"megbolydult hangyaraj, hova lett a rend"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 18. (464.) SZÁM - SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Búcsú az ólomtól
Páll Lajos
Aranyát veszti...
Mellettem alszik...
Közlemény
Szilágyi Domokosnak a Securitátéval fenntartott kapcsolatáról
Nicolae Manolescu
Az írók és az államvédelem
Szőcs István
Bréda Capytulációja avagy Szóból ért az ember!
T. Ágoston László
A horgász megtérése
Karácsonyi Zsolt
Az űrbéli Marrakesh
Szőcs Géza
Végleges tudásunk
Király Farkas
pálma dekkó lázálma
Bakcsi Botond
Paródia és patafizika
Alfred Jarry
A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei - Új-tudományos regény
Gyulai Levente
A kritikus szétnéz az úszó színpadon
Szántai János
A klozett-olvasó naplójából 4.
Ács Margit
A Teremtő közönye
Lászlóffy Csaba
Fehér csontunk, hűlt porunk?... Egy frászt!
Mózes Huba
Kötött hangritmusféleségek a magyar költészetben
Októberi évfordulók
Terényi Ede
MOZARTRÓL MOZARTTAL - Varázshídon át az új világba
Hírek
 
Szőcs István
Bréda Capytulációja avagy Szóból ért az ember!
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 18. (464.) SZÁM - SZEPTEMBER 25.

1.
Talán talállóbb (!) volna azt mondani, szójátékból ért az ember. Szentkuthy is írja, kultúránk szójáték-kultúra. A szójátékra való különös hajlamosság egyben a szkizofréniára való hajlamnak is tünete; Kretschmer szerint. S minél aszténikusabb, azaz szikárabb, hórihorgasabb az ember, annál nyitottabb tudata a hasadás irányába. Igaz, a kövérkések, a dundik is elsütnek egy-egy szójátékot, de azok rendszerint még agycsikorgatóbbak, ők inkább szinonimák pergőtüzével viszonozzák az irigyelt-gyűlölt vetélytársak jól ülő tal-állatait, vagy közönséges mák riposztjaival. Néhai kövér íróismerősöm szüntelenül idézett egy francia írót, aki egy másik francia íróról mondogatta: „Ez egy olyan alak, hogy képes a színpadon is szójátékokhoz folyamodni, a talmi tetszés kicsikarása végett!”
2.
A Breda kapitulációja egy híres régi festmény, nem akarok nagy nevekkel dobálódzni, bár sok kri- és műkritikus szerint rangot, légkört, súlyt az kölcsönöz az embernek, ha vastagon ömlenek szövegéből a hírneves nevek – ha ki akarja, megkeresheti az Interneten, vagy megkérdezheti valamely írónő ismerősét, balzaci kolléganőjét, lásd: „La vache qui écrit”, ami magyarul annál is érthetőbb, mert nemcsak az írónő, de maga az író is tejtermék, azaz a tehénséggel, a Nagy Tehénséggel függ össze, lásd ógörög, sőt óegyiptomi tehénistennők stb.; mivel az író „köpülésekor visszamaradó tejszerű, savanykás fejedék folyadék”... ám ha most az olvasó azt mondaná, hogy a szójátékok ily mérvű hajszolása az én kapitulációmat jelenti François Bréda Mysterium mythologiae című új könyve előtt, akkor az olvasónak igen nagy mértékben nem volna igaza. Ugyanis azért öltöttem csak magamra játszi módon Bréda szójátéktechnikáját, vagyis a mágikus analógiákra épülő szófejtéseket, hogy belülről tekinthessük meg a kapituláció mélységeit.
3.
Jelen cikk címe helyesen és telyesen így hangongoznék: „Szóból ért a magyar ember”... azonban a „magyar” kitételt mindenképpen kerülni akartam, nemcsak Bréda Ferenc – François Bréda választott polinácionáléja iránti tapintatból, (Wahlverwandtschaften), hanem azért is, nehogy célzásnak, illetve emlékeztetésnek lehessen légyen felfogható, mivel egy Magyar vezetéknevű szerző ezt a módszert már sok évtizeddel ezelőtt tökélyre vitte, vagyis a hajdani költői etimológiák módszerét mágikus etimológiákká fejlesztette, méghozzá a magyar nyelv szókincsére támaszkodva, kimutatván ennek a szókincsnek elképesztően szerves összefüggéseit az eurázsiai, sőt némiképpen az északkelet-afrikai nyelvek szóállományával.
Bréda Ferenc pedig ugyancsak ezt teszi, most már végletesen. Azért „most már”, mert amikor ezelőtt tizenöt évvel egy dolgozatában a francia tête, azaz „fej” szót a magyar tető szóval azonosította, még nem volt hajlandó röhögés nélkül meghallgatni Kemény Ferenc feltevését, hogy a francia nyelv az ősómagyar nyelvnek egy ö-ző, azaz szögedies nyelvjárásából vette artikulációs bázisának inspirációit; noha ezt ma sem fogadja el – legalábbis nem mondja –, most már fenntartások és gátlások nélkül alkalmazza a magyar szavakat kulcs és tolvajkulcs gyanánt a latin-hellén mitológia titkos reteszeinek felnyitásához.
Különben teljes joggal; de nem elég nagy körültekintéssel.
4.
Például a 10. oldalon Bréda beteszi kaleidoszkópdobozába a Chaost, vagyis a Káosz szót, ami ugyebár zavart, összevisszaságot, kialakulatlanságot, illetve alaktalanságot (akár alakvesztés árán ) is jelent, és többek közt a Kozmikus Kosár, Korsó, Zsák, majd a Has jut eszébe, Csigaház... „az a paradigmatikus Paradicsom, melyben, ebben a Mély Méhben – létre fog jönni minden, ami létezik”.
A fentebb említett Magyar nevű szerző, a továbbiakban csak MA viszont nem áll meg ennyinél. Neki feltűnik, hogy a káosz görög szó mennyire hasonlít a magyar kóc, kócos, kusza, sőt a gőz szavakhoz is, amelyek mind a határozott alak hiányával kapcsolatosak, mint ahogy a kószál is tétova, határozatlan mozgást, vándorlást fejez ki, a felkászálódik pedig rendetlen, szervezetlen felkerekedést.
A szerveződés – és itt Bréda a Csigaházzal valóban mély intuíciót árult el – a köz-pont kerülgetésével kez-dődik, a Spirál alakját felvevő fordulattal, s valóban, a Kos szarva is spirál alakú, aminthogy a Csigaház is és a góc is jelzi, hogy ott összefutnak vonalak, mint ahogy a kosár és a kas, akárcsak a gúzs, összefonódott, egymásra tekert, egymást kerülgető „irányok” – vesszőkben, fonalakban megtestesülő – szerveződései. (A góc tűzhely jelentésben szintén központ tartalmú; vesd össze latin focus, „tűz” és „központ”; gyújtópont.)
Csak mellékesen említem, hogy MA „poligonális egybevetései” során a német Geist = „szellem” (angol ghost = „kísértet”) is a látómezőnkbe kerül, hiszen amikor kísértetet, szellemeket látunk, mintha gőzt látnánk (lásd a pidzsinizáció szóképző módszerét), és a lélek azért Seele meg soul, mert „száll”, mint a szél! Hogy a lélek, szellem képezte valóban valami szélszerűségen alapszik, vesd össze a spiritus, pneuma stb. szavakkal!
5.
Természetesen, egy ilyen könyvecskét nem lehet hosszasan ismertetni, mivel a könnyű falatokhoz szoktatott olvasó hamar megunja a szóeredet-kutatást, vagy pedig ő maga is elkezd fajankó módjára szójátékokat farigcsálni. Azért megjegyzem, hogy mivel közismertek Bréda kapcsolatai a kolozsvári irodalmi körrel, a Bretter Györgyről elnevezettel, nem véletlen, hogy a „Bretter” szó kiejtése a mai német köznyelvben „Bréta”, amit csak egy kis nátha választ el a Brédhától, mint ahogy a Bretter kör székhelye, a Bulgakov kávéház sem a modern orosz irodalom hoffmanni-erizmusát ápolja, s nem hinném, hogy az odajárók tudatában megfordul-e az ötlet, hogy eme orosz író neve nem-e „Bugyborékit”, esetleg Bugy-Borékot jelenthet, őket a Bul-gakovból csak a Bul- érdekli, mint a „buli” szó (helytelenül) feltételezett töve.
Soha semmi sem véletlen, ami a Nyelv síkján egyáltalán csak létrejöhet. Szemléltettem ezt múltkoriban is a tüzes nyelvek pünkösdi megjelenése kapcsán a láng és la langue, a „nyelv” egybehangzása folytán, elhallgatva akkor is, most is, hogy az óindogermán nyelvekben olyan képzettársításokat is kifejeznek, amelyek folytán e szó családjából furcsa erotikai következtetésekhez lehet eljutni. Ám hagyjuk!
A lényeg az, hogy fő kritikai kifogásom: Bréda, amikor a mitológia misztériumába beavat, célzást sem tesz arra, hogy a latin-hellén mitológia öröklött fogalmakra és képzetekre is épül.
6.
Beszél ugyan a tűzről, s azzal kapcsolatban ama nevezetes kaukázusi pirított májról, és egyáltalán a sütésről, amely következtében „az ember történelme a gasztronómia történetévé vált”, de szerencséjére elkerüli a régi görögök naiv népetimológiáját, miszerint Prométheusz azt jelentené, hogy, „előre gondolkodó”, holott neve a tűzszerszám óindiai nevéből, a pramattából jön, viszont mivel a témával kapcsolatban egyáltalán csak annyit jegyez meg, hogy a magyar égni szó hasonlít a latin ignis: tűzhöz, azt nem látszik tudni, hogy a szanszkrit Agni ehhez még jobban hasonlít!
Még nem jutott el a világ ősellentéteinek a tükröződéséhez a nyelvekben, speciel éppen a magyar nyelvben. A tűznél maradva nem tűnik fel neki, hogy amikor a nap nem süt, akkor sötét van, sőt setét, s hogy ez már az egyiptomiaknál is így volt: Sü a forró nap neve, Set a sötétségé.
És hogy forgás és tűz között micsoda kapcsolatok vannak? Pereg és pörköl?
7.
„Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel, mélyen néz a kútba, s benne vizet kémel”. Amennyiben azonban a hórihorgas gém maga Thomas Mann, és a József és testvéreinek mélységes mély kútjáról van szó, akkor feltehetően a víz mögött, alatt a tüzet kémleli – vagy viszont? Mert abban Brédának valóban igaza van, hogy minden kultúra mögött a tűz és víz viszonya rejlik! S hogy lássa, még olyan őshellén kultúrfogalmak, mint a labirintus – magyarul „tömkeleg” – is öröklöttek, megemlítem, hogy a labirinthos is óegyiptomi kifejezés. Lope-ro-hunthi. Annyi mint „a tóra néző templom”. Volt egy ilyen hatalmas építmény, krokodilvárral átellenben!
Ugyanis az egész mitológia legfőbb igazi tanulsága az, hogy:
MINDIG MINDEN MÖGÖTT VAN VALAMI!... mmm.vv.

François Bréda: Mysterium Mythologiae. Grinta kiadó Claudiopolis MMV (azaz Kolozsvár 2005)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében