(Szabó Lőrinc)

Krisztus születésnapjának neve, a Karácsony, régebbi felfogás szerint a latin carnatio (incarnatio) szóból ered, jelentése: a megtestesülés. Ha a név magyarázata meg is változott, az ünnep tartalma nem! Az anyag, a mulandó, romlékony anyag hordozza már az örök lelket, a mulandóság fölött létező isteni szellemet, amelynek képére teremtetett, már annak idején. (A latin „anyag” jelentésű szó, a materia, az „anya” szó továbbképzése, éppen úgy, mint magyar fordítása!) A racionalista vallástörténészek azonban vitatkoznak: mért oly későn? Miért oly sokára következik el az emberiség életében a Megváltás lehetősége? És különben is, – hajtogatják –, a vallások története tanúsítja, hogy a kisgyerekét ápoló istenanya ábrázolása sokkal régebbi, mint Szűz Máriáé, a kis Jézussal! Nos, éppen a legeslegújabb és „legeslegmagasabb” fizika állítja, amit a magamfajta egyszerű ember csak tudomásul vesz, de nem vitat –: az anyag legkisebb részecskéi ugyanabban az időpontban a térnek több pontján is jelen lehetnek. És ugyanígy: a végtelen idő síkján ugyanaz az esemény különböző időpontokban is „egyszerre” történhet! János evangéliumában Jézus maga is mondja, hogy ő már Ábrahám előtt is létezett! (Ábrahám – Ábráhm – Bráhmá – Bár Máh: „a Nagy Fény”; az égi fény, a nap, a nagy világosság.)

Amit a köznapi szemlélet nem képes felfogni, azt megérti az ünnep mágiája: (a cerenoniális mágia) az „eljátszás”. (Vesd össze: a betlehemezés, a három királyok stb.) „… Bizony mondom néktek, ha nem lesztek olyanok, mint e kisdedek, nem mehettek be a mennyeknek országába!…”

A tánc – nem hiába egyes nyelveken a játék fogalmával is azonos szóval jelölik, mint ahogy a „legmélyebb” zeneművet is eljátssza hangszerén a művész – eredetileg nem a felszín sziporkája, hőleadása, hanem a valóság tükrözése a ceremoniális mágiával. Nem hiába írta Szent Kelemen: aki nem tud táncolni, nem tudja azt, ami van! A Karácsony-misztérium dramaturgiája nagyon gazdag! Az égbolton különös fényjelenség! (Betlehemi Csillag – talán a Jupiter, Szaturnusz, Mars bolygók szokatlanul ritka együttállása?) A szelíd állatok, és táplálójuk, a jászol (az animális lét jelképe) fölé magasló dicsfény! Az emberi világ két véglete, a pásztorok vagyis a szegények, a széleken lakók a maguk együgyű zeneszerszámával, másrészt a három királyok, egyben napkeleti bölcsek, a világi és a szellemi nagyság képviselői. Távoli, titokzatos világközpontokból, aranyat, tömjént és drága kozmetikumokat, „keneteket” hoznak. És a suttogó figyelmeztetést: Meneküljetek nyugatra! Fussatok Egyiptomba, mikor itt lesz az ideje, jertek vissza! És Mária és József, akik Betlehemben is jövevények, tovább futnak Egyiptomba; melynek neve, Mizir, Mizra-im, Mazar – annyira hasonlít Nazar-etre, szülőföldjükre, Galileá-ban…

Mondogatják azt is, ironikus mosollyal, a racionalisták, a tárgyi-lagosok: minek a sok titokzatosság? A sok költői nagyotmondás? Hiszen a téli ünnepkör – Szent Miklós napjától Vízkersztig – egységesen, az ősidőktől máig: a kereskedelem világünnepe! Hiszen maga a vásár szó jelentése is eredetileg „templomudvar” (v. ö: bazár) és ez a szép benne: ajándékozz! ajándékozz! hogy minél többet kelljen vásárolnod!

És ne fösvénykedj! – a lakoma maradékait szórd a lábasjószág, a szegények, és a kísértetek elé! A régi „pogányoknál” a templom pitvara az üzletelés és az üzekedés „szentélye” volt; de akkor följöve Jézus, és a pénzváltók, és a pénzváltók asztalaikat feldönté! ... asztalaikat feldönté! – s kötélből ostort fonván, kihajtá őket a templomból! kihajtá őket a templomból”! 

***

Ha a karácsony szó nem a carnatio: „megtestesülés” szóból ered, akkor miből? Az Akadémia Történeti Etimológiai Szótára e tárgyban saját magát is alulmúlja, hebegve morfondírozik, ismételget, szepesi lengyel tájszólástól albán helyi babonáig mindent összehordva, ebben csúcsosodik ki: „korocsun: pusztulás, halál, végóra, gonosz szellem” stb. Föl sem merül benne, hogy pl. a románban miért crăciun, amikor a legnagyobb és legközelebbi rokon nyelvben, az olaszban Natale és a legnagyobb keleti ortodox egyházban az oroszban, razsgyésztvo, ugyancsak „a megszületés” nevei? És a magyarban is miért nem Weihnacht mint a németben stb.? Ha már ott volt a sok idegen s apácák-nevelte királyné?

(Mellesleg azt sem említi, hogy a Karácsony, mint régi személynév, nem azonos az ünnep nevével: a latin Gratian(us) – „kegyes” – áthangszerelése. Egy néhai kedves váradi tanárkollégánk bizarr szépségű neve Tüzes Karácsony volt.)

A „karácsony” latin eredetét tagadók közül a legerélyesebbek azok, akik a kerecsen („vadászsólyom”) mély hangú párjának tartják. Igaz, e madárnevek nagyon régiek lehetnek, például a „fehér sólyom” jelentésű réró írott alakban legalább négyezer éve ismeretes Óegyiptomból, Ra-Rau alakban. S ennek is a nevét, akárcsak a kerecsennek, átvitték lovakra is, s éppen a legértékesebb lófajtákra. Dísz-nyelvészeink sietnek is az orosz krecset-ből levezetni; kevés gondot csak az okoz, mint lett az et-ból –en? Szokásos kényszerképzeteik miatt nem is említik a karsun: valami „ülű, vagy héja-féle madár” nevét, ugyanis, szerintük, ha egy láthatóan azonos eredetű magyar-szláv szópár első két mássalhangzója között egy magánhangzó találtatik, akkor azt biztosan a magyarok duvasztották belé; lásd, mondják pl. a „király” szót, ami szláv nyelveken kral; elhallgatván azt is, hogy az oroszban van korol, azaz karol alakja is, mintahogy a szerdának az oroszban is van szereda változata.

Nyelvészetileg a kerecsen-karácsony  stimmelne, (bocsánat: találna, egybehangzana, megfelelne, összeillene); csak, a kerecsennel való vadászat sosem volt tömegsport, hanem kimondottan úri szórakozás! És ennek megfelelően „a dolgozó tömegek gyermekeinek” azt a kérdést, hogy mit hozott az angyal, sohasem tették fel abban az alakban, hogy: mit hozott a kerecsen? Vagy az ülü, vagy a vércse? Legalábbis tudtommal nem; s ilyen szöveggel a kántálóknál, betlehemeseknél, regöséknél sem találkoztam. (Ez lehet az én hibám is). Nyolcvan évvel ezelőtt még, szengericei nagyapám is azt kérdezte: mit hozott az aranycsitkó? (Akkoriban még előfordult, hogy a kántálókkal bejött egy sárga lópokróccal letakart személy s ugrándozva diót, almát, cukorkákat szórt szét a házban. (Az „arany” itt nyilván a megújuló nap színére, azaz fényére utal; mégsem mondták soha úgy, hogy „mit hozott az aranymálinkó?”)

Akkor..? Mi lehet a karácsony szó eredete? Szerintem kara: fekete, mint a törökben is, de lásd korom, korhad, karvaly; továbbá csúny, a proetikus hanggal ellátott ony: „anya” szó! Pontosan az, amit a későbbi kereszténységben Fekete Mária névvel illettek. A Fekete Mária az anyag jelképe: befogadja a túlvilági ragyogást és a legsötétebb éj (téli napforduló!) után  a földi, azaz evilági anyagban, az emberfia számára is megszüli a fényt. Vesd össze: „Krisztus, ki vagy Nap és Király, Ha jön az éj, vigyázz reánk, Igaz világosság te vagy, Kárhozatba menni ne hagyj! …” 

Erről volna hát szó, nemcsak a Télapó-bizniszről!