"megvédeni, amit már nem lehet"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 21. (635.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Jelentés Laci bácsinak a forradalomról
Karácsonyi Zsolt
„Soha nem jutott eszembe, hogy más útra térjek” - Beszélgetés a 70 éves Király Lászlóval
Szakolczay Lajos
Egy friss Arany János-díjra - Király László köszöntése
Bogdán László
Bolyongások Rakamazon
Markó Béla
Versei
Sigmond István
Szivárvány
SERESTÉLY ZALÁN
apakrif
Papp-Zakor Ilka
Fa
DIMÉNY ÁRPÁD
Versei
Cseke Péter
Székesegyház-építő lázban - Németh László irodalom-földrajzából
Szőcs István
A székelykapu – és másféle kapuk III.
Antal Balázs
Készülődés a visszatérésre
LOVASSY CSEH TAMÁS
Tíz nap Gyergyóban - Beszámoló a Nemzetiségi Színházi Kollokviumról
KISS LÁSZLÓ ANDRÁS
50 művész – 50 grafika
Lászlóffy Zsolt
Szabolcsi Bence, a mesemondó
Hírek
 
Bogdán László
Bolyongások Rakamazon
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 21. (635.) SZÁM — NOVEMBER 10.

újévi versek Király Lacinak

1.

Most jövök egy kis állomásról, 
Rakamazon, vagy valahol máshol. 
Köröttem ködbe borul a haza, 
immár soha nem juthatok haza.
Az állomáson kire is várnék?
Köröttem porhó. Kopár a tájék. 
Hajdanában még világítottam, 
nyilvánosan is, nemcsak titokban, 
de időközben kihunyt a lángom, 
Viola vár rám a másvilágon. 
Mit csinálhatnék? Kihunyt a fényem, 
sivataggá válott az éden.

2.

Nincsen tanulság, tudom. 
Futunk egy dűlőúton. 
Rakamazon vesztegel 
vonatom, most veszek el. 
Nem tudom, kit keresek? 
Holnapra nem is leszek. 
Nem tudom, mért vagyok itt? 
Látomásom bekerít. 
Azt se tudom, ki vagyok? 
Kókadok, hervadozok. 
Vodka se, ser se, nem segít semmi. 
Valahogy immár nem kéne lenni. 

3. 

Legalább nyitva volna a kocsma, 
itt minden utca Gyorskocsi utca, 
kocsma sincsen, csupán sikátor,
én vagyok az egyetlen vándor.
Valaha, tegnap, ott ültünk Fóton,
orosz ruletthez nem is volt coltom. 
Lábunk előtt ott folyt a Duna.  
Unikum és sör. Nem volt sok duma. 
Szembenéztünk a felkelő nappal, 
már ha valakit ez megvigasztal. 
Ott voltál Te és Fekete Vince, 
képzeletünkben a borospince,
s a kék szakállú veszett kilincse.

4.

Lehettünk volna óriások, 
halászok, madarászok, vadászok. 
Néztük a Dunát, az ellenfényben, 
akkor még megvolt, ránk várt az Éden. 
De elvesztettük, minden hiába, 
indulhatok a másvilágra. 
Rakamazról indul a vonat, 
ezt még megírom Király Lacinak, 
bármit mond is a holdban Szibilla, 
minden elmúlik, elmúlt az év, a 
tizenkettes kurva esztendő, 
s utánam soha nem jött a mentő.

5.

Síneken állok, Rakamazon. 
Viola vár. A többit nem tudom.
Más nem is fontos! Álljatok sorba, 
babindákon mászunk a Holdba, 
hegedülhetünk Dávid királlyal 
és találkozhatunk Szibillával. 
Hetvenben, tegnap, még volt citerám, 
eltűnt, ellopták, emlékezz reám, 
s akkor megszólal ama citera, 
beleköltözök. Az lesz a haza. 
Az lesz a hazánk! Mikor megpendül, 
a holdban Dávid is belelendül.

6.

Sóváradon vagy Sepsiszentgyörgyön, 
elvesztünk mi már egy régi őszön, 
azóta, nyilván ez sem titok már, 
foglyul ejtett egy tébolyodott nyár. 
Ott álltam, másként nem is tehettem. 
Rakamazon várt az úristen. 
Fót se volt sehol, se Király Laci, 
erről is kéne immár vallani:
tehetünk bármit, egyedül vagyunk, 
didergünk, iszunk, várunk, barmolunk. 
Rakamazon vagy Sepsiszentgyörgyön, 
bárhol, bármikor csak Ő jön. Jöjjön!

7.

Citerám sincsen, így Rakamazon, 
magam faragta furulyám fújom. 
Hátam mögött bokáz a szellem, 
ereje sincs már, hogy megkísértsen. 
A démonom is lemondott rólam, 
Szibilla mellett cidriz a holdban. 
Jönnek a rakamazi cigányok. 
Nagybőgő brummog, vén varjú károg. 
Látomásaim sorra kimúlnak. 
Temetetlen, döglődő holtak. 
S egyre világszép Violám látom. 
Mióta vár rám a másvilágon?

(2013. január 4 –5.) 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében