"szemében egyszervolt házak állnak"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 23. (637.) SZÁM — DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Müller Csaba
Sztánai pillanatkép – Kós Károly születésének 130. évfordulóján
László Noémi
A művész a Szaturnusz kegyeltje – Interjú Végh Attila költővel, íróval
Végh Attila
Versei
Fried István
„Az is csak egészben a rész” – Tandori Dezső 75 éves
Sigmond István
Fényhegyek
Szakács István Péter
Rövidprózái
KULCSÁR ÁRPÁD
Versei
Lovász Krisztina
Gokartnovella
Fekete Réka
5 évszak (részlet)
BALÓ LEVENTE
Versei
GOTHA RÓBERT MILÁN
Az élet könyve
Dehel Gábor
Kiadó víkendház
Benő Attila
Egy század arcai (Részletek egy hosszabb költeményből)
Szőcs István
Képtelen jegyzetek
LOVASSY CSEH TAMÁS
Kolozsvár Error
Tulit Gyopár
Akárki, avagy szürkeség és önítélet
Orbán Zsuzsa-Lilla
Ismerős történetek
Kiss András László
Adriana Bădoi – Where to?
Hírek
 
Lovász Krisztina
Gokartnovella
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 23. (637.) SZÁM — DECEMBER 10.

Adélka, a tapasztalati lét rejtelmeitől elvarázsolva újabb levelet ír, most gyorsulásra vágyik, a tapadáshatár megtapasztalására. A vágy mint a földi lét alapvető egysége immár megízleltetett Nyilvánban, pohárnyi esszenciákban kimérve, a kontemplációban kikristályosodva, és most az élmény követeli poláris párját, amelyben a sebességet kitapintva gyorsulni lehet, amelyben a pályához lehet tapadni, a gumi minőségétől függően. Adélka a nyilváni lassulás után letette minden vizsgáját, és felbátorodva a földi sikerektől, újabb kérelmes levelet írt a Főnöknek:

Kedves Főnök, Tisztelt Atyaúristen!
Alulírott Adélka és társai a Negyedikbéből, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Önhöz, hogy földi életünkben elmulasztott tapasztalatainkat, illetve a gyorsulás fogalmának rosszul értelmezett változatát korrigálandó, engedélyezni szíveskedjen a csapat sebességre irányuló kirándulását, folyó hó 19-én, a Föld egyik legnyilvánvalóbb külvárosi gokartpályáján.  Kábriel  ezúttal sem tart velünk. Kérem tisztelt Méltóságodat, hogy Kábrielt felmenteni szíveskedjen az anyagi kábelekbe sűrűsödött feladatok szorítása alól, hogy velünk élvezhesse a gyorsulás Nyújtó professzor által oly elnyújtottan előadott elméletét, amelyet megérteni és megtapasztalni vágyunk Kőbányán, az Ezüstpálya kínálta abszolutóriumban. Kábriel már nem látja át a kábelei közötti összefüggéseket, össze-vissza kuszálja maga körül, végeláthatatlan ígéretek gombolyagát megteremtve. A teremtést próbálja modellezni eme kapcsolati hálójával, mindhiába.  Az ezüstszálat mindenesetre én mindvégig magamnál fogom tartani, azt még nem sikerült neki befonnia.

Kedves Adélka!
Engedélyezem a gyorsulást, azzal a feltétellel, hogy utána Spiccúrbácsi beszámol a Milan–Fiorentina meccsről, amelyet sajnos nem tudok élőben követni egyéb elfoglaltságom miatt, ahová Könyörtelen Kelániel és BrecsCabi is elkísér, az Euro-övezetben van dolgunk. Ezért téged bízlak meg, Adélka, hogy ezúttal fényképekkel is számolj be az eseményről, az írás magától értetődik. Kábriel egy jó ideje már rám sem hallgat, rád bízom kiszabadítását a kábelek szorításából, amint láttam, hatással volt rá a nyilváni hiányzása is. A timesheetben használható kód: Go Silverkart! LEG.

Utólag, a Milan játékából Adélka arra következtetett, hogy a Főnök nem kifejezetten Milan-drukker, csupán általános focirajongó.
Adélka ellágyult a Főnök kedves hangú válaszától, a Negyedikbé sorsát pedig a szívén viseli, azért is írja folyamatosan a csapat nevében a leveleket. Máskor is ír majd levelet a Főnöknek, a többiek pedig hálásak neki, hogy elvégzi minden idők női feladatának feladatát, a közbenjárást, kieszközölést és jóváhagyást, engedélyeket stb. Adélka angyali mivoltában ugyan nem tesz különbséget a női és férfiúi feladatok között, ám szíve mélyén ő mégis egy adélkai angyal, minden női késztetéssel és fegyverzettel megáldva. A keresztfonák is ilyen késztetés, talán egyszer bemutathatja majd a teniszpályán, és Spiccúrbácsi majd zengedező hangon tudósít róla az Athlete Angels lapban, amit lobogtathat az osztályban Gerániel kitüntetett orra alá dörgölve. De most éppen a gyorsulást szervezi nem kevésb lelkesedéssel. Hoffmanndoktor, Gerániel, Adélka, Spiccúrbácsi már megszokott csapatot alkotnak, a társaság új tagjai ugyancsak a negyedikből: Péter, de nem az apostol, hanem csak egy mezei tanonc Péterke, nagy példaképének, mesterének fényképét állandóan magánál tartja, hogy ne feledkezzen el arról, hogy akkor kell hazamennie, amikor a kakas szól; a másik, Leventei Levente, aki hatodikként ugrott be, Adélka szerteágazó földi kapcsolatainak hála, mindannyiuk megkönnyebbülésére. Hiszen a pálya hat főre szabott, Leventei Leventének pedig saját bukósisakja volt erre az alkalomra. Adélka kedvéért jött el, hátrahagyva szülő feleségét, felmérve, hogy a gyorsulás nem várhat, ilyen csapat csak ritkán jön össze, az utód majd alkalmazkodik. Adélka értékelte Leventei Levente lelkesedését, ezért szólt is a Főnöknek, hogy Lukácsot tartsa még egy kicsit vissza a földi pályára való érkezésében, amíg apja betölti a hatodik szerepét. Lukács amúgy is szívesen időzne még a Geoszinkronban, ameddig lehet. A nyilváni társaság többi tagjának távolmaradását most nem részletezzük, Adélkának ettől pofoznivágyó kedve lesz Kábriel vonatkozásában: még egy késztetés, ami miatt bukásra állhatna, ha nem fedezte volna fel időben az összefüggést, amely a pofoznivaló arcok szembejövésének gyakorisága és a Nagy Vizsgáztató trükkje között létezik. Átlátva a főnöki szándék és provokáció trükkjén, Adélka kesztyűjét küldte furfangosan pofozkodni, miközben ő ártatlanul mosolygott. Kábriel másnap az osztályban, a szokásos kábeleivel babrálva, arcán egy nagy piros folttal jelent meg, érthetetlenül mélázva az eseten, arcán még látszottak Adélka horgolt kesztyűjének rajzolatai. Jó erős cérnakesztyű.
De térjünk vissza a gokart általi gyorsulásos történethez, amely semmiben sem tér el a nyilváni történettől, amennyiben a történet maga az ahogyaniság, ezúttal is.
A buszmegállóban mélázva várták mindannyian a buszt, ami az Ezüstpályájára visz, nehéz megszokni a földi közlekedés nehézségeit. Spiccúrbácsi felszerelkezett megint a tranzitban szokásos szivarkáival, szorgalmasan szívta őket, pedig a megállóban tilos dohányozni. De Spiccúrbácsi tapasztalt angyalképzős már, nem hagy ütközési felületet a rend őrének, aki azt hiszi még – ó, szegény pára –, hogy büntethet, pedig azt csak a Főnöknek lehet. Spiccúrbácsi furfangos és dekadens kérdéseivel nyűgözi le a közeli fogda arra tévedő porkolábját, nem figyelmezve arra, hogy ez egy porkoláb csupán, nem rendőr, de az egyenruha megtévesztette, a többiek hiába integettek neki, ő hangos monológba kezd. – Tisztelt biztos úr, természetesen tudom a szabályt, no de mi az, hogy megálló? Földi életünk során annyi megállónál állunk meg és gyújtunk rá egy jó dohányra, ha valami történik velünk, azért, ha semmi sem, akkor azért, de meccsnézés közben mindenképpen, nem igaz, biztos úr, ön is Haladás-drukker, nahát! Na most, áll itt meg busz, kérdem én, sehol egy busz, különben pedig a tábla hátánál állunk, ami ugye már nem is a feltételezett busz feltételezett megállója, hanem azon kívüli terület, jöjjön, biztos úr, igyék meg velünk egy sört, éppen oda tartunk, hajrá Haladás! Spiccúrbácsi a szavak embere, bocsánat, angyalképzőse. Porkolábunk az egészből nem ért semmit, de a sörnek örül, mi pedig Spiccúrbácsi előadásának, így hát nem várjuk be a buszt, gyalog indulunk el, BrecsCabi, hol vagy…
Ennyi kaland és esemény után végre megérkezünk a pályára, amely a Geoszinkron kicsiny mása Kőbányán.

A következő leírást Adélka a Főnöknek szánta.

A gyorsulás varázslatos élmény, ám igen kemény munka gravitációs körökben, Uram, ahogy azt Nyújtó professzor úr óráján tanultuk. Az áttűnések, jelenések, lebegések után üdítő volt megtapasztalni a sebességi változás/idő függvényét. Kis csapatunk megállta a helyét, a verseny szelleme azonban némelyikünkben előhívta a földi emlékeket és rossz beidegződéseket: a másik leszorítása, előzés és kárörvendés érzése a lemaradóval szemben bizony előjött. Mondom ezt én, aki legutolsó lettem a versenyben, de így élvezhettem igazán a gyorsulást magát, minden figyelmemet a gokart feletti hatalmam kötötte le, valamint a tapadáshatár, és hogy mindenkit elengedjek magam mellett. Gerániel elsőként ért célba, utána mindannyian az idő fogságába estünk, mértük a perceket, másodperceket, hogy ki, hogyan teljesített földi körökben, hányadik lett. (Adélka szükségét érezte fényeznie magát egy kicsit, hogy a pofozkodó kesztyűjéről elterelje a figyelmet, és gyakorolta adélkai angyali minőségét abban is, hogy nem köpte be Geránielt, amikor az durván meglökte őt a pályán.)
Hoffmanndoktor egy láthatatlan monguzt üldözve lett második, tudományos érdeklődése most is meghozta a várt eredményt. Leventei Levente utolsó előttiként elégedetten és bölcsen távozott továbbra is szülőfélben lévő feleségéhez, mondván, hogy hátulról nézve végülis a második lett. Tanulhatunk a földiektől bölcsességet! 
A gokartos gyorsulás után mindannyian megnéztük a Meccset, amelyet Spiccúrbácsi ezúttal nem kommentált azonnal, csak Urunkat idéző kiáltásokkal kísért a kihagyott helyzetek okán, hogy hát Hegyhátszentjakab amatőr csapata is jobban játszana. Idáig a jelentés.
A társaság a Búnyelő Bukósisak nevű evős-ivós-meccsnézős helyszínen kötött ki, amelyhez megint helyváltoztatásra volt szükség, ezt most BrecsCabi hiányában taxival oldották meg. A Búnyelőben képernyők rengetegében mennek a meccsek, Adélka kapkodja a fejét, hogy most éppen ki van lesen.  A mellettük lévő asztalnál is meccset játszanak, hőzöngő német drukkerek jelzik csapatuk bénázását. A Búnyelő egy ilyen hely, párhuzamos meccseket lehet nézni, keresztélmények és áthallások kavarodásában, erre azonban külön bukósisakot szolgálnak fel, beépített közvetítéssel, hogy annyira mégse kavarodjanak össze a meccsek.  Adélka még nem rendelte meg pirosan izzó és fekete humorú közvetítős bukósisakját, meg is zavarodik egy pillanatra, mert az egyik képernyőn már kék mezben játszanak ugyanazok a játékosok, de nem, nem, az egy másik meccs.
A szorgalmas csapat vígan evett-ivott és nyelte a bút, Gerániel és Adélka a táncparketten is gyorsultak egy kicsit, amíg Péterke, mezei tanonc, elő nem vette mestere fényképét, mondván, hogy szól a kakas már, menniük kell.
Így voltunk mi, az Úr (az Ön) 2011. évében, Szent Erzsébet napján megtapasztalva a földi gyorsulás égbe ható élményét és az Ön igéjét, miszerint: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mit is mondott? – kérdez vissza rögtön, a rossztanuló figyelmetlenségével Spiccúrbácsi. Hát azt, hogy a Milan nem nyerhet meg minden meccset, nekik is végig kell menniük az angyalképző nehéz és fáradságos fejlődési stádiumain – így Adélka.

Kedves Adélka!
Köszönöm a beszámolót, a Böske-kupát tartó Geránielt ábrázoló fénykép igen jól sikerült, de ajánlom, hogy további órákat vegyél Kelánieltől, ami a fényképezést illeti. A lapban olvastam Spiccúrbácsi szakszerű beszámolóját a meccsről, úgy érzem, nem maradtam le Eget Rengető élményről, de továbbra is figyelem a Milant. Kirándulásotokat igazoltnak tekintem, Téged pedig Adélka külön dicséretben részesítelek az élmények átélése terén nyújtott őszinte és valóságos teljesítményért, végre nem nyújtózkodtál el ködös remények bizonytalanságában, hanem megfogtad a kormányt, utolsónak lenni pedig kiváltság, hisz tudod.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében