"elúszik végképp a hiány rakománya"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2014. 1. (628.) SZÁM — JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Előleg, zálog
Horváth Előd Benjámin
A név és a semmi – Beszélgetés kabai lóránt költővel, íróval
MIRCEA CĂRTĂRESCU
A Rulett-játékos
Lászlóffy Csaba
Versei
László Noémi
Laudáció és irodalomkritika – Fried Istvánról
Fekete Vince
Pont olyan, csak más... – Laudáció helyett, Molnár Vilmosról
Karácsonyi Zsolt
Laudáció, levél – Király Lászlóról
Zsidó Ferenc
Szántai-négykezes
Pál Tamás
Versei
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Varga Borbála
Versei
Sebestyén Mihály
Zigótalázadás
Szőcs István
Képtelen jegyzetek
Papp Attila Zsolt
A kozmosz neve: halál
KAÁLI NAGY BOTOND
Gömb a gonosztól
Xantus Boróka
Versben indító Szívtűzoltóautó
László Noémi
GY mint győzelem
Demeter Zsuzsa
Mindennapi életünk
Túros Eszter
BÁLA
Lászlóffy Zsolt
195 éves a kolozsvári magyar zeneoktatás
Hírek
 
Karácsonyi Zsolt
Laudáció, levél – Király Lászlóról
XXIV. ÉVFOLYAM 2014. 1. (628.) SZÁM — JANUÁR 10.

Tisztelt hölgyeim és uraim, nem látom önöket és önök sem engem hallanak1.
Mégis, ahogy e szavak elhangzanak, létrejön egy olyan tér, amelyben mindannyian egyszerre vagyunk jelen.
Egy ilyen térben szólni Király László költészetéről olyan, mintha egy könyv szépívű gerincéről, vagy éppenséggel egy mesterhez illően kifaragott gerendáról akarnánk beszélni, egyikről elmondható, hogy szép, a másikról, hogy jó, avagy egyszerűen csak jól esik a tekintetnek rajta végigfutni.
Verseit olvasva azt látjuk, hogy minden rendjén van a világban, ami nem jelenti azt, hogy minden jó és szép, netalántán tökéletes, nem, erről nem tudósítanak Király László versei, nem mondják ki, hogy ilyen is van, pedig a versek hátterében mégis ott rejtőzik az a világ, ami szépnek, jónak és netalántán tökéletesnek nevezhetnénk, ha volna rá szavunk. Király Lászlónak biztosan van ilyen kulcsszava, amitől titkok zárja pattan. De jobb, hogy ez nincsen birtokunkban, nem biztos, hogy ugyanolyan bölcs derűvel tudnánk tekinteni a világra, ahogy azt ő teszi.
Király László költészetének amúgy sem célja, hogy leleplezze, és pőrén megmutassa számunkra a világot, inkább a felmutatás gesztusa áll közel hozzá, a vígasságos komolyság, mert a legkomolyabb és legkomorabb mondataiban is felragyog valami szemek sarkában meghúzódó, bajusz peremén megbúvó vidámság, van valami sajátosan költői, nehézkedési erő, ami éppen lírai okokból, minél súlyosabb ügyekről esik szó, annál jobb eséllyel indul felfelé.
Manapság, amikor továbbra is íródnak jó versek, ám a versekhez kapcsolódó lírai személyek, tehát költők száma egyre kevesebb, mindenki számára egyértelmű kell legyen: nem beszélhetünk úgy Király László költészetéről, hogy ne ejtsünk szót költőségéről. Mert számtalan változatban sejlik át versein a költőség eltéveszthetetlen vízjele, hogy úgy tud lebegni az adott táj felett, úgy tudja láttatni, hogy szinte azonnal a táj – talán éppen Pazsga – kellős közepén vagyunk, miközben a költő továbbra is ott ül égő asztalánál, éjféli esők, nappali fényzuhatagok szemléletébe merülve, mindig készen arra, hogy a maga sajátos eszközeivel írja le nekünk a tájat, a világot, hogy mi is otthonosak lehessünk benne, akárcsak ő.
A Készülődés Pazsgába verseit olvasva egyértelművé válik, ez a könyv is arról szól, hogy a nagy csaták, a nagy készülődések mindig is belül, például egy versesköteten belül zajlanak, hogy mindazok, akik életben maradnak az elfelejtett hadseregből, eljutnak egy olyan térbe, amit mítosznak szokás nevezni. Mert azon belül van, Király László onnan üzen nekünk.
Az én üzenetem is véget ér itt, hölgyeim és uraim.
Örülök, Laci bácsi, hogy ismét találkoztunk.

1A laudáció szövegét a szerző távollétében László Noémi olvasta fel.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében