Ez a tájékoztató Szilágyi Domokos költő (1938-1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról felröppent híresztelésekre kíván reagálni. Véget szeretnénk vetni annak a méltatlan helyzetnek, amelyet a suttogások és a félnyilvános közbeszéd teremtett. A rendelkezésre álló leváltári források segítségével megkíséreljük végigkövetni az ügyet. Abban reménykedünk, hogy hiteles információk birtokában az erdélyi magyar közélet immár őszinte és lényegretörő vitába bocsátkozik majd közelmúltjáról.
A közlemény Szilágyi Domokos családja részéről a költő élettársa, Nagy Mária és a költő öccse, Szilgyi Kálmán hozzájárulásával kerül nyilvánosságra.
Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven működött együtt az állambiztonsági szervekkel. Az utóbbi hónapokban hivatalosan megkerestük az illetékes szerveket (CNSAS) a dekonspirálás érdekében, de a levéltár szerint a polgári titkosszolgálat (SRI) részéről még nem történt meg „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának átadása. Ennek ellenére a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy „Balogh Ferenc” azonos Szilágyi Domokossal; a rendelkezésre álló dokumentációban a Maros-Magyar Autonóm Tartomány belügyi szerveinél szolgáló Ştefan Blaga alezredes fedi fel az együttműködő személyazonosságát egy 1964-es jelentésben, fedőneve mellett polgári nevét is említve.
„Balogh Ferenc” tevékenysége 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban „Balogh Ferenc” 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott a Kolozs tartományi, illetve 1965-ben a bukaresti állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc” együttműködése a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárában őrzött (CNSAS) három megfigyelési dosszié alapján renkonstruálható:
1) Lakó Elemér és Varró János csoportos megfigyelése (Fond informativ, 3010 sz. dosszié)
2) Péterffy Irén megfigyelése (Fond Informativ, 3005. sz. dosszié)
3) Páskándi Géza megfigyelése (Fond Informativ, 2534. sz. dosszié)
A beszervezés valószínű körülményei
Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került a Securitate látókörébe: 1956 októberében Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem másodéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésekben és gyűléseken is kifejtette, mint a szabadon megválasztott diákszövetség egyik vezetője, illetve IMSZ titkára. 1957 márciusában széles körű nyomozás indult a kolozsvári Bolyai egyetem azon hallgatói és fiatal tanárai ellen, akik a legaktívabban vettek részt a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11–19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. (Később őket el is ítélték.) A központi szervek utasítására ezzel párhuzamosan elkezdték az addig gyenge magyar egyetemi állambiztonsági hálózatok megerősítését, az ügynökök toborzását. Szilágyi Domokost akkor kezdték vizsgálni mint lehetéges „jelöltet”, majd néhány héttel később a „Fekete Pál” ügynök – Szilágyi Domokos diáktársa – 1957. május 17-én leadott jelentéséhez kapcsolódóan a Kolozs tartományi Securitaténál szolgáló Papp Adalbert hadnagy a következőt javasolta: „Urmează să fie recrutat tot ca agent şi numitul Szilagyi Dominic în act. de verificare dusă asupra lui Veress Zoltán” („Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét elenőrző vizsgálatban”). Egy 1957. augusztus 12-én keletkezett intézkedési terv a Varró János és a Lakó Elemér elleni vizsgálatban a következőket tartalmazza: „Azért, hogy megállapíthassuk, miről beszélgetnek ott, hogy milyen kapcsolat áll fenn ezen gyanúsítottak és azok között a diákok között, akikről jelezték, hogy látogatják őket, valamint hogy ellenőrizzük „Tóth Miklós”, „Fekete Pál” és „Balogh Ferenc” ügynökök őszinteségét, akik fel fogják venni velük a kapcsolatot”.
Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Noha „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei és annak indíttatása, feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nem csak a saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták, aki „Balogh Ferenc” felbukkanását követően többé nem szerepel a nyomozásról szóló fennmaradt iratokban.
„Balogh Ferenc” tevékenysége
Az első, „Balogh Ferenc” által leadott jelentés 1958. április 9-ére datálható, amit tartótisztje Papp Adalbert rögzített a 19 órakor kezdődő találkozót követően. A következő hónapokban „Balogh Ferenc” feladata Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek nyomán 1958 októberig, 6 írásos jelentés született Ekkor a megfigyelési akciókat megszüntették és elrendelték a gyanúsítottak letartóztatását. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig 1958. október 31-én vették őrizetbe. „Balogh Ferenc” jelentéseiből megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. Az ún. „harmadik Bolyai perben” 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év börtönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtotta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A kolozsvári állambiztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélése az ajánlat visszautasításával is magyarázható.
„Balogh Ferenc” ügynökkel 1965-ben is találkoztunk az eddigi iratfeltárás során. Az ekkor már Bukarestben élő Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is. 1965 márciusa és novembere között – eddigi ismereteink szerint – 7 jelentés született, amit „Balogh Ferenc” a tartótisztjének, Ion Gr. Popa őrnagynak adott át. 1965. december 15-én a Páskándi ellen indított 8728. sz. vizsgálati akciót megszüntették és ezzel véget ért „Balogh Ferenc” tevékenysége az általunk eddig vizsgált dossziéban. Az 1965-ban készült jelentések a megváltozott politikai légkört tükrözik. A hatalom célja ekkor már nem az értelmiség elleni nyílt fellépés, hanem a véleményformáló értelmiségi körök módszeres behálózása, tevékenységük állandó nyomonkövetése volt.
Nyitott kérdések
Az első lényeges, még válaszra váró kérdés a vállalt együttműködés időkeretei. „Balogh Ferenc” tevékenységéről ugyanis csak 2 viszonylag rövid, összesen másfél éves időszakot világítanak meg a rendelkezésre álló iratcsomók. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. E nyitott kérdés megválaszolására a még nem kutatott (vagy a szaklevéltárnak még át nem adott) egyes célszemélyekre vonatkozó iratcsomók tanulmányozása adhat lehetőséget.
A második még megválaszolandó kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e? Vagyis egyidejűleg megfigyelő és megfigyelt is lehetett. Ebben az esetben, melyik időszakban, hogyan és miért váltakoztak a költő által játszott szerepek? Ezt a lényeges kérdést is csak további kutatásokkal lehetne tisztázni..
A harmadik, mindennél súlyosabb kérdés az együttműködés minősítése. Az 1958-ban rögzített feljelentések a beszervezés kényszerű jellegét valószínűsítik és zaklatott lelkiállapotról tanúskodnak. A jelentésekben azonban – főleg Péterffy Irénről – súlyos és rosszindulatú megjegyzések is olvashatók. Felmerül azonban a kérdés, hogy az említett mondatok valóban Szilágyi Domokostól származnak-e, vagy kihallgatóitól, illetve tartótisztje diktált bizonyos megfogalmazásokat? 1965-ben „Balogh Ferenc” ennél nyugodtabb állapotban folytatja tevékenységét. Jelentései ekkor már politikai háttérjátszmákról szóló bizalmas értesüléseket, új irodalmi művekről szóló társalgásokat, sőt műelemzést is tartalmaznak. A költő személyisége előtűnik a jelentések mögött, szerepét egy „másik én”, a csendes és szorgalmas tudósító veszi át.
Budapest-Kolozsvár, 2006. szeptember 24.
Stefano Bottoni
Nagy Mária
Szilágyi Kálmán
A kutatások során eddig előkerült anyagok teljes szövegét a Helikon honlapján fogjuk megjelentetni: www.Helikon.ro
