"a vándorok élni tanulnak"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 20. (634.) SZÁM — OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vallasek Júlia
Az életről, egyszerűen
Varga Melinda
Slam, a szabadság költészete - Beszélgetés Csider István Zoltánnal, Pion Istvánnal és Simon Mártonnal
Tóth Mária
A csont
ZUDOR JÁNOS
Versei
MEZŐSI MIKLÓS
Századeleji emlék
Panegyrikusz-péntek
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 20. - Nemes versengés
GYŐRFI KATA
Versei
Muszka Sándor
A novella
FAZAKAS GÉZA
Versei
Batári Gábor
Rövidprózái
Gálla Edit
Versei
Szőcs István
A székelykapu – és másféle kapuk II.
GEORGE SZIRTES
Találkozás Walt-tal, 1959
BRENDAN KENNELLY
Versei
HEGEDŰS IMRE JÁNOS
Versközelben
LOVASSY CSEH TAMÁS
Hogy állunk a bábokkal? Az Erdélyi Magyar Bábszínházak Fesztiváljáról
FERENCZI SZILÁRD
Beszámoló a 13. Filmtettfesztről - Drakula a sárga csikóját ugratja
László Noémi
Feljegyzések egy könyvvásárról
Novemberi évfordulók
 
Batári Gábor
Rövidprózái
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 20. (634.) SZÁM — OKTÓBER 25.


Törzsfejlődés vagy amit akartok
       ajánlva Darwinnak is

Kinyílt, sőt egyenesen feltárult Proto-stoma, az ősszáj, vagyis a dimenzióközi hipertéren, helyesebben spirituális szövedéken hasadt repedés felfeslett. Mitológiai síkon értelmezve az Égtehén feszes bőrén kisebb fekete folt keletkezett (köztudott ,ugye, hogy a régi egyiptomiak tehén formájában tisztelték az égboltozatot) e kozmogónikus szájtátiság szinonimája még a tátongó üresség, manapság a modern kutakodók puritán egyszerűséggel csak fekete lyuknak becézik. De mit mutat e hevenyésző tár(u)lat, ez a – most már elárulhatom – mindennel töltött, kedveske, öblös, rózsás pofazacskó (semmiképp se herezacskó). Most jött el az ő pillanata, kiadhatja évmilliárdok óta hordozott terhét, csordultig feszült tartalmát. Elsőnek Nüx, a feketeszárnyú éj hányódott ki a befelé karcsúsodó, tejrózsaszín garaton, és a komor Erebosz, alvilágunk homálya, sötétje. Aztán Gaia, a szélesmellű föld, anyaghitünk inghatatlan alapja, máris hályogot varázsolt amúgyis valóságra-világtalan szemeink elé. Önmagából hívta életre Uranoszt, az eget. Persze akkor ott virult már Erosz  bíborszegélyű tógában, földöntúli mosollyal világegyetemes arcán, merthogy ő ad teleológiát a természetnek. Felbukkant Dialektika is, aki úgy pattant ki a feloldódott szájzárból teljes fegyverzetben, mint majd Pallasz Athéné fog Zeusz fejéből. Időkkel később ő szolgáltatja az előrehaladáshoz nélkülözhetetlen harcot és a várva várt szintézist. Ahogy rendjén van, az Ég a Föld után kívánkozott és termékenyítő esőt permetezett testének rejtett hasadékaiba, rögvest létre jött a vegetáció, majd Gaia megszülte a hekatonkheireket, a küklopszokat, a titánokat, a férgeket, a puhatestűeket, az ízeltlábúakat, természetesen tőlük származnak az istenek is, mert ők a titánok ivadékai. 
Közben kinyílott egy másik ajk is, Deuterostoma, az újszáj. (Magától értetődően ő is a régiből vette eredetét.) Belőle lehelődtek ki a nyílférgek, a tüskésbőrűek, a bőrfejűek, a hájfejűek, az izomagyúak, az előgerinchúrosok, a gerincesek, így közvetett módon az emberek és a tündérek is. Nem más tehát Univerzumunk, mint egy létfeletti hányinger beteljesedése. Ám most, hadd vázoljam teremtéstörténetünket a túlsó oldalról, a dimenzióköziség szemszögéből nézve, mert ezen dolgok, az imént leírtak gyökere onnan sarjadzik. A színhely a pán- és szuperdimenzionális tér egy metropoliszának lakónegyede. A nappaliban asztal mellett férfi és egy nő ül. 
– Drágám, csukd be a szád, mert még berepül rajta egy légy – élcelődött a házibarát evőkéjét merengés közben nyitva felejtő metreszével.
– Ez nem olyan vicces, cuncimókusom, úgy forog a gyomrom, mint egy ringlispíl – az asztalra könyökölt és homlokát gondterhelten öklének támasztotta.
– Gondolhattam volna, hogy a fitnesz- és salátamentes falatok megviselik azt a habkönnyű testedet. De még a férfi, a házibarát sem mert arra gondolni, hogy nemhogy berepül holmi ízeltlábú nője kecsesívű szájkapuján, hanem a dolgok önmagukban, az egész létesülés csak úgy ding an sich  kifelé tart e telt, kis vérpiros ajtón. Ha nincs e nehéz ebéd, lehet, hogy létre se jövünk. Se makro-, se mikrokozmosz.   


A hekatonkheirekről és a küklopszokról

Itten, eme keretes történetben megesmérhetjük fent említett torzszülöttek eredetét, közben a kozmogóniába is némi-némi betekintést nyerhetünk, meg abba, hogy miért állottak a Szövetségiek mellé

Fiam, mielőtt visszatérnénk a drága Yesabelhez, aki már türelmesen várja az el- s olykor mellébeszélő, meg hát az olvasó visszatérését eme terjengős, állóvízszerű, de hasznos kitérők, cselekmény-pihenők, információ-oázisok után, ugye szeretné, ha már történne véle valami. Még említést kell tennem a szövetségiek szó szerint gigantikus segítőiről, a differenciálatlan mitikus őslények rendjébe, az antropomorfszerűek családjába (ide sorolhatók a törpék, a manók a koboldok speciesei is) az óriások fajába tartozó küklópszokról és hekatonkheirekről. Ők, az óriások faja, a küklópszok és hekatonkheirek alfajai, egyáltalán egész rendjük; a hibridek családja (kentaurok, szfinxek, kerberosz, khimaira, és ögyéb kimérák) a monstrumok családja (hüdra, gorgók, sárkányok stb.) a szent állatok, totemek családja, az alsóbbrendű szellemek családja, a Létesülés első kísérlete létezők létesítésére. Világra jöttük megelőzte az Első és a Második Univerzum anyagát; csillagait, galaxisait, ők a Numen arany gyűrűjébe foglalt genezis első generációja, többé-kevésbé degenerációja, mert néhányuk, mint némely prototipikus kísérleti példány félresikerült. A differenciálatlan mitikus őslények nagyon hosszú életűek, tulajdonképpen proto-halhatatlanok, még nem tökéletesen halhatatlanok ugyan, mint mondhatnók az istenfélék, de belőlük fejlődött ki a halhatatlanság intézménye mint olyan. Nincs átmeneti túlviláguk, életük befejeztével általában isteni beavatkozásra legtöbbször csillaggá, csillagképpé, heggyé, sziklává, fává, et cetera lesznek, végülis ők, de főleg a déróriások a teremtés alapanyaga. Lakhelyük a kháosz nem büntetés végrehajtási al-világa, Korcs-ula, másképp Korcs-Ullikummi a Közteslét, a második Univerzum, a Természetfeletti loka alsó dimenziója. A küklópszok hárman vannak: Argész, Brontész és Szteropész. Egy szemük van, mint a szegény szép Yesabelnek lett pezsgős balesetéből – ugye, egyik látószerve is – kifolyólag, csak nékik a homlokuk közepin rusnyán kerekedik keletkezésüktől fogva nem úgy, mint a félkarú bálványnak, féllábú szép Yesabelnek a maga rendeltetési helyén gyönyörlik, gagyog s ragyog megmaradt, páratlan, tündökletes, fürkésző gyémántja. A küklópszok hang- és fénylőfegyverekkel hadakoznak rusztikusan mondva villámokkal, mennydörgésekkel, rettegi is őket az ellen. Atyjuk a Felső Világ, a Tűz Birodalma, Észak és Thule Ura, a Közteslét, a Második Univerzum Csírája, már annak létezése előtt Megtestesítője és Őrzője, ki a Huszonnégy Vén közvetlen emanációjának, Atumnak szent köpetéből született párjával, a küklópszok anyjával. Atum pedig Nunon, a Létesülés embrionális állapotán, a kozmikus, amfoter ős-magzatvíz-plazmán sugárzódott át, a szellemi síkból a létezők előtti dimenzióköziségbe. Jó, ha tudod, fiam, hogy a küklópszok anyját az Alsóbb és Külső Világ, a Jég Birodalma Úrnőjét és Őrizőjét, az Első Univerzum szélesmellű, inghatatlan Alapját és a Második Univerzum Megtestesítőjét, a Felső Világ, a Természetfeletti Loka és a Tűz Birodalma Urát és Őrzőjét a jó lábvértes akhájok Gaiaként és Uranoszként tisztelik. A hekatonkheirek és a küklópszok a titánok (róluk majd később, egyelőre csak annyit, hogy ők már nem theogóniai zsákutcák, mint bátyjaik, bennük van az istenutódnemzés génje, nem csoda, hisz már születésüktől fogva magas besorolásúak voltak, I-es asztrálfokozatúak, nem holmi differencálatlan őslények, így is történt, halhatatlan sarjakat hoztak másvilágra) édes testvérkéi. A hekatonkheirek szegény félszemű szépség Yesabel és túlvilági – térileg leszűkítettebben – Asztrál-lakai alteregója, a szegény szexbálványosi, bombanői vámp sánta amazon Vanda (penig nem is amazon) többszörösei. Legalábbis gyönyörűséges egy fejüknek ádáz fejük ötvenszerese, az összes és lehető univerzumban legtökéletesebb, de egyetlen karjuknak (bár Yesabelnek van félfelkarhossznyi fórja, annyival több maradt neki a balból), rettenetes karjuk százszorosa, nem méretre, fiam, (bár… tán arra is) hanem mennyiségre, ezek után nem nehéz kitalálnod, hogy a hekatonkheireknek ötven fejük és száz karjuk lehet. Uranosz, a Feletti Világ Ura, (ugye, fiam, természetfeletti) a Numen arany gyűrűje meghatározta világok, finomrezgésű, energia-alapú felsejének, egének, a Második Univerzumnak a megtestesítője eltaszította magától korcs óriás gyermekeit és Korcs-Ullikummit építette köréjük, hogy ne is lássa őket, korcs-Ullikummi maga is egy óriási óriás, egy kozmikus méretű megamonstrum, ő lett lakhely-élő-tömlöcük, a derék akhájok egyszerűen csak Tartarosznak híjják. Ekkor Gaia, az anyagi világ, a fizikai loka, az Első Univerzum Úrnője fertelmesen megneheztelt szeretett hitvesére, Uranoszra óriás elsőszülöttei Tartaroszba telepítéséért, internálásáért, sőt deportálásáért, ezért felbiztatta titán gyermekeit, sarlózzák meg atyjukat, Uranoszt és taszítsák le trónusáról, majd hozzák elő küklópsz és hekatonkheir fivéreiket Korcs-Ullikummiból, a Korcs-ulá(s)búl. A titánok betojtak, egyedül a legkisebb – ugye, mindig a legkisebb – Kronosz mert vállalkozni a nemes feladatra, fidelkasztrálta atyját, Uranoszt, egyúttal elfoglalta királyi székét. Aztán Kronosz hatalomféltésből elnyelte gyermekeit, akár Korcs-Ullikummi a küklopszokat és a hekatonkheireket, nos, ha már így szóba jöttek, Kronosz visszajuttatta őket alvilág-országukba, az előbb említettbe. Zeusz Kronosz legkisebb gyermeke – ugye megént a… – csodálatos módon megmenekült az elnyeletéstől, valamiféle hánytatóval kiokádtatta atyjából fivéreit, nővéreit és beindította velük testvéri együttműködésben atyja és a titánok ellen a divinomacchiát, de csak úgy tudott fölibük kerekedni, hogy a Korcs-Ullikummi-Tartaroszból előhívott küklópszokat és hekatonkheireket maga mellé állította. Hát Zeusz és az istenek, győzedelmeskedtek, csak azóta visszavonultak Theó-riába, a küklópszok és a hekatonkheirek, viszontag itt flangálnak Asztrál-lakában s hálából, hogy egykor az istenek nem küldték őket vissza Theó-riához hasonlatosan láthatatlan lakhelyükre, hanem a titánokat küldték helyettük oda, ama élő helyre, a lokák és világok közti háborúban az istenek-tagadó birodalmiakkal szemben Attaloth istenes aranypolgárai és oltalmazói védelmére keltek, hát itt tartunk most, fiam.
De most már tényleg nem csigázom tovább az olvasó türelmét s szép Yesabel csodálatos barokksággal, netán rokokósággal omló gesztenyeszín hajcsigáit tudományosnak ható értekezésekkel, ódon eredetmondákkal. De mégis csak ismertetnem kellett, ugye, a végső ütközet bolygójának, Ílionnak topográfiáját, antropológiáját, a Daimóniai birodalommal szembeni utolsó, egyúttal legmegveszekedettebb ellenállásnak, a Szövetségieknek létszint és fajzat szerinti összetételit. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében