– Azért választottam az öngyilkosokkal kapcsolatos tudnivalókat – mondta az orvosból jött lélek –, hogy segítségére legyek azoknak a lelkeknek, akik olyan testet kapnak legközelebb, akiknek az esetleges öngyilkossága a terület függvénye is, ahol élnek. Az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve az is fontos tényező, hogy férfi-e az illető, nő vagy gyermek. Az öngyilkosság gyakran a belső lelki vergődés végső kimenetele. Lévén, hogy ez bennünk játszódik le, valamelyes mértékben befolyásolni lehet, legalábbis nekem néha-néha sikerült, persze igénybe vettem az őrangyalok segítségét is. A földi ember nem rendelkezhet az élete felől, ezt a jogot magadnak tartottad fenn, Atyám, és ezt mindenkinek tisztelni kell. A földön évente több mint 500000 ember követ el öngyilkosságot. A legveszélyeztetebb csoport a depressziósoké, ezek veszélyeztettsége nagyobb, ha az egyén idős, férfi, és ha életvitele a szociális elszigetelődéssel határos. Ilyenformán az úgynevezett harmadik világ területein élők esetében az öngyilkosok száma meghaladja a fejlettebb körülmények között élők számarányát. Ezeket akartam elmondani – fejezte be az orvos-lélek. 

– Jól beszéltél, fiam – bólogatott elégedetten az Úr –, ki van még?

– Én volnék, Atyám – emelkedett szólásra a feltaláló –, csak egy információt szeretnék megosztani a jelenlévő lelkekkel, miszerint 1785-ben sikerült megalkotni az első ejtőernyőt az embereknek, amellyel egy új sportágat hoztak létre, de főleg ez azért tekinthető igen jelentős találmánynak, mert háborúban, de békeidőben is igen sok pilóta életét mentette meg. 

– Hogy engem miért választottak ki, fogalmam sincs, Atyám – szólott az utolsó jelölt –, a mifélénket nevezik aljanépnek odalent, igaz, hogy rengetegen vagyunk, koldusok, csalók, szélhámosok, akik ölni is képesek, sőt, gyilkolni is, ha éppen úgy adódik, én nem tudok olyasmiket előadni, mint előttem a többiek, és képtelen voltam a testet féken tartani, engem megfertőzött a nyomorult, valamit csinálnod kellene, Uram, hogy tiszta legyek megint. És én nem tudok helyt állni ebben a nemes versengésben, ahogy nevezted, nem is értek egyet vele, bődületes melléfogásnak tartom, ne vedd rossz néven, Atyám. Hogy én is beszélhetek Hozzád, már ez a tény is kizárja a versengés nemességét, ezzel az értelmét is megkérdőjelezi, hiszen mit tudnék én mondani Neked? Arról tudnék beszámolni, hogy milyen módszereket kell használni, hogy mások becsapása sikerrel járjon, vagy hogyan kell gyorsan és fájdalommentesen elvenni valakinek az életét, no nem azért, mert az áldozatot sajnálni szoktuk, dehogy, csak azért, hogy félelmében nehogy elordítsa magát, s ezzel eláruljon minket. Ezekkel az információkkal nem lehet versenyt nyerni, Uram, az én  felkészültségemmel díjazni biztosan nem fogsz, s akkor miért beszélek Hozzád ilyen sokat? Tiltsd meg, Atyám, hogy tovább mondjam ezt az értelmetlen szöveget, üres vagyok, semmi sincs bennem, s ami volt, azt a test, amelyben legutóbb voltam, beszennyezte. 

– Rendben van, téged nem veszünk figyelembe, fiam – mondta az Úr –, jól beszéltél, igazad van. És teszek róla, hogy tiszta légy megint. És engem egyáltalán nem érdekel, hogy te mivel értesz egyet, mivel nem, észrevehetted, hogy itt, a mennyek országában senki sem vezetett be holmi mondvacsinált demokráciát, amit imitt-amott a földön tapasztalhattál, itt mindenben én döntök és fogok dönteni ezután is, ítélőképességem majdnem százszázalékos volt mindig, azt a néhány tévedést, amit a teremtésben elkövettem, menet közben sikerült kijavítani, többet nem lesz sem emberevés, sem inkvizíció, sem holokauszt, sem gulág, egy-két háborúskodást még elnézek nekik, néha szükség  mutatkozik rá, hogy a felgyülemlett indulatokat levezessék. A betegségekről ők maguk tehetnek, nem én. És hogy a teféle aljanép egyre nagyobb százalékban van jelen, követnem kellett a földi idők sajátosságait, más bolygókon ez a százalék egyre elenyészőbb, egyes helyeken már nem is létezik. Miután megtisztítalak, legközelebb egy ilyen bolygóra küldelek el, fiam, hogy lásd, vannak olyan helyek is a világmindenségben, ahol a civilizált életmód és főleg a tradíciók kizárják ezt a jelenséget, amit a földön tapasztalhattál, hogy a szenny takarja be a mocskot, s nem a fennköltség az istenhitet. 

– Szólhatnék én is, Atyám? – Jézus úgy érezte, hogy le kell zárnia ezt a vitát. 

– Hallgatlak, Fiam. 

– Visszatérve a nemes versengésre, Atyám, én sorrendben a papnak, az orvosnak és az írónak adnám a díjakat. 

– Egyetértek, Fiam, de volna még egy negyedik, aki oly érdekesen beszélt, hogy őt is díjazni akarom, noha kérdéses, hogy hány százalékban van igaza, de a teória, amit előadott, erősen meggondolkoztató, és ez a politikus.

A díjazott lelkek mindegyike, Isten legnagyobb megelégedésére, legközelebb egy pap testét választotta, merthogy díjként ezt kapták az Istentől.  Az őrangyalokkal nem volt mit csinálni, röpködtek tovább egymás körül, amíg Isten sorban kijelölte őket egy-egy földi vagy más bolygóbeli élőlény őrzésére. A szellemi versengést ezer évenként megimételtette az Úr, a lelkek nagyon nagy örömére.