[Egy aprócska fecnit]
Egy aprócska fecnit nyújtott át a postás
kegyetlenül sárga ruhájában, fegyelmezett hajjal a tarkóján
és megparancsolta, hogy apró betűkkel
és forró hullámokkal dolgozzak.
Ezt követően egész este duzzogtam
és a koraszülött homokszemekre gondoltam,
szomjúságukat vörös cérnával oltottam.
Repedt fazék, darált pénzérmék, pipadohány
egy fellengzős estéhez.
A maszkoknak tanácsolom a jótállást.
A végén majd megszórattatnak gondatlansággal,
temetkeznek vidámsággal.
Hevenyészett megbeszélés indulás előtt
egy gyalulatlan asztal fölött.
[Kint vagy]
Kint vagy bent, döntse el a dög,
de nem hívhatja segítségül az égieket,
aki egyedül jött a világra, az egyedül is fog.
Ha ugyan van mit markolnia,
mert nem jött el az éjszakai megmérettetésre.
Minden harapást lerajzol, külön-külön,
míg ki nem süt a nap, és szikrázni nem kezd a
sok pléh, onnantól kizöldülhet a fű,
felnőhetnek a vágott állatok,
és marad egy helyben a sok rohanás,
jószerivel menekülés, fogcsikorgatás.
Volt egy odvas, kiszáradt fatuskó,
megtettem mesteremnek és végül oda jutottam,
hogy rágnom kellett a saját nyelvemet
és kiszívnom belőle minden nedvet.
Majd megkönnyebbültem, ha jókor köptem ki,
árnyék és holdudvar zaklatott konstellációjában.
No és ahogy az lenni szokott,
évekre rá kizöldült.
[Eltemetek egy tűt]
Eltemetek egy tűt,
nem a párnádba, ne félj,
betonba fogom önteni.
Fejfáját költségmegtakarítási szándékkal
(és némi könnyelműséggel is talán)
faggyúból fogom összehordani.
Fogalmam sincs, hogyan lehet majd írni rá,
a biztonság kedvéért ide vésem:
a természet örök szépségének rajongója
üveggyári munkásként csiszolta szemeit,
városunk közismert rongybabagyűjtője
büszkék vagyunk rá
Fúvószenekar áll a sárban,
a vidéki élet minden vonását kimutatják,
a cipőkből gyorsan nő a repkény,
szalmaláng,
szerelem.
