Az őskáosz
Az őskáoszból kicsüng a lélek,
vagy csak lélekdarabocskák,
még az ősköd előtti világ,
bennem is van egy ősköd, hurcolom,
viszem magammal, bármerre lépek...
Egy óriás járkál előttem, bármerre
járok előttem lépdel ő,
szólongat, gyere, törpém, pórázon vezet,
elkiáltom magam az óriásnak, hiszen
az is én vagyok, még az ősköd előtt,
a boldog időkben, mikor még nincs világ,
csak az idő van, a boldog idő, és
óceán, akárcsak időtlen lelkemben...
Nem zavar az izgága cél, sem az emberek!
Őskáosz II
Az ős tűz néz szembe vele.
Ha kinyitja a szemét, belezuhan.
(Beidegződött, látomásszerű ébredés.
A teremtés véget ért!) Az őskáosz
a vesztesnek ítélt babért! A vesztes
kinyitja szemét,
ő az egyetlen a világon,
értelmetlen a kapkodó beszéd is,
mint egy izzadó, halott, és vesztes
hallucináció...