kék az ég
nővérkék
folyton hangsúlyozza, hogy súlyos
balesetet szenvedtünk valahol
Gyergyó és Csík között valamelyik
faluban, amiből majd egyszer
ajánlom neki, írjon regényt,
mert izgalmas történet,
s dúsítsa fel ő is valami mélylélektannal,
ha kiengedik.
addig látogatom, mert egyszerre hoztak be.
úgy értem, hogy őt mentővel hozták,
amikor én épp látogattam valaki mást.
a gondolat hiányzik, a gondolat.
nem akarom, hogy azt higgye
van akármilyen közöm is hozzá,
csak azt akarom, hogy gyógyuljon meg
és jöjjön rá végre:
én csak egy látogató vagyok.
eufemém
mi az az előtted nyilvánosan
vállalható mélység vagy magasság,
ami már érdekel?
miről írjak, ha nem arról,
ahogy rúgod ki a lábaim alólam,
s erre mi illik jobban,
mint a verslábak könnyed felrúgása?
rím és egy jó metafora kell ide,
de negyedtizenkettő van,
és egy repülő az égen.
ez nem elég mély vagy magas.
háromnaponta jár el az ablakom
előtt s jelzi óvatosan,
hogy kedves jövendő utasaim,
kérem, hagyják lazán a biztonsági öveket,
mert egy hosszútávolságokban
mért nyár következik,
és mert még nem kaptuk meg a leszállási engedélyt,
kerülgetni fogjuk, mint egy forró Monaco-t,
illetve a mélyrepülést a nagy érdeklődés miatt
majd nyilvánosan is vállalnunk kell.
a végéig maradjunk
ha nem tudsz felkelni a világos
ágyneműbe húzott hétfő reggeledből,
fekszem én melletted félálomban.
a magánhangzókba belehurkolok
egy hintát és abban ringatlak el
a sorok végén. te is csak félig
vagy ébren, azt álmodod,
hogy az otthonunkban egy fehér,
ikeás kanapén ülök, és nagy pocakom van.
én Freuddal álmodom, hogy virágot
hozott az első találkozásunkra,
és tejeskávét iszik – bármit jelentsen is ez.
ma reggel olyan közel vannak a fejeink,
hogy akár átléphetnél az álmomba,
és behúzhatnál egyet a partneremnek,
hogy mit képzel, csak úgy találkozgatni velem.
és aztán mindhárman átmennénk
a nappalinkba ápolni Freud sebeit.
néha megébredsz és a lapos hasam simogatod.
én a magánhangzókba hurkolok
bele egy hintát, és abban ringatlak,
hogy csak ma, vagy legalább
ennek a sornak a végéig maradjunk délig az ágyban.
elég a hely
amikor először rád mosolyogtam,
beköltöztél a szám körüli ráncaimba.
hoztál magaddal friss ágyneműt,
egy könyvespolcot, egy ruhásszekrényt,
mosógépet, kávéfőzőt és tévét.
a jobboldaliban vetettél ágyat magadnak,
a baloldaliban dolgoztál és ettél.
este, de néha már csak reggel
becsúsztál a számba fürdeni,
a fogaimra teregetted a frissen mosott ruháid.
amióta nem találkozunk, nem mosolygok.
biztosan ki is költöztél már,
nem lehetett kényelmes a sima arcom,
mert nem volt elég a hely
annak a sok dolognak,
amit hoztál magaddal.
