"elúszik végképp a hiány rakománya"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2014. 1. (628.) SZÁM — JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Előleg, zálog
Horváth Előd Benjámin
A név és a semmi – Beszélgetés kabai lóránt költővel, íróval
MIRCEA CĂRTĂRESCU
A Rulett-játékos
Lászlóffy Csaba
Versei
László Noémi
Laudáció és irodalomkritika – Fried Istvánról
Fekete Vince
Pont olyan, csak más... – Laudáció helyett, Molnár Vilmosról
Karácsonyi Zsolt
Laudáció, levél – Király Lászlóról
Zsidó Ferenc
Szántai-négykezes
Pál Tamás
Versei
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Varga Borbála
Versei
Sebestyén Mihály
Zigótalázadás
Szőcs István
Képtelen jegyzetek
Papp Attila Zsolt
A kozmosz neve: halál
KAÁLI NAGY BOTOND
Gömb a gonosztól
Xantus Boróka
Versben indító Szívtűzoltóautó
László Noémi
GY mint győzelem
Demeter Zsuzsa
Mindennapi életünk
Túros Eszter
BÁLA
Lászlóffy Zsolt
195 éves a kolozsvári magyar zeneoktatás
Hírek
 
Varga Borbála
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2014. 1. (628.) SZÁM — JANUÁR 10.

szemtől szembe

Jelenet. Két szerelmes x helyen a világon,
akárhol, szemtől szembe. Mondjuk egy pad. 
                                         Mondjuk utca éjjel.Vagy ház.

Mire kimondaná, hogy észrevett egy macskát,
a macska eltűnt.
Mire kimondaná ő, hogy látta, már nem.
Mire kimondaná, hogy sötét van és nem lát semmit, 
már azt gondolja, mindegy.
Mire kimondaná, mindegy, a másik megszólal:
sötét van, nem látok semmit.
Erre azt mondaná, mindegy, de már nem az.
Mire azt mondaná, legyen fény,
elhallgat és megérinti a másik arcát.
Látni akarom az arcodat.
Mire kimondaná,  megváltozott az arc.

Ezért hallgatnak mind a ketten.


amor incognito

Beszélt mindenféléről. Megjavította a mosógépét. 
                 Minden nap felkereste, mert úgyis szomszédok.
Jó reggelt! Most megyek! Megjöttem! 
Ő meghívta vacsorára. Reggelire. Egy székre. Egy sétára. 
Ő hozott teát. És holnap? mit csinálsz?
Most megyek. Mi nem ide valók vagyunk, mondta. 
                                                       Honvágyam van.
Mesélt a hazájáról. Mesélt az otthonáról.
Sokáig mesélt, aztán hazament.
Ő maradt. Neki a haza ott volt, ahol éppen aludt. 

con tutti

Álvaro megy az utcán.
Megy csak úgy. Egészen csak úgy.
Régi szomszédai jönnek szembe.
A kis Álvaro  –  megsimogatják feje búbját.
Évfolyamtársa jön szembe.
Még mindig érdekelnek az elefántcsontparti kultúrák? – kérdi.
Másik évfolyamtársa jön szembe.
Elkezd komoly dolgokról beszélni.
Alfonso jön szembe.
Álvaro, ideje lenne már elfeledned Juliát.
Julia jön szembe.
Rejtélyesen mosolyog és továbbmegy.
Konsztantinosz jön szembe.
Mi van, miért sietsz? kérdi.
Don Amadeo jön szembe.
Megkentem a lekváros kenyeret.

Álvaro eleinte azt akarja nekik kiáltani:
Nem vagyok a kis álvaro
nem vagyok elefántcsontpárti
nem vagyok komoly
nem vagyok Juliával
nem emlékeszem
nem sietek
nem kérek lekvároskenyeret
nem nem nem!
aztán eszébe jut
akkor megállítanák
és azt kérdeznék
mi történt? mi a baj?
kicsi
komoly
elefántcsontpárti
szerelmes
emlékezetes
nyugtalan
és éhes
Álvaro
– mi van?

Ezért gyorsan lehajtja fejét a simogatáshoz
és megy tovább

még mindig érdekli elefántcsontpart
és megy tovább
komolyan meghallgatja
és megy tovább

majd megpróbálom mondja
és megy tovább

visszamosolyog
és megy tovább

mert dolgom van
és megy tovább

majd megeszem
és megy tovább

megy tovább az utcán, csak úgy.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében