hagymabeszéd
ma este a csigák keletre mennek,
hallani, hogy kifut a kávé,
529 bejövő e-mail egy postafiókban,
leereszkedett biciklikerék,
XS méretben narancssárga kockás ing,
felgyulladt TV-készülék,
penészes kenyér látogatáskor,
rángatás és lesikló függönyelhúzás;
mondanivaló az talán volna:
az időnek, amit itt és nem otthon,
mert ma este nem otthon keletre menni,
ahol kifut a kávé, legfeljebb a hangja,
nem otthon a fiók, de egy-egy üzenet,
sorskerékben a levegőtlen belső,
nem otthon kockának hívni a négyzetet,
adásnak nézni a lángokat,
a penészes falatokat féltretolni,
bocsánatkérően vállat vonni a függésnek,
nem otthon a keletre tartó kifutás hangja,
a szélesssávon elakadt közeledés,
az anyag égő adásmintája sem,
hogy adott dátumon a függés is lejár,
nem otthon az érted üzenő mészváz,
s nem a küllők néma mozdulatlansága,
a szűkre szabott találkozás,
sem kisikláskor a helyszíni tudósítás,
ma este nem, nem otthon a ma este
extrém időjárási jelenség
van ez a forró délután,
mikor a kánikula akár
egy máglya vet eléd;
még szikrányit tétovázok,
de 23 vagyok
a 41 fokkal szemben,
hiába,
az ultraibolya illata,
a parázsló por pattogása,
a remegő levegő kormos karma
és te
–
nem lehet tovább ellenállni
a szájig felszálló légnyomásnak
tej és én
reggel túl sokáig vártam és főztem a tejet:
nem kifutott, már csak összement;
a tejre haragudjak?
magamra, rád, mert tegnap este mi is?
a tejet lehúzom a vécében,
de a fazék szélére és aljára is odakapott a zsír,
akármilyen óvatos és kis lángon főztem;
hogy mos el az ember egy ilyen edényt?
egészen egyszerű: csak be kell áztatni, hagyni,
s majd egyszer valamikor