"megbolydult hangyaraj, hova lett a rend"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 18. (464.) SZÁM - SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Búcsú az ólomtól
Páll Lajos
Aranyát veszti...
Mellettem alszik...
Közlemény
Szilágyi Domokosnak a Securitátéval fenntartott kapcsolatáról
Nicolae Manolescu
Az írók és az államvédelem
Szőcs István
Bréda Capytulációja avagy Szóból ért az ember!
T. Ágoston László
A horgász megtérése
Karácsonyi Zsolt
Az űrbéli Marrakesh
Szőcs Géza
Végleges tudásunk
Király Farkas
pálma dekkó lázálma
Bakcsi Botond
Paródia és patafizika
Alfred Jarry
A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei - Új-tudományos regény
Gyulai Levente
A kritikus szétnéz az úszó színpadon
Szántai János
A klozett-olvasó naplójából 4.
Ács Margit
A Teremtő közönye
Lászlóffy Csaba
Fehér csontunk, hűlt porunk?... Egy frászt!
Mózes Huba
Kötött hangritmusféleségek a magyar költészetben
Októberi évfordulók
Terényi Ede
MOZARTRÓL MOZARTTAL - Varázshídon át az új világba
Hírek
 
Bakcsi Botond
Paródia és patafizika
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 18. (464.) SZÁM - SZEPTEMBER 25.

„ÜBÜ PAPA: Potrohomadta! Semmit se rombolunk le, ha még a romokat is le nem romboljuk! Márpedig nincs más módja, csak az, hogy szépen sorakozó épületeket emelünk belőlük.”
(Alfred Jarry: A láncra vert Übü)

Alfred Jarry (1873-1907), a különc francia író nevéről leginkább olyan kulcsszavak jutnak a széles olvasóközönség eszébe, mint az abszint, a kerékpár vagy a fekália; vagy életének botrányos jeleneteit megörökítő anekdoták; végül, de nem utolsósorban: az Übü-drámák. André Gide A pénzhamisítók c. regényében az író például egy pisztolyos botrány főszereplőjeként bukkan fel, a következő jellemzés kíséretében: „Jarryban, aki úgy öltözködött, mint egy cirkuszi bohóc, mesterkélt volt minden: főként beszédmódja, melyet az Argonauták versenyezve utánoztak; élesen tagolták a szótagokat, groteszk szavakat találtak ki, más kifejezéseket pedig furcsán elferdítettek; de egyedül csak Jarrynak sikerült ilyen színtelen, erőtlen, hangsúlytalan, kifejezéstelen hangon beszélnie. […] – Rettenetesen vadnak látszik. – Csak annak mutatja magát. Passavant-nak az a véleménye, hogy lelke mélyén szelíd, mint a bárány. De ma este rengeteget ivott; és megnyugtathatlak, vizet egy cseppet sem, és bort sem: csak tiszta abszintot és erős likőröket.” Az Übü-királyról pedig ugyanitt ezt olvashatjuk: „Az Argonauták azt állítja, hogy zseniális író – mivel a közönség nemrég kifütyülte a darabját. De annyi szent, hogy ilyen furcsaságot régóta nem játszottak.” (Réz Pál fordítása)
Bajomi Lázár Endre az Übü-királyt „szophoklészi című, shakespeare-i cselekményű, rabelais-i nyelvezetű diáktréfából világirodalmi rangra emelt rémbohózatként” jellemzi, és ez a megállapítás talán az Übü-ciklus valamennyi darabjára érvényes. E furcsa darabok nagy része magyar nyelven is olvasható: az Übü király és A láncra vert Übü Jékely Zoltán, A felszarvazott Übü, az Übü a csúcson és az Übü papa képes almanachja Jákfalvi Magdolna fordításában. A daraboknak ebből a rendhagyó és felforgató jellegéből adódik, hogy az irodalomtörténet hangsúlyozza Jarrynak a szürrealista drámára és Antonin Artaud kegyetlen színházára gyakorolt hatását: az utóbbi róla nevezte el – valójában soha létre nem jött – színházát.
Jarry azonban több műfajban is alkotott: a dráma, a vers, az esszé, a tudományos recenzió és a műfordítás (például Coleridge: La ballade du vieux marin, Stevenson: Olalla) mellett nehezen emészthető, de roppant érdekes prózát is írt. Hogy csak egy párat említsünk itt meg Jarry prózai művei közül: L’Amour absolu (1899), Messaline (1901), Le Surmâle (1902), Spéculations (1911).
Prózái közül magyar nyelven A szuperhím (Le Surmâle) olvasható, Pál Ferenc fordításában. Ez a könyv ponyvaszerű kiadásokban jelent meg, mintegy jelezve azt az általános bizonytalanságot, amely Jarry recepcióját övezi és meghatározza. Első olvasásra ugyanis nehéz eldönteni, hogy a Modern regény alcímet viselő, 1902-ben megjelent kis könyv a tömegirodalom középszerű terméke, félresikerült sci-fi vagy pedig a világirodalom nagy műveivel párbeszédet folytató jelentős alkotás. Ha figyelmesen olvassuk a könyvet, kiderül, hogy az említett jellemzők nem zárják ki egymást. A könyv „cselekménye” látszólag csupán a végtelenített szexuális aktus lehetősége vagy a „Perpetual-Motion-Food” által segített természetfeletti kerékpáros teljesítmény körül forog, de voltaképp a modern biopolitika hatásainak igen pontos diagnózisáról van szó. Olvasatomban A szuperhím – Rabelais-n, Sade-on és Nietzschén keresztül – az antikvitás dionüszoszi hagyományával is párbeszédet folytat, és ezáltal olyan modern világot hoz létre, amelyben az ember immár esztétikai szempontból szemléli saját önpusztítását. (A filológiai pontosság kedvéért zárójelben meg kell jegyezni, hogy nem túlzás Nietzsche-hatásról beszélni Jarry műveivel kapcsolatban, ugyanis a német bölcselő könyveinek francia fordítását a XIX. század végétől kezdődően a Mercure de France adta ki, amelynek akkoriban Jarry is szerkesztője volt.)
Az alábbiakban egy különös posztumusz prózai mű magyarra fordított részletei következnek. A könyv 1911-ben jelent meg Gestes et opinions du docteur Faustroll, pataphysicien. Roman néo-scientifique címmel (A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei. Új-tudományos regény). A könyv „címszereplője” Faustroll doktor, aki hatvanhárom éves korában született és ennél tovább nem is öregszik, egy manószerű szobatudós, amint arra összetett neve is utal (amely a mindig kísérletező Faust és a skandináv mitológiában, valamint a Peer Gyntben egyaránt szereplő „troll” neveiből van összerakva). Már a könyv első részében megismerkedhetünk Faustroll könyvtárával, amely egyféle „Jarry-kánonnak” tekinthető: olyan szerzők szerepelnek ebben a könyvtárban, mint például Baudelaire, Bloy, Coleridge, De Chilra, De Régnier, Desbordes-Valmore, Grabbe, Homérosz, Kahn, Lautréamont, Maeterlinck, Mallarmé, Mendès, Poe, Rabelais, Rimbaud, Schwob, Verlaine, Verhaeren, Verne. A regényben Faustroll doktor és hűséges társa, Úszó-púp nevű babuin pávián szárazföldi hajóútra indulnak lélekvesztőjükön, egy rostán, és – „belga Robinsonként” – Párizstól Párizsig kerülik meg a földet, úgy, hogy közben el sem hagyják a várost. A könyv tehát fantázia szülte, elmebeli tájakról (mint pl. a Csipkék vagy a Hermetikus Sötétség országairól; a Szerelem erdejéről; az Alaktalan, az Illatos, a Ptyx, a Cirill vagy a Szonáta szigetekről, stb.) készült „útleírás”, amely mindvégig a fikció, a nyelvi játékok területén mozog: ezért gyakran fordíthatatlan, és joggal tekinthető paródiának. A regénynek nincs központi cselekménye, ehelyett nagyfokú töredékesség jellemzi; továbbá a nyelvezete sem homogén: a narratív, néha meseszerű elemek esszéisztikus részekkel, „tudományos” meghatározásokkal, matematikai „levezetésekkel” keverednek. Jarry ugyanis, mint majd minden művében, itt is kifigurázza a pozitivizmus „vívmányait”, amikor a szerelem és Isten létét logikai-matematikai okfejtés révén vezeti le, azaz egyszerre műveli a tudomány és a realista irodalom paródiáját. Ezzel a destruktív törekvéssel függ össze a patafizikának mint az akcidencia, a kontingencia, a virtualitás tudományának a megalkotása is. A patafizika utóéletére vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy ez a „tudomány” nem maradt hatástalan: 1948-ban megalakult a Patafizikus Kollégium, amely folytatta a Mester törekvéseit a lehetséges világok, a nyelv lehetőségeinek felderítésében, és amelynek olyan tagjai voltak, mint Boris Vian, Jacques Prévert, Jean Genet, Michel Leiris, Eugène Ionesco, Raymond Queneau, Marcel Duchamp, Max Ernst, Juan Mirò, Man Ray, stb.
Jarry művei tehát olyan szerzők politikai-társadalmi és esztétikai-poétikai szempontból egyaránt felforgató műveivel rokoníthatóak, mint például Varro, Lukianosz, Petronius, Juvenalis, Rabelais, Cervantes, Fénelon, Swift, Sterne, Sade, Joyce, Kafka, Bataille, stb. Mint azt egy francia irodalomtörténész, Sylvain-Christian David megjegyezte, Jarry műveiben „a logosz decentrálásának tervét” lehet felfedezni.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében