újévi versek Király Lacinak
1.
Most jövök egy kis állomásról,
Rakamazon, vagy valahol máshol.
Köröttem ködbe borul a haza,
immár soha nem juthatok haza.
Az állomáson kire is várnék?
Köröttem porhó. Kopár a tájék.
Hajdanában még világítottam,
nyilvánosan is, nemcsak titokban,
de időközben kihunyt a lángom,
Viola vár rám a másvilágon.
Mit csinálhatnék? Kihunyt a fényem,
sivataggá válott az éden.
2.
Nincsen tanulság, tudom.
Futunk egy dűlőúton.
Rakamazon vesztegel
vonatom, most veszek el.
Nem tudom, kit keresek?
Holnapra nem is leszek.
Nem tudom, mért vagyok itt?
Látomásom bekerít.
Azt se tudom, ki vagyok?
Kókadok, hervadozok.
Vodka se, ser se, nem segít semmi.
Valahogy immár nem kéne lenni.
3.
Legalább nyitva volna a kocsma,
itt minden utca Gyorskocsi utca,
kocsma sincsen, csupán sikátor,
én vagyok az egyetlen vándor.
Valaha, tegnap, ott ültünk Fóton,
orosz ruletthez nem is volt coltom.
Lábunk előtt ott folyt a Duna.
Unikum és sör. Nem volt sok duma.
Szembenéztünk a felkelő nappal,
már ha valakit ez megvigasztal.
Ott voltál Te és Fekete Vince,
képzeletünkben a borospince,
s a kék szakállú veszett kilincse.
4.
Lehettünk volna óriások,
halászok, madarászok, vadászok.
Néztük a Dunát, az ellenfényben,
akkor még megvolt, ránk várt az Éden.
De elvesztettük, minden hiába,
indulhatok a másvilágra.
Rakamazról indul a vonat,
ezt még megírom Király Lacinak,
bármit mond is a holdban Szibilla,
minden elmúlik, elmúlt az év, a
tizenkettes kurva esztendő,
s utánam soha nem jött a mentő.
5.
Síneken állok, Rakamazon.
Viola vár. A többit nem tudom.
Más nem is fontos! Álljatok sorba,
babindákon mászunk a Holdba,
hegedülhetünk Dávid királlyal
és találkozhatunk Szibillával.
Hetvenben, tegnap, még volt citerám,
eltűnt, ellopták, emlékezz reám,
s akkor megszólal ama citera,
beleköltözök. Az lesz a haza.
Az lesz a hazánk! Mikor megpendül,
a holdban Dávid is belelendül.
6.
Sóváradon vagy Sepsiszentgyörgyön,
elvesztünk mi már egy régi őszön,
azóta, nyilván ez sem titok már,
foglyul ejtett egy tébolyodott nyár.
Ott álltam, másként nem is tehettem.
Rakamazon várt az úristen.
Fót se volt sehol, se Király Laci,
erről is kéne immár vallani:
tehetünk bármit, egyedül vagyunk,
didergünk, iszunk, várunk, barmolunk.
Rakamazon vagy Sepsiszentgyörgyön,
bárhol, bármikor csak Ő jön. Jöjjön!
7.
Citerám sincsen, így Rakamazon,
magam faragta furulyám fújom.
Hátam mögött bokáz a szellem,
ereje sincs már, hogy megkísértsen.
A démonom is lemondott rólam,
Szibilla mellett cidriz a holdban.
Jönnek a rakamazi cigányok.
Nagybőgő brummog, vén varjú károg.
Látomásaim sorra kimúlnak.
Temetetlen, döglődő holtak.
S egyre világszép Violám látom.
Mióta vár rám a másvilágon?
(2013. január 4 –5.)
