A kolozsvári Reményik Sándor Galériában október 15-től november 17-ig tekinthető meg az 50 művész – 50 grafika című kiállítás, ahol 50 alkotó egy-egy grafikáját láthatja a közönség. Az alkotások Máté László debreceni műgyűjtő gyűjteményéből kerültek Kolozsvárra és igen érdekes, sokrétű képet festenek a magyar grafikaművészetről a huszadik, illetve a huszonegyedik században. Közöttük találunk rézkarc, rézmetszet, szitanyomat, computer print, linómetszet, litográfia, illetve pasztell technikával készült grafikákat, a múlt évszázad, valamint a jelen jeles művészeitől.
Az 50 művész között találunk erdélyieket és partiumiakat, pontosan tizenhármat, de délvidékit, debrecenit, budapestit, szentendreit is. Tizenegy Kossuth- díjas, hat Munkácsy-díjas művész is jelen van alkotásaival. Itt említeném Jovián Györgyöt, Holló Lászlót, Aknay Jánost, Zichy Mihályt, Gy. Szabó Bélát, illetve Deim Pált – és folytathatnám a felsorolást. A sajátos stílusjegyek, az egyéni művészeti ideológiák, a különböző technikai eljárások ellenére a kiállítás egységesen hat és tükrözi azt a magyar modernizmust és posztmodernizmust, amely beilleszkedik a nyugati művészettörténet által megteremtett határok közé, mégis újraértelmezi ezeket, sajátos ízt ad nekik.
A kiállított képeken nyomon követhetőek a 20. századi magyar képzőművészet nagyobb témái, ezek különböző arculatai. Urbánus tájak, városrészletek, illetve műemlékek láthatóak Deim Pál (az 1960-as években indult magyar neoavantgárd egyik kimagasló tagja) Kőszeg vára c. rézkarcán, precíz, egyszerű, tiszta, realista vizuális plaszticitással, ugyanakkor megtekinthető Aknay János posztgeometrikus alkotó Város című computer printje, ahol a téma absztrakt, konstruktív-szürrealista kompozícióban fogalmazódik meg. A tiszta, elütő színek, valamint az egyszerű geometriai formák a szentendrei konstruktivizmushoz köthetőek.
Megjelennek a történelmi motívumok, illetve személyiségek Móré Mihály Debreceni országgyűlés című meglepően rajzos beütésű, hihetetlen részletességgel kidolgozott rézkarcán, illetve Sólyom Lajos Sanctus Ladislaus Rex című szitanyomatán. Bíró Lajos és Menyhárt József a kor hangulatát a korabeli ember, illetve egy-egy társadalmi réteg állapotával ábrázolják. Stílusukra a meditatív, elmélyülő realizmus jellemző. Kádár György rézkarc-technikával készített csendéletére ugyanúgy tekinthetünk konstruktivista alkotásként, mint majdnem kubistaként, ennek ellenére egyértelműen a Cézanne-féle kompozíciókból nyerte ihletét.
Talán a két legjelentősebb művész Zichy Mihály, aki a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője volt, illetve Gy. Szabó Béla, aki sokak szerint a fametszés legtehetségesebb magyar képviselője. Az elsőnek egy rézkarc-technikával öregemberről készített, teljes alakos képét tekinthetjük meg. A romantika hangulatát idéző kép egy megtört, fotelben olvasó öregember fájdalmait, érzéseit adja át rajzosságával, finom vonalaival, valamint teljes realizmusával. Gy. Szabó Béla alkotása a stílusára jellemző virtuozitás, mozgalmasság és dinamizmus jegyében készült. Az 1946-ban alkotott, virágokat ábrázoló kép plaszticitása szinte új dimenziókat ad.
Basilides Barna 1924-ben készített alkotásának rajzos hangulatú, vallásos motívumot szerepeltető világától egészen Kádár József Hommage Bartóknak című, már teljesen absztrakt világképéig jelen van itt a sokrétegű magyar grafika számos meghatározó alakja, és így a látogatónak lehetősége nyílik arra, hogy tisztább képet alkosson a közelmúlt, illetve a jelen magyar grafikaművészetéről.
