se küszöbe se purgatóriuma az emlékezetnek
aki pokolhoz méri téved bizonyára –
apa teózis kalipszis és krif és titok és theia
apályra ár árra apály – algoritmikus önkény
amputált hídpillér statika szövetmása
szögletes épp nem-konkáv árny
hosszanti falain hajlandóság beomlásra
ilyen is apa – fogadtam soha meg nem írom
mert nem ilyen apa – csak terítve papíron
apa ma ellenáll a versnek
hajszálon
függ
csak
épülő-bomló
épülő-bomló maradása
apa apadás
apa apanázs
naplementék restaurált hártyája
anyám szeme körül azúr alázat
apa soha nem hagyott el
kitartott mint árnyak keramit szürkületben
apa sorkizárt – feszült szóközi vákuum
apa gnosztikus – vét hogy bűneit
vedleni bírja
arca hegesebb mint Krisztusé
ha ennen orcáját csókolta volna
hiába állják tekintetét
halászok sem nyúzzák le
tó hályogát fagyban
megtört meniszkusz apa
felejtés farvizén
apa teózis kalipszis és krif és titok és theia
apa jégpáncél és damilban éhség
fojtott vízben a beforrott kékség
és amit elnyel:
egek sprőd krinolinja
ne tudja senki
mi üli a zsarnok szívét
zúzamód hogy őrlik
fakadt gesztenyék
ne tudja senki
hogy elpártolt tőle
héj októberi borzadása
damilban spannolt éhség
ne tudja senki:
csak beforrott kékség
csak beforrott kékség
ne tudja senki az eltömült
szőrtüszők gerjesztette membránt
melynek falára
dobbanásonként
kimerevedik a szív
és örök és fehéren izzó
mint jégágyán majorsághús
ne tudja senki hány tejfehér
éjszakát átvértez nikotinja
csüggő havazást a külváros fölött
csüggő havazást a külváros fölött
ne tudja senki mily térkezelt
Laokoón pupillája
mily finom menettel illesztett
fakulás kupolája
időt senki ne tudjon csukott zsebórában
ne halld ne halld – fonákjáról
mily jámbor egy királydráma
halkan érkezz Leonidász
ne lőj szarvasokra
a villany még ég a völgyben
végtére ezért gyűltünk össze
az utolsó fénynél mondani:
nincs több tartalék
se szarvas
se áram
se pengéhez acél
oldja meg alázat
inaid gőgös íjait
ne fuss Leonidász a vad
melyet el nem ejtettél
most soronként csöpög a tűzre
de ez nem az a vad – büszke
agyara hajszálpontosan hiába
talál tátongó sebedbe
elvétett szügyében azóta
vedlett szív dobban
kutyáid a cserjésben szétszéledtek
a koncot már megkapták
bárgyú négerektől
nem szenvedhette egyik sem
hűség rostáját
vesd hát be Spárta
mezeit e gyérbontású éjben
készülj felhúrozni csöndjét
hadd meséljen anyám
magtárad kásás monokróm daláról
melyben íztelen feküdtek el a fegyverek