"Beterelek az Úrnak városába bárkit"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 24. (638.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
Higgyünk a csodában?
Vörös István
Versei
KAÁLI NAGY BOTOND
„Tanulni, olvasni, gondolkozni…” – Beszélgetés a 80 éves Gálfalvi Zsolttal
Karácsonyi Zsolt
Versei
Cseke Róbert
Mostanság
FISCHER BOTOND
Rövidprózái
Szabó-Györke Zsombor
Függőmonológ
Dávid Anna
Szervezeti tanleírás
Köllő Ildikó
Szívfájdalom
András Orsolya
Középkor
MIRCEA IVĂNESCU
Versei
Szőcs István
Harc az ünnepért
SERESTÉLY ZALÁN
Alkalom az alkalmatlankodásra
Láng Orsolya
Aszkézis és érzékiség – Ulrich Seidl Paradicsom-trilógiája
Bakk Ágnes
Az elsőkönyves daganata
Csíki András
Versei
Januári évfordulók
 
FISCHER BOTOND
Rövidprózái
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 24. (638.) SZÁM — DECEMBER 25.

Miért szeretem a lóhúst?
 
Eszem a kicsi szívedet, meg a májadat! Ezt mondta nagyanyám mindig. Infarktusban halt meg. Nagyapám a belsőségeket szerette a legjobban, állattól függetlenül. Szívet, májat, vesét, tüdőt, és főleg vért és agyat. Májcirózis okozta májrákban halt meg. Mert iszonyú sokat ivott. Spanyolok voltak. A szív spanyolul corazón. A máj hígado. Como tu pequeño corazón y tu hígado, így mondta nagyanyám. Mások falura mentek mamához meg tatához, kivéve Szolomájer Ottót, mert szegénynek az összes mamája és tatája itt lakott a városban. Én Spanyolországba mentem abuelához és abuelóhoz, igaz, ritkábban.
A génjeik bennem vannak. Én kicsi cigányom, így szokta mondani anyukám. Ezért is vagyok tanácstalan. A másik nagyapám meg, aki orvosprofesszor volt, magyar, és szintén iszonyú sokat ivott, azt szokta mondani, hogy napi egy liter vörösbor mindentől megvédi a szívet és a vérereket. Ő is cirózisos volt. Tanácstalan vagyok: ne igyak, és haljak meg infarktusban, vagy igyak, és haljak meg májcirózisban. Mert a génjeik bennem vannak.
Spanyolul a cigány gitano. Abueloéknak voltak gitano szomszédaik. Megették a lovat. Játszottam náluk sokat, jól lehetett ott bújócskázni. Megkínáltak valami fasírtfleséggel (albóndiga), nagyon finom volt, kérdezték utána, hogy tudod-e kicsi ember (hombrito), mit ettél? Nem. Lófasírtot. És teli szájjal nevettek. A lovat ugyanúgy bontották, mint mi itthon a disznót, ugyanúgy vették ki a belsőségeit. Néztem, mert érdekes volt. Pablo, a gitano apuka trancsírozás közben magyarázott nekünk, pujáknak: a spanyolok azt hiszik, hogy az állat lelke a szívében és a vérében van, már amelyik még hiszi. A szívét és a vérét ajánlják Istennek és a szentséges Istenszülő Szüzanyának. De mi tudjuk, hogy az állat lelke a májában van, az a legnagyobb szerve, az tisztítja meg a bűnöktől. A májat kell felajánlani az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, és a cigányok szentséges anyukájának, a mi Nagyasszony Máriánknak.
 
Hogyan lett punk az édesapám?

Édesapámat Jack Kerouacknak hívták, és először hippi volt. Nagymamámék hippik voltak, pisiszagú wigwamban laktak, egyik amerikai nemzeti parkból a másikba kocsikáztak virágos Volkswagen kisbusszal. Zenét nem hallgattak (nem volt rádió a buszban), csak gitároztak a tábortűz körül, Illést, Metrót, Omegát. Engem mindig sokkoltak a karácsonyi családi történetek. Mások is utálják őket, de nem emiatt. Hogy mondjuk édesapámék nem a poharak alján maradt bort, sört vagy pálinkát lopták el a szülők asztaláról, és berúgtak nyolcévesen, hanem az összecsukhatós asztalra ragadt kokaincsíkmaradékot, hasisragacsot, utolsó slukk füvet, és betéptek nyolcévesen.
Édesapámat Kurt Cobainnek hívták, így gitározgatott nagymamával és nagytatával, híres rocksztár lett emiatt belőle. Tizenhárom éves volt, amikor lázadni kezdett. Olvasott. Heideggert, Aquinói Szent Tamást, ilyesmiket. Egyik este ellopott egy LSD bélyeget a nagyi táskájából, elbújt az erdőben egy zseblámpával és egy Julia Kristeva kötettel. Először trippelt savval. Élete legmeghatározóbb élményeként emlegeti azt az estét, valóságos intellektuális flashként. Utána punk lett. Ott volt a Sex Pistols első londoni koncertjén.
Édesapámat Esterházy Péternek hívták, és öngyilkossága után már nem volt többé punk, hanem kortárs magyar író. Vasalt farmernadrágban, vasalt ingben, a hetvenes évek osztrák boltjaiban vett laza zakókban járt, néha nyakkendőben is látták. Nagymamáméknak ez volt a legfájdalmasabb.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében