"Beterelek az Úrnak városába bárkit"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 24. (638.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
Higgyünk a csodában?
Vörös István
Versei
KAÁLI NAGY BOTOND
„Tanulni, olvasni, gondolkozni…” – Beszélgetés a 80 éves Gálfalvi Zsolttal
Karácsonyi Zsolt
Versei
Cseke Róbert
Mostanság
FISCHER BOTOND
Rövidprózái
Szabó-Györke Zsombor
Függőmonológ
Dávid Anna
Szervezeti tanleírás
Köllő Ildikó
Szívfájdalom
András Orsolya
Középkor
MIRCEA IVĂNESCU
Versei
Szőcs István
Harc az ünnepért
SERESTÉLY ZALÁN
Alkalom az alkalmatlankodásra
Láng Orsolya
Aszkézis és érzékiség – Ulrich Seidl Paradicsom-trilógiája
Bakk Ágnes
Az elsőkönyves daganata
Csíki András
Versei
Januári évfordulók
 
MIRCEA IVĂNESCU
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 24. (638.) SZÁM — DECEMBER 25.


költe és az állapotok
(mopete şi ipostazele)

költe költéről ír verset éppen,
az asztal fölé görnyedve körmöl,
(a középkorról szóló bonyolult könyvből
jegyzetel kávéház szegletében
és ujjai borzasztó tintapacásak).
költe alakul a költeménnyel,
a körmölő egyedről mindenfélét képzel,
és magáról azt, hogy önálló, s lám, csak
a tiszta ész baglyai homlokán
tudják: esendő teremtmény csupán,
költe legapróbb túlzásáig
húzza csak, ha az morcos lesz s oktalanul
megfeledkezik róla. költe felfordul.
de melyik? egyik vagy másik? vagy másik?


a levegőkutya furcsasága
(o ipostază rea a câinelui de aer)

költe egy este, hajnal felé, megébredt, hogy vizet igyon
a konzervdobozból, melyet sárga éjjeliszekrényére készített
oda, s úgy tűnt neki, ágya mellett egy alak hajol rövidlátón
fölébe, kutyamód szaglászik, nyirkos nyelv és lehelet
éri arcát, még pöfög is, úgyhogy a falhoz
lapult költe, de szomjazott,
és a körülötte matató alak miatt nem tudott
odaférni a konzervdobozhoz,
amibe fürdősós vizet töltött még este,
és költe félt, hogy az alak föl ne lökje, be ne vizezze
ágyát, de továbbra is szomjazott, csakhogy merre
kússzon, gondolta, hogyan jusson a dobozig, és egy tincse,
az alak egy hajtincse folyton arcába lógott.
meséli költe. nem értjük, miért fújja fel a dolgot.


a levegőkutya szelídsége
(ipostaza blândă a câinelui de aer)

költe este a város peremén kószál, a hegy alatt,
levegőkutyáját sétáltatja, úgy értem, saját, külön kutyáját,
mint ahogy káros szenvedélyek kínoznak másokat,
akik köréje gyűlnek az ösvényen s a helyen mindenki átlát,
mint aranyhalas üveggömbön, melynek közepén ott ül
költe. kutyája az oldalban szétszórt kövek között baktat,
mint aranyhalas üveggömbben, melynek közepén ott fut,
lengnek a halak, mint penelopé vászna, az örökké bontott,
kutatott, kioltott, begyújtott kályhák mellett. a kutya megül
egy-egy fa alatt. költe tűnődve bámul,
várja. csendes sétájuk később tágul,
kaptató, levegőkutyával. ez marad emlékeztetőül
a nyomukban kapaszkodó lények számára:
költe és levegőkutyája szelíd tánca.

noktürn
(nocturnă)

hadd szóljunk arról, amikor egyszer költe
éjnek idején hazafelé véve útját
egy árnyra lett figyelmes, mely a falra vetülve
majmolta minden mozdulatát. túljár,
gondolta költe, az eszén, ha kikerüli
az utcalámpákat, de az árny ravaszul követte,
és félt, hogy hátára ugrik a következő lámpa körüli
fényfoltban, s valamit fülébe súg. költe felette
kényes fantáziája vonakodott kitalálni,
pontosan hogyan növeszt majd az árnyék
hosszú karmokat, melyekre bármi
sötét véleményt, mint egy fogasra, fölakaszthat
költe. inkább szerette volna zord képzelgését
feladni, maradni vonalaknak, párhuzamos vonalaknak.


felötlik – ködösen – a termesz falatozó
(prima înfăţişare – ceţoasă – a bufetului termita)

milyen hirtelen szállt a hegyi városra az éj, milyen –
emlékezett költe egy jóval későbbi estén
a télre, mely fehér esőként omlott végig a lépcsők testén
és az oldalban csücsülő termesz falatozóra a füstben,
mely a hegy ormáról bőségesen omlott alá,
így sétált körmeit rágva és tudta,
ha visszafordulna, felnézne a cégér mellett azokra
a lassan kigyúló utcalámpákra, nem borulna rá
a lány utáni vágyakozás áttetsző harangja,
hogyan állt ott akkor és hagyta,
hogy csendes mosolya az esővel együtt boruljon
a csorba lépcsős utcán végig – de hirtelen szállt le a hegyen az éj,
a most is létező utcán. költe áldozat, fülébe ér
emlékek hangja, melyekért már nem ujjong.


a termesz falatozó – valódi bemutatás
(bufetul termita – adevărata prezentare)

a termesz falatozó vitán felül a legnagyobb falatozó,
állítja költe, ha erre terelődik a szó – és csendben
szólamokat gyárt, ismételgeti titokban, fejben,
hogy a hitetlenkedőkre árassza majd őket. ebben az a jó,
gondolja mondani költe, hogy falatozónk, a termesz,
az asztalokon lassan égő idővel ellátott falatozók
egyikéhez sem fogható, berendezése sem azok
cinkpultjaihoz hasonlít, amint elnyelik a cseppet sem lelkes,
üveges villanykörtefényt. (csakhogy költe nem beszél
arról, hogy esténként, mikor e nagy falatozóba járt,
az idő súlya alatt szédült volt és zilált,
imbolygott, és az ablakok széleinél
másnapos, leskelő fenyők gyülekeztek lassan.
költe estéi mélyén volt ekkor valami nyughatatlan.)


estéli gondolatok
(îngândurări vesperale)

költe egy esős estén a falatozó
bejáratához közeli asztalnál ült, onnan látta meg
nyitott ballonkabátja zsebébe dugott kézzel baktató
barátját. apró szemű eső esett

végig a koszos utcán. férfiak, nők siettek,
elég kevés gyerek, autók húztak el
apró tavak mellett, azokba mélyedtek
járókelők nehéz sárcipőkkel,

átkelésre várva. költe barátja
ködös pillantást vetett a sárgás villanykörték
fényében úszó, csendesen szagló lokálba

és biccentve köszönt. majd ment
tovább. költe kibámult az esős világra.
az este csúf, sötét masszába süllyedt.
 
LÁSZLÓ NOÉMI fordításai
 
Mircea Ivănescu: 1931, Bukarest – 2011, Nagyszeben; író, költő, esszéíró, műfordító. 1954-ben francia szakon végzett a Bukaresti Egyetem Filológia Karán. Az Agerpress, a Lumea folyóirat, az Editura pentru Literatură Universală (Világirodalmi Könyvkiadó), majd a nagyszebeni Transilvania folyóirat szerkesztője. Verssel 1968-ban jelentkezett, korának egyik legtermékenyebb alkotója volt. Verseinek gyakori szereplője mopete, akinek neve állítólag a poem, poet (költemény, költő) szavakból alkotott betűszó. Joyce, Faulkner, Musil, Kafka, Ezra Pound, T.S. Eliot, Sylvia Plath műveit fordította román nyelvre. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében