CI. ZSOLTÁR
Ars poetica
-3 Az igazi, a szabad, a tág
művészet a tudományos-
fantasztikus irodalom:
nem az embernél ragad
le, hanem vukik és
kiborgok foglakoztatják.
-2 Az igazi, a szabad, a tág
művészet a fantasy:
nem az embernél ragad
le, hanem a démonok és
medvék, manók és
beszélő fák foglakoztatják.
-1 Az igazi, a szabad, a tág
művészet a krimi:
nem az embernél ragad
le, hanem a gyilkosság,
a tények és a logika
foglakoztatják.
0 A lélektan egyiknek
se kell, nem is hisznek
talán a lélekben,
még egy kísértetnek
se engedélyezik,
hogy legyen lelke,
és még egy varázsló
se beszélhet Istenről.
1 Kegyelmet és igazságot
zengek, Uram.
1 ½ Kegyetlenséget
és igazságtalanságot énekelek,
tenélküled zengek éneket, Uram.
2 A tökéletes út:
azon menekülsz
előlem, előlünk,
sőt, a művészet kitalált,
nemlétező világából
is. Te féltékeny vagy
saját nemlétedre.
3 Csupa hiábavaló!
Fölöslegesen pártoskodom – érted.
4 A szív távol van éntőlem.
5 Bár utálom a rágalmazást,
kevélységet, folyton azt cselekedem.
6 Nem a föld kell nekem,
esküszöm. Nem is
a Föld. A tökéletességgel
szolgáltatom ki magam.
Így kiszolgáltatom magam
a tökéletességnek.
7 Nem lakozik egér
a házamban. A csótány
nem állhat meg szemeim előtt.
8 Reggelenként élvezem
a földnek illatát.
8 ½ Beterelek az Úrnak
városába bárkit,
aki arra jár.
CII. ZSOLTÁR
A butaságról
1 A legnyomorultabb, aki
buták közé vettetett,
így imádkozik:
2 A buta ember az, aki
akár saját kára árán is,
ártani akar neked.
Másnak. Bárkinek.
3 Terveidet összekuszálja,
békédet lerombolja,
életedet és munkádat
megzavarja, hogy veszteséget
okozzon pénzben, időben,
jó kedélyben, étvágyban
és alkotóerőben.
4 Teszi ezt rosszindulat,
lelkifurdalás és ok nélkül.
5 Te, aki jót teszel
anélkül, hogy magadnak
jót akarnál tenni,
aki el is veszel a létezők
értő tekintete elől,
mit szólsz ehhez?
6 Nem kell, hogy az arcod
megmutasd. De fékezd meg
a butákat.
7 Nem kell, hogy a szavaimat
hallgasd. De fogd be
a buták száját.
8 Mert elenyésznek a Te
napjaid, mint a füst.
Csontjaid, mint valami
tűzhely, üszkösek.
9 Nincs ok, nincs
rosszindulat, nincs
lelkifurdalás bennük,
de amikor Rád hivatkoznak,
tagadják az Ős-okot, nem
tudnak a jóakaratról,
és eretnekként megégetik a lelket.
10 Letaroltatott és megszáradt,
mint a fű, a Te szíved, még
kenyered megevéséről is elfeledkezel.
11 Pusztai pelikán, bagoly
a romokon, idősugárba lépsz,
meglátod magad a kudarcok tükrében.
A gazemberek irányítják a világot,
de az okosakra mutogatnak,
az ügyefogyottak nem merik
figyelmeztetni őket, de a buták
döntenek a sorsáról.
Kezükben is lenne, ha fölismernék,
pedig a sors balek, nem ők.
12 Napjaid olyanok, mint
a megnyúlt árnyék, magad pedig,
mint a fű, megszáradtál.
Az ő felindulása és búsulása miatt,
mert felemelt téged és földhöz vert téged.
13 De te, butaság örököse, megmaradsz,
és a te emlékezeted nemzetségről
nemzetségre száll.
14 És félik a népek a butaságnak nevét,
és e földnek minden királya az ő dicsősége.
15 Mert föltekint ő butasága mélységeiből,
és szája ravasz mosolyra szalad, de
a keze megremeg, homlokát ráncolja,
leteszi a világ lerágott csontját
de nem oldozza fel
a halálnak fiait.
