Rőt köpködők, nyomás! A kaller itt!
Lekésett szögletedbe száll a gól,
beszélni viszolyogsz (kikapva bár);
december, lásd, megint egy szerda van.
Én nem vagyok büdös, de reszketek –
a játékból kileng-beszáll az alkony,
csuprába, nézd, a kávésnéninek.
Ha kifogyott, ma ennyi hajnalig,
míg körbejár a Náşu’ rózsaujja
vigyázni minden vágányok felett.
Megannyi fütty, mi rímbe lökve el!
S a köpések, mik fürtökben lihegnek
kocsiosztályuk s helyjegyük szerint,
mert Klausenburgból nem mozdul soha
a mozdonyokban nyargaló tüdő
s a pályaőr pihenj!-t nem intene
gépnek, hobónak, hontalannak. El-
terpeszkednek akár a bél, a gőzlő
a váróból kilógó éjszakák
s átszökdösnek a vágányzár alatt.
A szeretőd átszáll Keresztesen,
s a tetők – míg a sínek tartanak –
elnyúlnak és más ódon csipák
egy ablaktalan pályaudvaron.
Mint csészéd fenekén a focimeccs,
köpésnyomok helye a taxiban
(a meccsnek vége) mely most hazavisz,
most szúrja szép szemét ki városod,
Keresztesről egy vak tehervonat
borul reátok: bomló éjkabát.
Ajánlás
A nyert csapattal kullogj el, hazám –
benned egy váróterem pihen;
(a taxisnak, ki éppen hazavisz:
aci la colţ okay, şi mulţumesc.)