a meleg
érintésig
talán csak egy mozdulat 
az út
pedig rég tudod hogy
semmi sem állandó
s illúzió minden
tökéletes öröm
megmaradnak a
kék csodapirulák
nyúlánk testű
éjszakákra


Koravén tavasz
 
olykor az alkohol sem tesz
elég butává a létezéshez
a csók nem oldódik föl
a szeszes zamatban
koravén a tavasz
gyorsan múlik lázadása
a reggelek sápadt arcán
lustán nyújtózik a fény
álmok ablaka alatt
oson a lenge nyár


A boldogság tapintható
 
gyorsul a pulzusod
úgy lélegzel hogy közben
illatával telik meg tüdőd
megszüntetnéd a vérkeringést
szobrot faragnál a finom tökélyből
ami megszelídítette lázadó tested
szabadság lakik minden mozdulatban
bűvölő tekintete van a rímnek
értelme a hűségnek a férfitesthez
pedig rég tudod, hogy minden
borzongás, ami a tökéletességet idézi
csak érzéki csalódás
s minden álmot más
álom cserél föl
mégis elhiszed
a boldogság
ha csak rövid ideig is
tapintható


Léghajó és hiány
 
hiányod a hűvös levegő
pillámra fagy az éjszaka
esőcsepp vagy a homlokon
az öled örök otthonom

a tudatos álmodás
gyorsabb mint bármely
léghajó
ha a test nem is
a gondolat
azonos szavak
toposzok
összeköthetik
álmaink


Ritmus
 
érzéki díva ma a Hold
hegedülnek az utcalámpák
puha szimfónia a monoton est
szélcsellón
havinkáznak a márciusi
pehelynimfák
tűzet gyújtanak a
bohém gyermekarcú
csillagoknak
pajzán ritmusainkra
mikor táncol már az űr?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében