"megbolydult hangyaraj, hova lett a rend"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 18. (464.) SZÁM - SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Búcsú az ólomtól
Páll Lajos
Aranyát veszti...
Mellettem alszik...
Közlemény
Szilágyi Domokosnak a Securitátéval fenntartott kapcsolatáról
Nicolae Manolescu
Az írók és az államvédelem
Szőcs István
Bréda Capytulációja avagy Szóból ért az ember!
T. Ágoston László
A horgász megtérése
Karácsonyi Zsolt
Az űrbéli Marrakesh
Szőcs Géza
Végleges tudásunk
Király Farkas
pálma dekkó lázálma
Bakcsi Botond
Paródia és patafizika
Alfred Jarry
A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei - Új-tudományos regény
Gyulai Levente
A kritikus szétnéz az úszó színpadon
Szántai János
A klozett-olvasó naplójából 4.
Ács Margit
A Teremtő közönye
Lászlóffy Csaba
Fehér csontunk, hűlt porunk?... Egy frászt!
Mózes Huba
Kötött hangritmusféleségek a magyar költészetben
Októberi évfordulók
Terényi Ede
MOZARTRÓL MOZARTTAL - Varázshídon át az új világba
Hírek
 
Király Farkas
pálma dekkó lázálma
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 18. (464.) SZÁM - SZEPTEMBER 25.

39,1

a lázat visszaverni
harminckilenc fölött már
erősebb gyógyszer kéne
a tömény alkoholnál
hisz végre itt a nyár és
utazna valamerre
a forró tengerpartra
a hűvös zöld hegyekbe
ehelyett látomások
repítik mintha gályán
és csak a nagyhalál van
vele elfogópályán

39,2

milyen lett volna másképp
elcseszte tudja jól
régóta már világos
ahányszor meghajol –
lehetett volna néhány
gazdag fazonnal jóban
kibírta volna ő is
a kemény légióban
vadász lehetne délen
északon aranyásó –
nem félebédnyi pénzért
törné kezét az ásó

39,3

a gyógyulást remélve
szorítja régi botját
a bordáját a kések
bizony meglátogatták
sem élő sem halott már
mint idegen mesékben
még nincs idő hogy másik
dimenzióba lépjen –
a rezgő víztükörből
kezét ha belemártja
magához hívja folyton
hullámzó hasonmása


39,4

nagyon fáradt olajként
még megmozdul a vére
a gyomrot jól megtömni
s egy jót aludni kéne
nem híd alatt feküdni
hol nincs kvártély se koszt
csak ruhájára gyűjti
a piszkot meg a koszt –
habzó fekete felhők
akár egy negatívon
röpülnek át felette
árnyékuk sír a hídon

39,5

a hajnal mikor rémlik
dúdol valamit halkan
a térdig érő ködben
mint régi bakadalban
keze akkordba görcsöl
még rámozdul az ajka
a szférák hangolása
rezeg keresztül rajta
táncolnak lázálmában
tövishajú tündérek –
a híd alól ki nem tör
túlontúl halk az ének

39,6

ha pénzek megtalálják
vagy némi kincsre lel
meg nem vendégel senkit
és senkit nem ölel
túl van megannyi lányon
vodkákon tripperen
baloldalt mellkasában
öklömnyi jégverem
mosolyt nem ölt magára
kiválóan palástol
mindent mit más szeretne –
nem fél csak önmagától

39,7

túl nagy most már a város
és túl kevés a hídja
hallgatni kéne rá ki
időnként hazahívja
talán elég is lenne
amennyit hoz a tarha
egy hét alatt az útra
a pénzt összekaparja
de hát valaki mindig
betesz neki keresztbe –
jó lenne hazamenni
még egyszer Rodrigezbe


39,8

fogytán a jó szerencse
és egyre több a baj
fején is egyre ritkul
s fehéredik a haj
lehajtja minden este
padlóra padra kőre
és hogyha lopni kell
imádkozik előtte
s a láz... ha visszaverné...
még harcol ellene –
negyven fok felé már
jobb gyógyszer kellene...




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében