Triptichon
I. Középkori férfi, középkorú nő
A férfi meghajlása nem hajol meg,
a középkorú nő ezt tudja jól.
Együtt utaznak a pillanathajón,
egyenesen a csúcsívek felé.
A fény pedig megáll az ablakoknál,
és nem tör át, óvatosan lebeg,
keretezi a percet, míg az ólom
körülfogja a gyönge üveget.
II. Középkori nő, középkorú férfi
A nő nem rejti el, hogy a valódi
test az, amit a férfi most megérint.
A túli táj a homlokán fehérlik,
de van idő a másikhoz hajolni.
Mindig belül van, nem juthat tovább,
mindig belül van, rég tovább jutott.
Mert nem is próbáltak meg összeforrni,
mögöttük még fénylenek a nyomok.
III. Közép
Egy férfi és egy nő megáll középen,
a középkori térben és időben.
A férfi pajzsa fa törzsének döntve,
a nő szelíd egyszarvút simogat.
Sóhajjá érő figyelem rezeg
az éjszakán is átfénylő helyen.
Felettük egy mondat szalagja száll:
„Áttetsző ólom lettél, kedvesem.”