Helikon - Irodalmi folyóirat

"szemében egyszervolt házak állnak"

XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 23. (637.) SZÁM — DECEMBER 10.

Impresszum Kapcsolat Lapelőfizetés

Tartalomjegyzék	Archívum

Müller Csaba Sztánai pillanatkép – Kós Károly születésének 130. évfordulóján
László Noémi A művész a Szaturnusz kegyeltje – Interjú Végh Attila költővel, íróval
Végh Attila Versei
Fried István „Az is csak egészben a rész” – Tandori Dezső 75 éves
Sigmond István Fényhegyek
Szakács István Péter Rövidprózái
KULCSÁR ÁRPÁD Versei
Lovász Krisztina Gokartnovella
Fekete Réka 5 évszak (részlet)
BALÓ LEVENTE Versei
GOTHA RÓBERT MILÁN Az élet könyve
Dehel Gábor Kiadó víkendház
Benő Attila Egy század arcai (Részletek egy hosszabb költeményből)
Szőcs István Képtelen jegyzetek
LOVASSY CSEH TAMÁS Kolozsvár Error
Tulit Gyopár Akárki, avagy szürkeség és önítélet
Orbán Zsuzsa-Lilla Ismerős történetek
Kiss András László Adriana Bădoi – Where to?
Hírek

Benő Attila
Egy század arcai (Részletek egy hosszabb költeményből)
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 23. (637.) SZÁM — DECEMBER 10.

Prológus

Egy századnyi erdélyi,

honvédelemre alkalmatlan

közlegény állt hajdan

beszürkült Bukarestben

őrségben, lesben

kényszerszolgálatban.

’87 és ’88-ban

a Nép Házának árnyékában;

közel az üres boltokhoz,

hol a fény nem jut szóhoz,

túlélési gyakorlatok kényszerében

tizenhat hónapnyi légszomj-létben.

Ahol a képzelet nehéz próbája lett

elgondolni, hogy mégis megered

a megállt, szennyezett pocsolya-idő,

a megszabott,

az elcsatolt,

és a kaszárnya betonkerítése kidől.

Lesz ’89 januárja,

amikor minden mutató

újra a maga útját járja.

Lesz, ki megússza

ép bőrrel, sérült lélekkel.

Lesz, ki elfeledi

vagy magába temeti.

Lesz olyan idő,

amelyben a valós történetek

halvánnyá halkulnak,

csak arcai maradnak élesek

a kísértő múltnak.

Millstein

A hallgatag,

önérzetes visszafogottság.

A bajtársaknak egy balgatag.

Annak, aki lát,

sejti, benne mi lappang.

Rejtőzködő borongás,

visszafogott ragyogás.

Zöld szemében

egyszervolt házak állnak

kiolthatatlan,

élénk otthoni tájak.

Átnéz a megnőtt,

hosszú-hosszú napokon

mint szürkéllő fátyolon,

melyeknek le kell hullnia,

mint újabb rémálmon,

melynek el kell múlnia.

Éjjel, álmában többeket zavar,

összevissza beszél,

ismeretlen, holt nyelveken szaval.

Teleholdkor az ágyából felkel,

és elindul csukott szemmel

megküzdeni a valós rémekkel.

Nappal szinte senkihez se szól.

Csak a Diákkal beszél olykor.

Készül elmondani neki,

hogy az Ádám név földet jelent.

Földet, mely elporlad,

elsüllyed, és újra megjelen.

Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal

Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében